Dachaui koncentrációs tábor

A dachaui koncentrációs tábor (németül Konzentrationslager Dachau, illetve KZ Dachau) a Harmadik Birodalom első állandó koncentrációs tábora volt. Az akkori müncheni rendőrfőnök, Heinrich Himmler rendeletére 1933 márciusában hozták létre Dachauban, 20 km-re Münchentől egy volt lőszergyár területén.

A dachaui tábor volt az első olyan hely a náci Németországban, ahol a parancsnoknak önálló ítélkezési joga volt, minden külső jogi felügyelet nélkül. Az SS itt épített fel először „állam az államban” birodalmat, másképp gondolkodókat tartott fogva és végzett ki. Az SS az SA-val rivalizált, és a „hosszú kések éjszakája” után a nemzetiszocialista terror fő végrehajtó eszközévé vált. Himmlert részben a dachaui táborban elért „sikerei” miatt léptették elő birodalmi vezetővé (Reichsführer SS).

Adolf Hitler rezsimje bemutatótáborként és elrettentő példának használta a dachaui tábort. Külföldi megfigyelőket hívtak meg, hogy tanulmányozzák, másrészt propagandacélokra használták fel, cikkeket jelentettek meg róla a sajtóban. A tábor szerkezete, felépítése, főleg az SS-kaszárnya és a fogolytábor elhelyezése, a birodalomban és a megszállt területeken később felállított koncentrációs táborok mintaképéül, egyben a megsemmisítő táboroknak előképéül szolgált. Mivel a dachaui lett az első szisztematikusan felépített tábor, így egyben kiképzési helye volt az összes SS őrségcsapatnak és vezetőszemélyzetnek.

Minden más német koncentrációs tábornál hosszabb ideig állt fenn, és egyik táborban sem történt ennyi politikai gyilkosság. A nemzetiszocialisták 12 éven át üzemeltették, 1933. március 22-től 1945. április 29-ig, amikor az amerikai csapatok felszabadították. A legalább 200 000 letartóztatott személyből körülbelül 43 000 halt meg.

A háború után különböző funkciókat töltött be, például menekülttáborként és bírósági helyként is működött. Intenzív vita után egy emlék- és oktatási helyet létesítettek a helyén, melynek látogatottsága 2008-ra elérte az évi mintegy 800 000 főt.

Története

Előzmények

A Reichstag felgyújtása után a nemzetiszocialisták elkezdték politikai ellenfeleik megsemmisítését. Letartóztatták a másképp gondolkozó politikusokat, például a Reichstag ellenzéki képviselőit. A fegyenceket különböző helységekben úgynevezett „vad táborokban” helyezték el. Ezek a korai táborok részben az SA, az SS vagy a Belügyminisztérium illetékessége alatt álltak. A dachaui táboron kívül minden más vad tábort bezártak a második világháború kitörése előtt.

Politikai terror 1933-1935

  • 1933. március 20-án Himmler, aki két hete volt München rendőrfőnöke, elrendelte egy politikai koncentrációs tábor felépítését Dachaunál. A tábort 5 000 fogoly befogadására tervezték, ami már jelezte a korábban eltervezett üldözés nagyságrendjét.
    Március 22-én 150 foglyot vittek a landsbergi, neudecki és stadelheimi börtönökből a dachaui táborba. Először a bajor állami rendőrség őrizte őket, majd április 11-től a rendőrség és az SS együtt biztosította a tábor felügyeletét, ahol az SS mint kisegítő rendőrség volt jelen. Másnap már elkövették az első gyilkosságokat Benario, Goldman és Kahn nevű őrizetesek sérelmére.
  • Májusban Hans Beimler fogolynak, aki bebörtönzése előtt a kommunista párt parlamenti képviselője volt, sikerült megszöknie. Külföldön nyilvánosságra hozta az Im Mörderlager Dachau című brosúrát.

Az első parancsnok Hilmar Wäckerle volt, aki Himmler rendelkezése alapján májusban megírta az első ideiglenes táborrendet. Ebben a rendeletben határozta meg, hogy minden joghatóság a parancsnoké, aki halálos ítéletet is hozhat. Az egyetlen megszorítás az volt, hogy ebbe két – a parancsnok által kijelölt – személynek is bele kellett egyeznie.

  • Június elejétől az SS átvette az őrzés felügyeletét. A hónap végén Theodor Eicke lett a tábor parancsnoka. Arra törekedett, hogy a tábort teljesen elkülönítse a külvilágtól. Még a tűzoltóságnak is tilos volt belépni és ellenőrizni a tűzrendészeti szabályokat.

Ekkoriban a müncheni államügyészség három letartóztatott személy kivégzését derítette ki, de mivel a koncentrációs táborban a jog nem érvényesülhetett, néhány hónap múlva megszüntette az eljárást.
Kezdetben főleg a rezsim politikai ellenségeit, kommunistákat, szociáldemokratákat, szakszervezeti tagokat és néhány konzervatív, liberális, monarchista beállítottságú közéleti személyiséget internáltak. A letartóztatások megfélemlítették a lakosságot. Ismert politikusokat is a dachaui táborba vittek, mint a tartományi parlamentbéli Alois Hundhammert és a Reichstag tagját, Ernst Heilmannt. Hitler személyes ellenfelei is itt végezték, köztük Hans Litten jogász. A tábor neve félelmet keltett a társadalomban és sok másképpen gondolkodó már nem merte kimondani a véleményét. Már jóval a háború kitörése előtt szólások terjedtek a táborról:

Lieber Gott, mach' mich stumm, daß ich nicht nach Dachau kumm'!
– „Édes Istenem, tégy némává, hogy Dachauba ne kerüljek!"

Abban az időben mintegy 100, főleg kisebb koncentrációs tábor létezett, ahol úgynevezett védőőrizet (Schutzhaft) alatt tartottak ellenzékieket. Áttekinthetetlen volt, hogy kit hurcoltak el. Néhány helyi pártember önkényétől függött, hogy kit vettek őrizetbe és kit engedtek szabadon. Hatalmi vita folyt arról, hogy kié az illetékesség az NSDAP szervezetein belül. Például az SA-csoportvezető, Wilhelm Schmid, aki a felső-bajorországi kormány tagja volt, levelet írt Ludwig Siebert bajor miniszterelnöknek:

„Die Autorität des Staates steht in Gefahr durch die allseitigen, unberechtigten Eingriffe politischer Funktionäre in das Räderwerk der normalen Verwaltung. Jeder NSBO-Mann [Nationalsozialistische Betriebszellenorganisation], NSBO-Ortsgruppenleiter, NSBO-Kreisleiter […] jeder politische Stützpunktleiter, Ortsgruppenleiter, politische Kreisleiter erlässt Verfügungen, die in die unteren Befehlsgewalten der Ministerien eingreifen, also in die Befehlsbefugnisse der Kreisregierungen, Bezirksämter, runter bis zur kleinsten Gendarmeriestation. Jeder verhaftet jeden […], jeder droht jedem mit Dachau […] Bis zur kleinsten Gendarmeriestation ist bei den besten und zuverlässigsten Beamten eine Instanzenunsicherheit eingetreten, die sich unbedingt verheerend und staatszerstörend auswirken muss.“
„Az állam tekintélye veszélyben van a minden irányból jövő jogosulatlan politikai funkcionáriusok miatt, akik beavatkoznak a normális adminisztráció menetébe. Minden NSBO-s [„nemzetiszocialista üzemi sejtszervezet”] fő, minden NSBO-körzetvezető […] minden politikai támaszpontvezető, helyi csoportvezető, politikai körzetvezető intézkedéseket hoz, akik beavatkoznak a minisztérium hatáskörének alsó szintjeibe, beavatkozva a körzeti kormányokba, járási kormányokba, a legkisebb csendőrségbe. Mindenki mindenkit fogságba vet […], mindenki mindenkit Dachauval fenyeget […] Sőt, a legkisebb csendőrségi állomásig bizonytalanság lépett fel a legjobb és legmegbízhatóbb tisztviselőknél, aminek feltétlenül elsöprő és állampusztító hatása van.“

A nemzetiszocialista sajtóban sok propagandacikket lehetett olvasni. 1933. július 16-án a Münchner Illustrierte Presse című újságban megjelent egy riport, ami a táborról szólt. Az volt a címe, hogy Frühappell im Erziehungslager („Reggeli sorakozó a nevelőtáborban”). A címképen rendesen felöltözött és tiszta fegyenceket látni.

  • 1933 júliusától egy dachaui pap rendszeresen tartott vasárnapi misét, amin átlagosan 20 személy vett részt. A foglyok ekkor még a saját ruhájukat hordták. A hétköznapi élelmezés például kávépótló, kenyér és egytálétel, vasárnap leves és egy szelet sertéssült, krumplisalátával volt. Az őrizetesek havonta maximálisan 30 Birodalmi Márkát (RM) kaptak a saját, vagy a kintről küldött pénzből. A kantinban tudtak érte kenyeret, vajat, kolbászt és gyümölcsöt venni. Ősszel berendeztek egy könyvtárat, amiben Hitler Mein Kampf című könyve mellett, például Karl May könyvei is megtalálhatók voltak.
  • Október 1-jén Eicke bemutatta a második táborrendet, ami az elsőnél sokkal szigorúbb volt. Ezzel bevezette az úgynevezett Postenpflichtet (őrségi kötelesség) is, ami szerint az őröknek le kellett lőniük minden foglyot, aki szökni próbál. Akkor is kötelező volt a fegyver használata, ha egy fegyenc megtámadott egy őrt. A védekezés más formája szigorúan tilos volt. A tábor „állam volt az államban”, a külvilágtól teljesen elhatárolt hely, ahol csak a saját törvényei voltak rá érvényesek. A halálbüntetéseket minden előzetes tárgyalás nélkül végrehajtották.
    Október 20-án elrendelték azt a tilalmat, miszerint senkit sem lehet szabadon engedni. Ez a rendelet két hétig volt érvényben.
  • Novemberben engedélyezték a foglyoknak a parlamenti választásokon való részvételt. A felhatalmazási törvény elfogadásával (március 23-án) a Reichstag feladta a törvényhozás jogát, így Hitler kormánya egyedül hozhatott törvényeket és a parlament csakis formálisan létezett.
  • December 9-én egy karácsonyi amnesztia folyamán szabadon engedtek 400 őrizetest. Ha azonban tekintetbe vesszük az ezt megelőző tiltást, akkor ez a szám viszonylag alacsonynak mondható. Egy második amnesztiát is kihirdettek a nemzetiszocialista hatalomátvétel évfordulója napján.

1933 folyamán összesen 4 821 embert szállítottak be a dachaui koncentrációs táborba. Az év végén közülük még 2 425 személy volt fogságban.

Az SA hatalmának elvétele

Himmlernek 1934 januárjáig sikerült növelni befolyását az NSDAP-n belül. Az SA dominanciát a párt paramilitáris szervezeteként szintén tovább erősítette. Szinte az összes tartomány politikai rendőrparancsnoka lett.

Főleg Hermann Göring és Wilhelm Frick akarták az SA és SS közötti feszültséget feloldani és tiszta viszonyokat teremteni a pártban. Ezért bezárták a „vad” táborokat és csökkentették a védőőrizet (Schutzhaft) alatt álló személyek számát, így korlátozták az SS és az SA hatalmát. 1933 októberéig kiürítettek 34 tábort, részben fegyveres rendőri részvétel mellett. A rabokat vagy szabadon engedték, vagy áthelyezték. 1934. május 9-ig még 14 tábort zártak le. Göring felszámoltatta a kemnai, a wuppertali és a stettini koncentrációs táborokat. Néhány túlkapásairól hirhedt őrt megbüntettek. Csak néhány tábor maradt meg, ezek közt volt a dachaui is. A többi ma ismert tábort csak később hozták létre.

  • A táborlakók már június 29-én megfigyelhették a kivégzések előkészítését. Az SS nagy része elhagyta a tábort. Amikor július 1-jén és 2-án visszatértek, kivégeztek legalább 17 főt, az SA apparátusának tagjait, de rezsimelleneseket is, akik egyáltalán nem álltak kapcsolatban az SA-val. Közöttük volt Fritz Gerlich, Bernhard Rudolf Stempfle és Gustav von Kahr, aki 1923-ban megfékezte a Sörpuccsot. Rajtuk kívül a tábor öt fegyencét is megölték ezen az éjszakán.
  • 1934. júliusa végén az SS-nek végérvényesen sikerült átvenni az SA hatalmát és elpusztítani annak vezetőrétegét. Azzal a céllal, hogy egy hivatalos indok is legyen, elterjesztették az ún. Röhm-puccsról szóló híresztelést. Ernst Röhm és az SA vezetősége igazából soha nem tervezett államcsínyt, de az SA túl önálló hatalom lett az NSDAP-n belül. Ezt Hitler nem kívánta tovább tolerálni. 1934. július 1-jén, a hosszú kések éjszakáján, Eicke, aki egykor maga is az SA tagja volt, Hitler parancsát követve lelőtte Röhmöt a közelben fekvő stadelheimi börtönben. Hat nappal később Eickét nevezték ki az összes koncentrációs tábor felügyelőjének.
  • Heinrich Deubel, az SS első tagjainak egyike, december 10-én a dachaui tábor új parancsnoka lett.

1935

Körülbelül 1935-től nem csak politikai foglyokat vittek a táborba, hanem közönséges bűnözőket is. Egyre több lett az olyan őrizetes is, aki tulajdonképpen már leülte a büntetését. Gyakran szerencsések voltak azok, akik a hagyományos börtönökben maradtak, mert ott sokkal nagyobb volt a túlélési esély. Ebben az időben erősítették a nemzetiszocialista ideológia megvalósítását azzal, hogy romákat, szintiket, zsidókat, Jehova Tanúit és homoszexuálisokat is letartóztattak.

Átmeneti időszak 1936-1938

Az 1936 és 1938 közötti évek átmeneti időszakot jelentettek a tábor életében. A rezsim megszilárdította az első terrorfázis eszközeit és a háború előkészítése központi feladat lett.

1936

A Bajor Politikai Rendőrség (Bayerische Politische Polizei) 1936-ban kiadott egy irányelvet a védőőrizet (Schutzhaft) elrendeléséhez, ami az úgynevezett „nép ellenségeire” (Volksschädlinge) vonatkozott. Az irányelvvel még önkényesebb lett ártatlan emberek bebörtönzése. Az ideológia szerint mindenkit, aki nem felelt meg a nácik elképzeléseinek, el kellett távolítani a társadalomból. Mivel az nem volt lehetséges a létező törvények alapján, olyan rendeleteket hoztak, amivel végre tudták hajtani az ideológiai célkitűzéseket. Már az is elég volt, ha valakit koldusnak, csavargónak, cigánynak, munkakerülőnek, lustának, prostituáltnak, alkoholistának, faragatlannak, kverulánsnak, pszichopatának vagy lelki betegnek neveztek. Ezek a kategóriák mutatják a nácik diszkrimináló szóhasználatát. Wilhelm Frick, a birodalmi belügyminiszter például kiadott egy körlevelet, ami az úgynevezett „cigányveszedelem” (Zigeunerplage) leküzdésére hívott fel.

  • Március 1-jén Hans Loritz lett a tábor parancsnoka. Ebben a pozícióban bevezetett egy új azonosító rendszert. A régi szerint a ruhákon lévő színes pontok és csíkok mutatták a fogva tartás okát, míg ő bevezette a csíkos egyenruhát is. E hónapban a foglyok megint részt vehettek a Reichstag választásán.
  • Augusztusban tartották az olimpiai játékokat Berlinben és a bajorországi Garmisch-Partenkirchenben. A kormány a játékokat a „A népek ünnepe” (Fest der Völker) jelmondat keretében rendezte meg, ami sikeres propagandának bizonyult.
  • Az év végén az Illustrierter Beobachter című nemzetiszocialista heti folyóiratban megjelent egy fotóriport a dachaui táborról. A cikkben hangsúlyozták a tábor „nevelő” hatását és sikereit, amiket „munkaterápiával” és a fegyelemmel értek el. Friedrich Bauer készített képeket a táborban, melyeket részben manipuláltak, hogy látszódjon például a „genetikai hibák ” javíthatlansága. Azt is hangsúlyozták, hogy mennyire jók a körülmények és a táplálkozás a táborban, ami állítólag jobb minőségű volt, mint kint.

Svájcban, Julius Zerfaß megjelentette a Dachau - Eine Chronik című könyvét, Walter Hornung álnév alatt. A könyvben leírta azokat az élményeit, amiket dachaui fogolyként tapasztalt.
Ez évben tizenegy ember halt meg a táborban.

Bauer nemzetiszocialista propagandafényképész egyes fotói:

1937

Az év elején elkezdtek egy nagyobb területet kiépíteni az őrizeteseknek. A terület 583 x 278 m volt és részben a régi táborral határos. Akkor építettek többet között egy új gyülekező teret, fabarakkokat, egy fedezéket és egy gazdasági épületet. Az új fekvőhelyek akkor hasonló állapotban voltak, mint az akkori katonai kaszárnyákban. A tábor keleti oldalánál volt egy kert, ahol gyógynövényeket termesztettek.
Ebben az évben 38 ember halt meg a táborban.

1938

  • 1938. április 1-jén, három héttel az Anschluss után, 151 személyt vittek az első, úgynevezett Prominententransporttal (Így nevezték az osztrák ellenzéki politikus elfogását) Dachauba. Ezek a politikusok különböző politikai irányzatok képviselői voltak.

Ugyanebben az évben keletkezett a Dachau-dal (Dachaulied). Egy fogoly, Jura Soyfer írta a szöveget és munkatársa, Herbert Zipper komponálta a zenét hozzá. Soyfer beledolgozta az „Arbeit macht frei“ kapucímet a refrénbe. Az őrizeteseknél nem volt papír, így megjegyezték a szöveget és Zipper fejben komponálta a melódiát, amit két gitárosnak és egy hegedűsnek is megtanított. Közülük csak Zipper élte túl a fogságot, Soyfer 1940-ben halt meg tífuszban.

  • Júniusban egy másik nagy letartóztatási hullám következett, amikor az Aktion Arbeitsscheu Reich folyamán 10 000 embert az „aszociális” viselkedése miatt vittek fogságba. Így már a nemzetiszocializmus előtt kategorizáltak embereket és azok alapján tartóztatták le őket.

A külföldi újságírókat és a humanitárius szervezetek képviselőit már 1933-ban meghívták a tábor megtekintésére. 1938-ban Guillaume Favre, a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottságának tagja, augusztus 19-én a következő levelet írta Himmlernek:

„Deshalb möchte ich hier nur hervorheben, daß alles, was ich zu sehen und hören bekam, ebenso in Bezug auf die Wohnverhältnisse, die materiellen und hygienischen Einrichtungen des Lagers, wie auch in Bezug auf die Behandlung, die Ernährung und die Arbeit der Inhaftierten, mir einen sehr günstigen Eindruck hinterlassen hat.“
„Emiatt itt csak azt szeretném kiemelni, hogy minden, amit láttam és hallottam, a lakásviszonyok, a tábor anyagi és higiénikus berendezései, a bánásmód, az őrizetes táplálkozása és a munkája vonatkozásában, nagyon kedvező benyomást keltett.“
  • Októberben érkeztek a táborba az első szudétanémetek.

Az antiszemitizmus ebben az időben már erősen elterjedt. November 9-én, a kristályéjszaka után 10 911 zsidót származású lakost vittek a dachaui táborba. A pogrom éjszakáján Reinhard Heydrich, az SS-csoport vezetője, egy táviratot írt, amiben elrendelte az állami rendőrségnek, hogy „az összes járásban tartóztasson le annyi zsidót - főleg gazdagokat -, amennyit a létező börtönzárkákban el lehet helyezni.” 1939 májusáig azonban lassanként szabadon engedték őket. A családtagjaikat megfenyegették, és nyomást gyakoroltak rájuk, hogy vándoroljanak ki az országból. A nemzetiszocialistáknak így részben sikerült rávenniük a zsidókat, hogy a valós értéknél sokkal alacsonyabb áron adják el a házaikat, vállalataikat és vagyoni értékeiket.

  • Karácsonykor több táborlakót megkorbácsoltak a gyülekezőtéren.

1939, a háború kitörése előtt

  • Január 24-én a festő Louisnak sikerült elszöknie a táborból. Közös büntetésként az összes őrizetesnek egy jéghideg éjszakán át állnia kellett a szabadban, miközben néhány ember összeesett és meghalt.
    Január 25-én a berlini külügyminisztérium egyik iratában közzétették, hogyan kezelendők a kivándorlók és az elüldözöttek birtokai.

Ausztria csatlakozásának évfordulója alkalmából néhány osztrák fegyencet szabadlábra helyeztek. Egy hónappal később, Hitler 50. születésnapján is volt egy „ünnepi amnesztia” (Jubelamnestie).
Az év második felében kétszer rendeltek el magánzárkás büntetést.

A háború első évei

A terror új fázisa a második világháborúval kezdődött. 1941 és 1942 között megsemmisítő táborokat építettek, melyeknek egyetlen feladata a tömeggyilkosság volt.
A koncentrációs táborok eredeti célja a rezsim ellenségeinek elrettentése és a foglyok munkaerejének kihasználása volt. Hitler úgynevezett „kegyelemdöfés-rendeletével” (Gnadentoderlass) változott a helyzet. A T4-akció folyamán elkezdték a beteg őrizetesek tömeges megölését.

1939-től az elfoglalt országokból is vittek embereket a táborba. A hadiipar is egyre inkább rászorult a foglyok munkaerejére. Azokban az üzemekben, amelyek az SS birtokában voltak, például a Deutsche Erd- und Steinwerkében (DEST) vagy a Deutsche Ausrüstungswerke (DAW) SS-ipargyárakban, alkalmaztak fegyenceket. A Vernichtung durch Arbeit alapelv szerint tudatosan számoltak azzal, hogy a munkások az embertelenül kemény munkában meghalnak. A kormány közvetítette őket különböző magánvállalatoknak is. Számos kőbányában, téglaégetőben és más gyárakban végeztek kényszermunkát. A Reichsautobahn autópálya építésében is alkalmaztak foglyokat. A megnövekedett létszám miatt, részben külső táborok építésére is szükség volt.

Szeptember 27-én és 1940. február 18-án más táborokba vitték az őrizeteseket. Eközben a Totenkopf SS mintegy 7 000 tagját képezték ki Dachauban. A foglyok közül 2 138 ember a buchenwaldi, mauthauseni és 981 flossenbürgi koncentrációs táborba került. Csak 100 fegyenc maradt a dachaui táborban munkaerőként.

1940

  • 1940 januárjában a DAW átvette a tábor műhelyeit: a lakatosműhelyt, az asztalosműhelyt és a nyeregkészítőt. Április végén és május elején lengyel foglyok érkeztek a táborba.
  • Az év végén a más táborokban letartóztatott papokat áthelyezték a dachaui táborba. Ekkor egy külön papi blokkot hoztak létre (Pfarrerblock).

Egon Zill 1940-től volt Schutzhaftlagerführer (a tábor III. osztály vezetője), ami a parancsnok után a második legfontosabb pozíció. Zill alapított egy zenekart, amelyben foglyoknak kellett játszani. A zene nem szórakozást jelentett, hanem egy további gyötrelmes kínt. A foglyoknak napközben többször kellett német dalokat énekelniük, amikor a munkahelyre mentek vagy onnan tértek vissza. A halálra, az éhezésre és a kimerülésre tekintettel cinikus és megalázó volt a zene. Főleg azoknak a foglyoknak volt ez különösen megterhelő, akik nem tudtak németül. Így ők további kínzást szenvedtek el, mert amikor más foglyok pihentek, nekik gyakorolniuk kellett a gyűlölt dalokat. De kivégzéshez és kínzáshoz is játszatták a zenekart. A többi fogolynak pedig hallgatni kellett a kegyetlen előadásokat. Számos alkalommal játszottak látogatók előtt is. A zenészek néha saját komponálású zenedarabokat is előadhattak. Ilyenkor időnként sikerült rejtett csúfolódást is beledolgozni, ami segítséget nyújtott megtört személyiségük talpra állásában. Némely túlélő szívesen emlékszik vissza erre az elégtételre. A zenének propaganda funkciója is volt, mert így a helyi lakosságnak színlelni lehetett, hogy jól vannak a foglyok. A zenészeknek nem kellett olyan keményen dolgozniuk, mint a többieknek. A zenekar cseh, lengyel, osztrák és német foglyokból állt. Amikor áthelyezték Zillt, ideiglenesen megszűnt a zenekar. A koncentrációs táborban, paradox módon, az őrizetesek elleni kegyetlen bánásmód együtt járt az SS szórakoztatásával.
Külföldön bemutatták a mozikban A diktátor című filmet, ami Hitlerre és a rezsimre utalt.

1941

Miközben Lengyelország elfoglalt területén megsemmisítő táborokat építettek - a chelmnoi, az auschwitzi, a belzeci, a sobibori, a treblinkai és a majdaneki tábor - a koncentrációs táborokban is keményebb erőszakot alkalmaztak.

  • Januárban berendeztek egy kísérleti osztályt a gyengélkedőben. Ott 144 regisztrált tuberkulózisos beteget kezeltek homeopátiás gyógymóddal. A vezető orvos von Weyherns volt, aki 1941 februárjában biokémiai vegyszert tesztelt a foglyokon.
    A 26-os blokkban berendeztek egy kápolnát a lelkészeknek, ahol január 22-től mindennap tarthattak misét.
  • Április 11-én a papok nagyobb és jobb minőségű élelmiszeradagokat kaptak, mely kiváltságokért a Vatikán fizetett. Szeptemberben visszavonták az előjogokat, mert más foglyok és SS-tagok panaszkodtak erre.
  • A halálesetek regisztrációja miatt június elején berendeztek egy saját anyakönyvi hivatalt a táborban. Az addig elhunyt emberek száma a dachau város anyakönyvi hivatala szerint 3 486 volt.
  • Októbertől több ezer szovjet hadifogoly érkezett a táborba. A Bunker udvarában végezték ki őket, később a közelben fekvő hebertshauseni SS-lőtéren lőtték le az áldozatokat.

A háború fordulópontja

1942

  • Január 2-án az első ún. „rokkantszállítmány” (Invalidentransport) érkezett a Linz melletti Schloss Hartheimbe. Itt megölték a betegeket az Aktion 14f13 nevű program során. 1941-ben az NSDAP vezetési fennhatósága alatt elrendelték a beteg, idősebb vagy nem munkaképes foglyok kiválasztását és megsemmisítését. Az akció a náci „eutanázia”-programhoz tartozott. Egy év alatt az SS, 32 szállítással, összesen mintegy 3 000 foglyot deportált.
  • Február 22-én Unterdruck („Alulnyomás”) nevű kísérleti sorozat kezdődött, amit Sigmund Rascher (SS-Hauptsturmführer) és Hans-Wolfgang Romberg orvosok vezettek. A kísérletekkel tesztelték az ember reakció- és életképességét nagy magasságban, gyors emelkedésnél és nagy magasságból történő hirtelen esésnél. Kiépítettek egy alacsony nyomású kamrát az 5-ös blokk és a szomszédos barakkok között. Amikor május végén a kísérleteket abbahagyták, a 200-ból már 70-80 fogoly halt meg ezek következtében.
    Február 23-án Claus Karl Schilling orvos elkezdte az első kísérleteit malária elleni gyógyszerekkel. 1 100 fogvatartottat fertőztek meg a betegséggel. Később, a dachaui perben sikerült 10 halálos áldozatot bebizonyítani. Schilling 1945. április 5-ig folytatta az emberkísérleteket.
  • Júniusban felállítottak egy biokémiai kísérleti osztályt az I. blokkban, aminek Heinrich Schütz volt a vezetője. Itt indult a Phlegmone („Gyulladás”) nevű kísérletsorozat is, amely 1943 tavaszán fejeződött be. Eközben legalább 17 ember halt meg.
  • Augusztus 15-én kezdték meg az emberek erős lehűtésével kapcsolatos próbákat (Unterkühlungsversuche) Ernst Holzlöhner, Erich Finke és Rascher orvosok vezetése mellett. A kísérleteket hivatalosan 1942 októberében hagyták abba, azonban Rascher önkényesen meghosszabbította 1943 májusáig. A kísérleti személyek száma 220 és 240 között volt. Közülük körülbelül 65-70 ember halt meg ennek következtében.
  • Szeptember 1-jén Martin Weiss lett a tábor új parancsnoka. Weiss utasítást kapott a foglyok munkaerejének megőrzésére. Weiss megszüntette a foglyok kiköttetését (Pfahlhängen) és csökkent az őrizetesek megverésének esetszáma is. Gyakrabban engedték őket a lakóbarakkokban tartózkodni. Az élelmiszer mennyiségét, amit a foglyok postával kaptak, innentől kezdve már nem korlátozták, de nem is mindenkinek engedték meg. Például az orosz foglyoknak tilos volt kapcsolatba lépniük az otthoniakkal. Azok, akik sok csomagot kaptak, el tudták például érni a Kápóknál (más előfordulásban: Capo, azaz funkciós fogoly), hogy jó munkára osszák be őket.
  • Himmler 1942. október 5-i parancsa szerint a Német Birodalom területén létrehozott koncentrációs táboroknak „zsidómenteseknek” (judenfrei) kellett lenniük. Az SS minden zsidó foglyot a dachaui táborból az auschwitzi megsemmisítő táborba deportált.
  • November végén tífusz tört ki a tábor területén. A tetűvel terjedő betegség gyorsan járvánnyá vált.
  • Karácsonykor a tábor történetében először filmelőadás volt a IV. blokkban, ez összesen még nyolc alkalommal ismétlődött. Az előadásokon válogatott filmeket és propaganda-híradókat mutattak be a német hadi sikerekről.

1943

  • 1943. január 1-től március 15-ig tífuszjárvány miatt vesztegzár alatt állt az egész tábor. A járvány ideje alatt az SS tagjai nem léptek be a foglyok területére. Az őrizetesek akkor többet tudtak pihenni és beszélgetni. Néhányan zenéltek vagy verseket írtak. A könyvtár gyarapodott, mivel a postával lehetett könyveket is küldeni az őrizetesek számára. Ez a kulturális tevékenység még a karantén után is tartott, de csak korlátozott mértékben. Tavasszal előadtak egy saját maguk által írott színdarabot egy rögtönzött szabadtéri színpadon. A szöveget cenzúrázták, és a parancsnok illetve néhányan az SS-személyzetből is jelen voltak, akiknek tetszett a darab.
  • Április végétől Redwitz futballozni engedte a rabokat vasárnaponként a gyülekező téren. Augusztus 29-én a lengyelek néptáncot is előadhattak. Ezekkel a könnyítésekkel egyidejűleg azonban növekedett a szabotázs miatti kivégzések száma is. Emil Mahr fogoly vallomása szerint 800 - 1 000 kivégzés történt ebben az időszakban. Ekkorra estek Rascher és Schilling kísérletsorozatai is. Augusztus 4-én 16 foglyon hajtottak végre úgynevezett „példát statuáló” büntetést botozással az összegyűlt táborlakók előtt.
  • Októberben Eduard Weiter lett a tábor utolsó parancsnoka.

1944

1944-ben kiürítették a birodalom keleti részén fekvő első koncentrációs táborokat, mivel a front és a Vörös Hadsereg már vészesen közelített nyugat felé. A foglyokat „evakuálták” más táborokba és szándékosan megerőltető, emberveszteséggel járó utakra küldték az elítélteket.

  • Február 22-én lelőttek 31 szovjet tisztet a krematórium udvarán.
  • Május 11-én alapítottak egy bordélyt, ahol hat olyan nőnek kellett dolgoznia, akiket a ravensbrücki női koncentrációs táborból hoztak. A bordély látogatását a foglyok munkateljesítményéhez kötötték. Az év végén a bordélyt feloszlatták.
  • Július 6-án érkezett a Todestransport („halálszállítmány”) a francia compiègne-i táborból. Az út közben 2 521 fogolyból 984 ember halt meg.
    Ugyanazon a napon Sepp Eberlnek sikerült kihallgatnia egy rádióadást az SS egyik termében, amiből megtudta, hogy a szövetségesek partra szálltak Normandiában.

Ezen a nyáron Wilhelm Beiglböck kezdett kísérletezni azzal, hogy hogyan lehet tengervizet ivóvízként felhasználni. A kísérleti személyek között 44 roma volt.

Ősztől a tábor túlzsúfolttá vált. Az 50 emberre tervezett helyiségekben akkor már 3-500 személy szorongott. Novemberben újra tífuszjárvány tört ki, miután megint érkezett egy vonat evakuált foglyokkal. A halálozási ráta októberben 403 volt, míg novemberben 997-re emelkedett és decemberben már 1 915 ember halt meg.

  • Szeptember 4-én és 6-án további 92 szovjet tisztet lőttek le a krematórium udvarán. A kivégzéseket elrettentés céljából nem tartották titokban.
  • December 17-én a francia püspök, Gabriel Piguet titokban pappá szenteltette Karl Leisner segédlelkészt.

1945

  • 1945 elején egyre több evakuált fogolyt hurcoltak a dachaui táborba. Új táborszemélyzet is érkezett, például januárban az auschwitzi orvos, Hans Münch. A tábor zsúfoltsága gyorsította a járvány terjedését. Januárban 2 903, februárban 3 991, márciusban 3 534 és áprilisban 2 186 személy halt meg tífuszban. A krematóriumot bezárták és februárban elkezdték a tömeges temetéseket a leitenbergi temetőben. Néhány orvos és ápoló is meghalt a tífuszban, többek között Engelmar Unzeitig pap, aki önkéntesen gondozott betegeket.
  • Március végén több száz német lelkészt engedtek szabadon, de 170 lelkész továbbra is fogságban maradt.
  • Április 4-én, dán és norvég foglyokat adtak át a Nemzetközi Vöröskeresztnek a „fehér buszok mentőakció” folyamán.
    Április 9-én lelőtték Charles Delestraint francia tábornokot, aki a francia ellenállás tagja volt, valamint a német kommunista Georg Elsert, aki 1939-ben merényletet próbált meg elkövetni Hitler ellen.
    Az SS április elején elkezdte elégetni az iratokat és a dokumentumokat. A hónap közepén felfüggesztették a két hírhedt kapót, Johan Meansariant és Albert Wernickét. A bunkert is bezárták.
    Április 14-én Himmler egy rádiótáviratot küldött Dachauból Flossenbürgbe. A parancs szerint az egész tábort evakuálni kell. Később megváltoztatták ezt a parancsot úgy, hogy végül csak németekre, oroszokra, lengyelekre és zsidókra vonatkozott. Április 17-én és 24-én néhány foglyot elszállítottak Tirol irányába.
    Április 23-án a munkaszolgálat először maradt a táborban. Azt a 2 000 foglyot, akiket egy további evakuálással a felső-bajor Mittenwald felé küldtek, május 4-én szabadították fel. Egy másik szállítmány 3 000 fogollyal 25-én indult Seeshauptba, a Starnbergi-tóhoz. Őket április 30-án szabadították fel. Azon a napon sikerült még egy fogolyszállítást is leállítani, amit Staltach felé terveztek. A vonaton 1 759 zsidó volt. Az amerikaiak megállítottak egy halálmenetet, ami április 26-án, 6 887 fogollyal, gyalogosan indult volna el Tegernseeig Pasingon, Wolfratshausenen és Bad Tölzen keresztül. Ezt a megerőltetést sok ember már nem bírta volna ki.
    Április 27-én Emmeringből indítottak 2 000 foglyot vonattal Wolfratshausenbe, ahol gyalog kellett csatlakozniuk a nagy menethez. Éjszaka érkezett a buchenwaldi kitelepítővonat, ezen sokan éhen haltak.
    Egy nappal később Max Ulich német vezérőrnagy visszarendelte a táborból a 212. népi gránátos hadosztályt (Volksgrenadier-Division), hogy ne legyen felesleges veszteségük. Így ezen a napon tört ki a dachaui felkelés, amit Georg Scherer és Walter Neff őrizetesek vezettek. Több fogoly, dachaui polgárok és a Volkssturm tagjai is részt vettek benne. A felkelés célja a dachaui tábor evakuálásának végérvényes megakadályozása volt.

A felszabadítás 1945-ben

Április 29-én az amerikai 42. és 45. gyalogos hadosztály bevonult a táborba. Csak néhány ott maradt SS-katona állt ellen, az SS-őrök többsége már az amerikaiak érkezése előtt elhagyta a tábort. A dachaui tábor volt az utolsó előtti koncentrációs tábor, amit felszabadítottak. Még 32 335 ember élt ott akkoriban. Ezen a napon az amerikaiak lelőttek néhány tucat SS-őrt, akik már megadták magukat. Ez a gyilkosság dachaui mészárlásként ismert.

Az amerikai csapatok először a tábort - a hozzá tartozó külső táborokkal együtt (ilyen volt a lenadsbergi) - szabadították fel és csak utána vonultak be Münchenbe. Azokat a fogolyszállítmányokat, amelyek éppen München közelében voltak, április 30-án szabadították fel. Ott volt a zsidó író, Max Mannheimer is, a mühldorfi melléktábor lakójaként.

Amerikai fennhatóság alatt

A tábort egy amerikai parancs szerint karanténnak nyilvánították, mivel a területén még mindig tartott a tífuszjárvány és sok ember szenvedett az alultápláltságtól. A felszabadítás után még további 2 000 ember halt meg itt. A tábor még egy ideig szükségszállásként működött a hontalanok és a beteg foglyok számára.

Később létrehoztak egy nemzetközi fogolybizottságot. Júliusban az amerikai katonai hivatalok, a volt koncentrációs tábor területén rendezték be a német háborús bűnösök részére a dachaui internálótábort, ahol 30 000 ember elhelyezésére volt lehetőség.

November 15. és december 13. között zajlott le a dachaui főper (Dachau-Hauptprozess) Martin Weiss parancsnok és 39 további táborszemélyzet ellen. A 40 vádlott közül 36 bűnöst ítéltek ekkor halálra. A főper a dachaui perek keretében zajlott, és amelyben háborús és a holokauszthoz, illetve a shoahoz kapcsolódó bűnöket tárgyaltak. Ezek 1948-ban zárultak le. Az orvosi kísérletekkel a nürnbergi orvosperben és az Erhard Milch államtitkár elleni perben foglalkoztak.
1946 májusában a 36 halálos ítéletből 28-at hajtottak végre a landsbergi börtönben. Az azt követő 121 eljárás során, mintegy 500 vádlott állt az amerikai katonai bíróság előtt, főleg az SS tagjai, akik Dachauban és a melléktáborokban tevékenykedtek.

1948 szeptemberében, körülbelül három és fél évvel a felszabadítása után, az akkor még menekülttáborként szolgáló területet az amerikai hadsereg átadta a a bajor hivataloknak.

Szerkezeti struktúra, tábori hierarchia

A tábor felépítése

A kezdetekkor még csak a főtábor létezett. A vasút közvetlen közelében építették fel, lépésről-lépésre. A háború kitörésekor hozták létre a külső táborokat, amelyek legtöbbször hadiüzemek, vagy fontos munkahelyek közelében feküdtek a birodalom déli részén.

A főtábort hat szektorra osztották fel:

  • fogolyterület (Häftlings-Gelände)
  • SS-terület (SS-Gelände)
  • gyógynövényültetvény (Kräuterplantage)
  • hebertshauseni lőtér (Schießplatz Hebertshausen)
  • leitenbergi temető (Friedhof Leitenberg)
  • Waldfriedhof sírok (Gräberanlage Waldfriedhof)

A fogolyterület

A fogolyterület a koncentrációs tábor legnagyobb része volt, 34 barakkból állt, Schutzhaftlager („védőőrizeti tábor”) néven. Egy elektromos szögesdrótkerítést vezettek köré, mögötte egy árkot ástak, éjszakára kivilágították. Az őrök azonnal, figyelmeztetés nélkül lelőtték az őrtornyokból azt, aki közeledett a kerítéshez.

A Schutzhaftlager szerkezete:

  • a lakóbarakkok, illetve lakóblokkok, melyek mindegyikében volt két mosósarok, két WC és négy szoba. Minden szoba két részből állt: ahol aludtak és ahol napközben tartózkodtak. Minden szobát 52 főre terveztek, így 208 fogoly fért el egy lakóblokkban. Az utolsó években néha 1 600 személy is összezsúfolódott bennük.
  • a lakóbarakkok között volt a „tábor utca” (Lagerstraße).
  • nyolc őrtornyot telepítettek, melyek mindegyikében általában két gépfegyveres SS-őr állt.
  • a betegkörzet (Krankenrevier vagy Häftlingslazarett)a kezdetekkor még csak két barakkból állt, később bővítették 18-ra.Josef Heiden fegyenc itt volt kápó.
  • a fertőtlenítő barakk
  • a hullakamra
  • a munkabarakk
  • a kantin
  • a gyülekezőtér, ahol minden reggel és este sorba kellett állniuk a foglyoknak létszámellenőrzés végett. Ha valaki hiányzott, büntetésként állva kellett egy egész éjszakát vagy akár egy fél napot is kibírniuk.
  • a Jourhaus, amely az egyetlen átmeneti épület volt az SS- és a fogolyterület között. Itt voltak az őrszobák és néhány adminisztrációs iroda.
  • a gazdasági épület
  • a „Bunker”, ami az előbbi épület mögött volt. Oda vitték a foglyokat különbüntetésre és a kivégzések is ott zajlottak.

A tábor fennállásának tizenkét éve alatt különböző módon osztották fel a lakóblokkokat:

  • Strafblöcke: a büntetőosztag blokkjában kaptak helyet azok a foglyok, akik már többször voltak börtönben, vagy szigorított elzárás alatt álltak. Ezt a blokkot külön szögesdrótkerítés védte.
  • Interbrigadisten: itt azokat a német kommunistákat és antifasisztákat tartották, akik a spanyol polgárháborúban harcoltak a nacionalisták ellen.
  • Judenblock: zsidók külön lakóblokkja.
  • Invalidenblock: itt helyezték el a rokkantakat.
  • Prominentenblock: híres emberek blokkja.
  • Pfarrerblock: a papi blokk.

A háború kezdetétől nemzetek szerint helyezték el az őrizeteseket, például lengyeleknek, cseheknek és oroszoknak külön lakóbarakkjaik voltak.

SS-terület

Az SS-terület körülbelül kétszerese volt a foglyokénak. Többek között itt helyezték el a műhelyeket, a legénységi barakkokat és a tisztek lakásait, de még az ügyintéző hivatal épülete is itt volt. Később két krematóriumot is építettek még erre a területre.

Az első krematórium

Az első hét évben egy müncheni krematóriumban hamvasztották el a halottakat. 1940-ben építettek egy saját, egy helyiségből álló krematóriumot, amelyben két kemence volt. A Jourhaus előtt az út elágazott, így teljesen elszeparálták a foglyok területétől. Egy különleges fogolycsoportnak kellett itt dolgoznia. Tilos volt a többi táborlakóval kapcsolatba lépniük, de más sem léphetett be erre a területre. A krematórium közelében hajtották végre a halálos ítéleteket.

Az X-barakk

1942 májusától 1943 áprilisáig a tábor adminisztrációja építtetett egy nagyobb épületet az első krematóriummal szemben, az úgynevezett X-barakkot. A két helyiség mellett több másik is volt csak a holttesteknek. Az új krematóriumnak négy kemencéje volt, amelyeket 1943 áprilisától 1945 februárjáig használtak. Később a leitenbergi temetőben tömegesen hantolták el a halottakat. 1944 nyarán hozzáépítettek négy fertőtlenítőkamrát a foglyok ruhájának tisztán tartása miatt. Egy másik terem bejárata fölött az a felirat állt, hogy „Brausebad“ (zuhany). Ezt a termet fehérre csempézték, és 15 egyszerű zuhanyrózsa-utánzatot is beépítettek. A külső falon két bádogszelep volt, ezért az amerikai csapatok gázkamraként azonosították 1945. április 29-én. Egy egykori fogoly arról számolt be, hogy féltek amikor kész lett a gázkamra, de félelmük nem igazolódott be. Nem bizonyítható, hogy egyetlen embert is megöltek volna a kamrában akár Zyklon-B-vel vagy más mérgező gázzal. Arra azonban, hogy történtek kísérletek harci gázzal, egy fennmaradt levél utal, amelyet az SS-orvos Rascher 1942. augusztus 9-én írt Himmlernek:

„Wie Sie wissen, wird im KL Dachau dieselbe Einrichtung wie in Linz gebaut. Nachdem die Invalidentransporte sowieso in bestimmten Kammern enden, frage ich, ob nicht in diesen Kammern an den sowieso dazu bestimmten Personen die Wirkung unserer verschiedenen Kampfgase erprobt werden kann.“
„Ahogy Ön tudja, a KL Dachauban egy ugyanolyan berendezést építenek, mint Linzben. Mivel a rokkantszállítások úgyis bizonyos kamrákban végződnek, azt kérdezem, hogy lehetne-e a kamrákban különböző harci gázokat kipróbálni ezeken a személyeken, akikkel amúgyis az fog történni.“

Az biztos, hogy Rascher hajtott végre ilyen jellegű orvosi kísérleteket, amelyeknek halálos áldozata is volt. Valószínűnek tűnik, hogy harci gázzal is kísérletezett. Egy további dokumentum a fogoly Frantisek Blaha vallomása:

„Die Gaskammer wurde im Jahre 1944 vollendet; ich wurde zu Rascher gerufen, um die ersten Opfer zu untersuchen. Von den acht bis neun Personen, die in der Kammer waren, waren drei noch am Leben und die anderen schienen tot zu sein.“
„A gázkamra 1944-ben lett kész. Rascherhoz hívtak, hogy vizsgáljam meg az első áldozatokat. A nyolc vagy kilenc személyből, aki a kamrában volt, három még élt és a többiek halottnak tűntek.”

Frantisek Blaha azonban egy másik időpontban visszavonta a vallomását.

A gázkamra használatát nem lehet bizonyítani, de határozottan megcáfolni sem. A háború vége előtt azonban sok dokumentum elpusztult. Az utólagos vizsgálatok során nem találtak olyan anyagot, ami mérgező gáz használatára utalna. A dachaui tábor nem megsemmisítő tábor volt. Azokat a foglyokat, akik gyógyíthatatlan betegek vagy fogyatékosak voltak, Hartheimbe szállították, ahol az úgynevezett „14f13 művelet” keretében a T4 eutanázia-program során gázkamrákban ölték meg őket.

Külső táborok

Összesen 169 külső tábor volt. A külső munkavégzést Außenkommandóknak hívták, és nem voltak egyformák. A nagyobb külső, illetve melléktáborokban aludhattak is a rabok. Ezekben vezetők és kápók (Funktionshäftlinge) is voltak a táborok nagysága miatt. A munkavégzésekre néha csak egy személyt küldtek, néha ezreket. A foglyoknak nem csak az illető táborban kellett dolgozniuk, hanem például az SS műhelyeiben, az útépítésnél vagy a kavicsbányákban is kényszermunkán voltak. 1939-től a hadiipar is igényt tartott rájuk. Főleg 1942-től nőtt meg a külső táborok száma, amelyekben mintegy 37 000 fogoly dolgozott. 1944 márciusától a hadifoglyok óriási földalatti komplexumokat építettek, ahol a nácik fenn tudták tartani a haditermelést.

A nagy külső táborokban a főtábornál rosszabbak voltak a higiéniai feltételek és a munkakörülmények. A foglyok például a következő gyárakban dolgoztak: Zeppelin-Werke, Messerschmitt, BMW-Werk II (allachi külső tábor), Dornier-Werk, Agfa-Kamerawerk, Firma Sachse, Firma Präzifix, Dynamit AG, Firma Magnesit, Firma Kimmel és Bauarbeiten Flughafen München-Riem, ahol a bombák hatástalanításában is alkalmazták őket. A tizenegy külső táborban Landsberg am Lechnél 30 000 fogoly dolgozott. Ezeket 1945 áprilisában kiürítették. Közöttük volt a Schwabmünchen/Kaufering IV is. Az „evakuált” foglyokat vonattal elszállították vagy gyalogosan indították útnak.

A kisebb külső munkavégzéseknél jobb volt az ellátás és általában nagyobb volt az esély, hogy a foglyok a megpróbáltatásokat túléljék. Az SS-személyzet brutális túlkapásai ritkábbak voltak, mert a kapcsolat a lakossággal közvetlenebb volt. Az összesen 169 külső munkavégzési helyszínnel a dachaui koncentrációs tábor a legszerteágazóbb volt a birodalomban.

A külső táborokat sokáig nem kutatták. Jelenkori kutatása az élő szemtanúk fogyatkozó száma miatt egyre nehezebb.

SS-kiképzés

Mivel a dachaui koncentrációs tábor a birodalom első reguláris internálótábora volt, jelentős szerepet kapott a későbbi koncentrációs táborrendszerek kiépítésében és az SS-személyzet kiképzésében. Itt laktak az őrcsapatok és a Totenkopf SS-csapatok, majd a kiképzési idő után más táborokba vezényelték őket.
Az SS katonai akadémiához (SS-Junkerschule) tartozó Unterführerschule Dachau tanári karát is ugyanott helyezték el, ahol kiképezték a Totenkopf SS altisztjeit, de az SS ügyintézők kiképzésére is itt került sor.

A táborrend

Kezdetben, majdnem minden táborban egy olyan egy táborrendet alakítottak ki, ami a szokásos börtönszabályzatokon alapult. A dachaui táborban más volt a helyzet. Wäckerle már az első táborrenddel bevezette a parancsnok jogi egyeduralmát, azaz, övé volt az igazságszolgáltatás hatásköre.

Fél évvel ezután, 1933. október 1-jén, az új parancsnok, Eicke megszigorította ezt az első rendet, például egy új testi büntetést vezetett be. Ez a táborrend 1934-től az összes koncentrációs táborban érvényes lett. Az SS-személyzet hierarchiáját az IKL (Inspektion der Konzentrationslager) határozta meg, ami az SS koncentrációs táborának adminisztrációs központja volt. Eicke volt az új hivatal vezetője. 1934 májusától kinevezte magát a „koncentrációs táborok ellenőrének” (Inspekteur der Konzentrationslager). Később Himmler ezt hivatalosan is megerősítette .

Funkciós foglyok (Funktionshäftlinge)

Az SS a divide et impera módszert alkalmazta a táborrend fenntartása érdekében. Kineveztek néhány foglyot ellenőrnek bizonyos feladatokra (funkciós fogoly) és így tették hatékonnyabbá a tábor működtetését. Aszerint, hogy milyen területen és milyen feladatra nevezték ki az illetőt, különböző hatalmat gyakoroltak. A dolgozó fegyencek és az SS-parancsnokok között álltak a hierarchiában.

A funkciós fo

A következő kategóriákban szerepel:
Komment elküldése
Tippek
Rendezzük meg:
Blága Marcsi Mariann
2016. june 20.
Megrendito es szomoru hogy ez megtortenhetett de hianyoltam a magyar felirasokat holott sok magyar is itt vesztette eletet szerintem ez nekik jarna mert csak angol es nemet feliras lathato mindenhol es ha magyar latogat oda akkor nemet angol tudas nelkul eleg erdekes
Jake Meador
2014. january 29.
The 'museum' (camp) is free. Its 3,50€ for the audiotour and 2,50€ for students. A very sobering memorial to remind us of the things humanity is capable of. A must see in your lifetime.
Mark B
2016. june 15.
Sobering memorial. Take the time to see all the exhibits as they are very enlightening. No charge to visit without an audio guide or tour group. Hard to imagine such a horrific place could exist.
Matt Wetzel
2012. september 24.
Leave yourself a good 3-4 hours minimum to make sure you get through the entire museum and grounds. Nothing should be missed.
Ekaterina Sergeeva
2017. october 25.
Sehr schönes Museum, die Bedingungen sind gut vorgestellt. 2-3 Stunden ruhig für Besuch einplanen, Audioguide ist auch empfehlenswert, obwohl die ganze Information auch sehr gut ausgeschildert ist
Иван Виноградов
2016. october 24.
Если интересуетесь историей, стоит сходить. Лучше взять аудиогид (3.5€) — очень много интересного аудиоматериала.
Can G.
2017. august 16.
Tarihi ve önemli bir mekan. Çok yürüyeceksiniz ama değecek. Bir çok yapı sonradan aslına uygun yapılmış.
Hotel Central Dachau Garni

kiindulási $91

Hotel Palazzio

kiindulási $103

Select Hotel Dachau Munich

kiindulási $241

Amaro Hotel

kiindulási $162

Gasthaus Mooshäusl

kiindulási $70

Pension Siddiqi

kiindulási $126

Ajánlott látnivalók a közelben

Lásd az összeset Lásd az összeset
Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Dachau Palace

The Palace of Dachau in Bavaria is a former residence of the rulers of

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Schlossanlage Schleißheim

Schlossanlage Schleißheim több kastélyból álló barokk stílusú épülete

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Uptown Munich

The Uptown Munich building (German: Hochhaus Uptown München) in

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Zoologische Staatssammlung München

Zoologische Staatssammlung München or ZSM or The Bavarian State

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Blutenburg Castle

Blutenburg Castle is an old ducal country seat in the west of Munich,

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Olympiastadion (München)

|képaláírás=UEFA 12px12px12px12px12px

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Olympiapark (München)

Az Olympiapark egy városi park Németországban, Münchenben, az 197

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Olympiapark (München)

Az Olympiapark egy városi park Németországban, Münchenben, az 197

Hasonló látnivalók

Lásd az összeset Lásd az összeset
Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Auschwitzi koncentrációs tábor

Az auschwitz–birkenaui koncentrációs tábor (németül Konzen

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Berg concentration camp

Berg was a concentration camp near Tønsberg in Norway that served as

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Auschwitz-Birkenau State Museum

The Auschwitz-Birkenau State Museum (Polish: Państwowe Muzeum

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Auschwitzi koncentrációs tábor

Az Auschwitz-Birkenau Koncentrációs Tábor (németül Konz

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Theresienstadti koncentrációs tábor

A theresienstadti koncentrációs tábor a mai Terezín cseh város terü

Az összes hasonló helyeken