A Zugspitze (Шаблон:IPA) (bajor nyelvjárásban: Zugspitz), 2962 méter tengerszint feletti magasságával Németország legmagasabb hegycsúcsa. A Keleti-Alpokon belül az Északi-Mészkő Alpokhoz tartozó Wettersteingebirgenek („Wetterstein hegység”) egy része. A Zugspitze határhegy Németország és Ausztria között. Azért kapta a nevét, mert a meredek sziklákról az északi lábánál gyakran zúdulnak le lavinák (a Spitze szó németül „csúcsot” jelent). A legközelebbi település az osztrák oldalon Ehrwald, a német oldalon Grainau.
A jellemző felépítő kőzet a Wettersteinkalk, egy karbonátfajta, ami ezen a terület jellemző építőkőzet, és a késő Triász időszakban alakult ki. A kőzet dasycladeát tartalmaz, ami egy sekély tropikus lagúnákban előforduló tengeri alga.
A Zugspitze a Zugspitze-hegymasszívum fő- és legmagasabb csúcsa. A Schneefernerkopffal (2875 m), a három oromból álló Wetterspitzen (északi (2746 m), déli (2750 m) és keleti Wetterspitze (2668 m)) valamint a Gatterl (2023 m) alkotja, illetve vesz körbe a Zugspitzplatt nevű fennsíkot. A masszívumnál összefut három hegygerinc: a Wetterstein-Hauptkamm, ami a határvonal a két ország között, a Blassenkamm, valamint a Waxensteinkamm. Azon kívül található még ott két gleccser, a Schneeferner és a Höllentalferner.
Az adatok a Zugspitze-csúcs pontos magasságáról sokáig pontatlanok voltak, a mérések 2960 m és 2970 m között ingadoztak. Jelenleg a hivatalos magassági adat 2962,06 m, amit a bajorországi „Földmérési és Geoinformatikai Hivatal” (Landesamt für Vermessung und Geoinformation) igazolt. Osztrák adat szerint a hegy 27 méterrel magasabb, mint a németek által mért érték, ez egyébként a módszerek különbözőségében rejlik. Ausztriában más alapponthoz viszonyítják a tengerszint feletti magasságot. Ott még a Monarchia idejéből hagyományosan az Adriai-tenger vízszintje, a trieszti (Triester Pegel) alapján mérik a földrajzi pontok magasságát, Németországban pedig az amszterdami tengeri vízszinthez igazodnak. A Földközi-tenger vízszintje (így az Adriáé is) pedig a nagyobb párolgás miatt mindig alacsonyabb, mint az Északi-tengeré.
A Jubiläumsgrat összeköti a Zugspitze főcsúcsát a Hochblassennel (2706 m). Közben a három Höllentalspitzét (2740 m), a Vollkarspitzét (2630 m) és sok emelkedést meg kell tenni illetve megkerülni. Kezdőknek túl veszélyes megcsinálni ezt a mászótúrát.
A Zugspitzén 6 kunyhó, illetve menedékház (Hütte) található:
Egy híres völgy, a Höllental, ami a Blassenkamm és a Waxensteinkamm között fekszik.
A Zugspitzét először 1590-ban említették ezzel a névvel egy határ leírásában. 200 évre rá a név még mindig elég ismeretlen volt, például egy 1796-ban Bajorországról szóló utazási kalauzban még nincs benne. A helyi lakók főleg állattenyésztésből és fakereskedésből éltek. A magas Zugspitze-hegymasszívum gazdaságilag nem volt kiaknázható.
A 19. században egyre érdekesebbé vált a masszívum feltárása. 1897. augusztus 7-én elindult az első dokumentált expedíció Garmisch-Partenkirchenből. A tagjai voltak François Gabriel Graf von Bray, a regensburgi botanikus kert vezetője, a botanikus Kaspar Graf von Sternberg, professzor Charles François Duval, Reinhard Friedrich Freiherr von Werneck és 12 helyi lakó vezetőként és segítőként. Az expedíció célja volt a Partnach folyó hőmérsékletének megvizsgálása a forrástól a Reintal nyugat végéig, valamint a régió növényvilága. Bray gróf jelentésében egy helyen sem említi a Zugspitzét, amihez nagyon közel járhattak.
Létezik egy olyan legenda is, amely szerint I. Ferenc József 1854-ben, az esküvője alkalmából ajándékozta a Zugspitzét a Német Birodalomnak, amikor II. Vilmos német császár Bécsben látogatást tett nála.
A csúcs a sűrű beépítettség miatt, eredeti formájában már nem látható. A keleti csúcskereszt azonosítja a volt helyét. A nyugati csúcsot, ami egy méterrel magasabb volt a keletinél, az első világháborúban felrobbantották. A középső csúcsot 1931-ban átalakították, amikor építették a Schneeferner-házat. A 1900-ban készült fényképen még látszik a létező nyugati csúcs a müncheni ház mögött, ahol egy rúd jelzi a pozícióját.
A Zugspitzén működik Németország legmagasabb kihelyezett postai fióküzlete, ami a 82475 (Garmisch-Partenkirchen) irányítószámhoz tartozik.
1820. augusztus 27-én Josef Naus hadnagy, a Bajor Királyság topográfiai hivatala („Königlich Bairisches Topographisches Bureau”) rendeletére Maier segédével és a vezető Johann Georg Deutschllal együtt felmászott a Zugspitzére. Ezzel ő lett az első ismert hegymászó, aki a nyugati csúcson járt. Egyes térképek szerint feltételezhető, hogy már 1770 körül helyi hegymászók már feljutottak a csúcsra. Azon a térképen az úgynevezett „Gang-Steignak“ van bejegyezve. A pontos kifejezés a „ybers blath ufn Zugspitz“, ami a nyelvjárásban azt jelenti, hogy „a Platton keresztül a Zugspitzra”. Azonkívül van egy időpont, hogy mikor végrehajtották ezt az utat.
1853-ban Karoline Pitzner volt az első nő a csúcson.
Az első megmászás, amit télen végrehajtottak 1882. január 7-én, Ferdinand Kilger, Josef és Heinrich Zametzer, valamint Heinrich Schwaiger nevéhez fűződött.
1898 őszén Adolf Wenz kezdett el egy meteorológiai obszervatóriumot a csúcsra építeni. A Központi Meteorológiai Intézmény („Meteorologische Zentralanstalt”) Münchenben, a német és az osztrák „Alpok Egyesület” (DuÖAV) összedolgoztak az ügyben. 1899 júliusban át tudták adni az obszervatóriumot a királyi kormánynak. Az első ember, aki ott dolgozott és áttelelt is, a meteorológus, hegymászó, és későbbi Antarktisz-kutató Josef Enzensperger volt. Egy rövid megszakítást kivéve (a második világháború után), folyamatosan figyelték az időjárás változásait. Napjainkban a német időjárási szolgálat („Deutscher Wetterdienst”) üzemelteti az állomást.
2007 augusztusában a csúcsplató alatt fúrtak egy 60 m mély lyukat a kőzetbe. Egy 15 éves projekt folyamán a örökfagyott talaj változásait érzékelőkkel meg lehet vizsgálni.
Útvonalok a csúcsra:
A legegyszerűbb út a Partnachklamm nevű szurdokon át vezet, aztán tovább a Reintal-on a Zugspitzplatt-ig. A következő szakasz a Sandreiüe a Schneeferner-ház mellett tovább a csúcsra. A csúcsnál vannak részben kiépített szakaszok. Ezen úton a Bockhüttében, a Reintalangerhüttében vagy a Knorrhüttében lehet pihenni. Kondíció szerint 8-10 órát kell tervezni.
Egy nehezebb út a Grainauhoz tartozó Hammersbachnál kezdődik, aztán átvezet a Höllentalklammon a Höllentalanger-kunyhóhoz, tovább a völgy végéig és onnan az úgynevezett létrán („Leiter“) és a deszkán („Brett“) át kell menni. Ezen a szakaszon találhatók vaslétrák és vasszegecsek. Ez az út csak ügyes és nem szédülő hegymászóknak ajánlott. Ez a rész után az út tovább vezet a Höllentalferneron, ami után jön egy Via Ferrata az Irmerschartén, ami a csúcsra vezet. Összesen 7-8 órát kell tervezni. A Höllentalangerhütte éjjeli szállást tud biztpsítani. Nyáron a fokozotabb jégolvadás miatt mászóvasat szükséges használni. Ráadásul nyáron nehezebb a gleccserszakadékok átlépése. A gleccseren fontos a normális utat („Normalweg“) betartani, ami kb. a közepén vezet fel. Más részen is vannak veszélyes gleccserszakadékok.
Mindkét úton 2200 métert kell megtenni. Az, aki a második utat választja. ne felejtse el, hogy a végén még a legfárasztóbb részt, a Via Ferratát meg kell tenni.
A legrövidebb út az Eibsee-nél kezdődik, onnan a Wiener-Neustädter-kunyhóhoz vezet. A kunyó Ehrwaldról, a Georg-Jäger nevű Via Ferratán át is elérhető. A két út összefut az „Ehrwalder Köpfennél” és később még egyszer a második tiroli kötélpálya pillérénél. A 2213 m magasságban fekvő kunyhó egy üst formájú részben („Schneekar”) áll, ami egyben hógyűjtő (firn) is. Onnan a közepes nehéz Via Ferrata a régi Tiroli kötélpálya első állomása mellé vezet. Útközben látszik egy természetes bányajárat, az úgynevezett „Stopselzieher“. Aztán tovább vezet az útvonal a hegygerincéig és onnan fel a csúcsra. Ez a legrövidebb út.
Ehrwaldról van még egy másik lehetőség az „Ehrwalder Almon” („Ehrwaldi legelő”) és a Hochfeldernjoch-on át a Gatterlig. Azután a Plattsteigról a Knorrhütte elérhető. Onnan tovább lehet mászni a Zugspitzplatton át a csúcsra. Összesen kb. 6-7 órát tart ez az út, ami 2005 óta a „Zugspitz-Extremberglauf” útvonala, egy extrém hegyi futás. Az eddigi legjobb teljesítmény 2 óra 3 perc és 3 másodperc.
Egy igazi kihívást jelent a Jubiläumsgrat megmászása az Alpspitzról a Zugspitzére. A Jubiläumsgrat nem Via Ferrata, hanem egy természetes hegygerinc. Az UIAA (Union Internationale des Associations d’Alpinisme) fokbeosztása szerint III. fokú részeket biztosítás nélkül kell átmászni. Csak tapasztalt hegymászók tudják megcsinálni ezt a részt.
Bármelyik úton haladunk, fontos figyelembe venni, hogy a Zugspitze a viharok miatt hírhedt.
A csúcs két fajta járművel elérhető: fogaskerekű vasúttal vagy kötélpályával . Az leghosszabbok az Eibseeseilbahn nevű kötélpálya, a Bayerische Zugspitzbahn (Bajor Zugspitz-vasút) és a Tiroler Zugspitzbahn (Tiroli Zugspitz-vasút). Egy oda-vissza jegy a Tiroli kötélpályára 33 Euróba került 2008 júliusában, a Bayerische Zugspitzbahnnal 45 Euróba. Egy menet kb. 10 percig tart.
A Bajor Zugspitz-vasút egy 1 méteres nyomtávolságú fogaskerekű vasút, ami Garmisch-Partenkirchenről vezet fel a csúcsra. 1928 és 1930 között építették. A Bayerische Zugspitzbahn Bergbahn AG, ami főleg a Garmisch-Partenkirchen község birtokában van, üzemelteti a vonalat.
Az Eibseeseilbahn-t a Heckel cég készítette 1962-ben. A 4450 méter hosszú pályával elérhető a csúcs, ahol - 85 méterrel - Németország legmagasabb kötélpályapillére áll. A tiroli kötélpályát, ami egy 1926 készített régi pálya utódja, 1989 és 1991 építették, az Ehrwald nevű településnél indul.
Azon kívül van még három rövidebb kötélpálya:
A Zugspitzplatt kb. 350 méterrel a csúcs alatt található. Az enyhén lejtő felszínen fekszik Németország egyetlen gleccser-síterületeami a Reintalhoz vezet. A globális felmelegedés hatása miatt nyáron körülményesen védeni kell a felvonószerkezetet.
A Zugspitze adókészülékéről sugározzák az „Antenne Bayern” című rádióprogramot 102,7 MHz frekvencián, 2 kW-val. Főleg Felső-Bajorországban és a Schwaben (Svábország) kormányzási területen hallgatható a program. Észak-Olaszországban a topográfiai adottságok miatt túl rossz a minőség. A Zugspitze osztrák oldalán van az ORS (Osztrák Rádióadó Kft., Österreichische Rundfunksender GmbH) adókészüléke. Onnan sugározzák az Ö1-t (91,6 MHz), a Radio Tirolt (95,3 MHz), az Ö3 (97,1 MHz) és az FM4-t (100,7 MHz). Az exponált helyzet miatt, ezek a programok Felső-Bajorországban és Schwabenban is meghallgathatók. A német és osztrák oldalon továbbá vannak tartóoszlopok az irányított rádiózásnak. A meteorológiai állomás tornyán van egy amatőrrádió-reléállomás. A hívójel DB0ZU, a használt frekvencia 144 és 174 MHz között, 400 és 460 MHz között és 1,240 - 1,300 GHz van.