Xcaret (kiejtése körülbelül: skaret, a második szótagon levő hangsúllyal) egy maja régészeti lelőhely délkelet-Mexikóban, Quintana Roo államban. Eredeti neve P’ole’ (más írásmóddal: P’olé) volt, ez a név a maja nyelvű, „kereskedés” jelentésű p’ol szóból származik. Mai nevének eredete és jelentése egyes források szerint nem ismert, más forrás szerint a szó jelentése „kis öböl”. A város korábban fontos kereskedelmi kikötő volt, de használták kiindulópontként a Cozumel szigetére történő zarándoklatok idején is. Ma a romok egy nagy tengerparti szórakoztató park területén találhatók, ahol többek között vendéglők, szállodák, állatkert, madárház, akvárium, lepkeház, denevérbarlang, botanikus kert és vidámpark is van.
Már az időszámításunk szerinti első három évszázadból vannak bizonyítékok (kerámiák, alacsony épületalapzatok) az emberi megtelepedésre, de ezekben az időkben a tengerpart mentén csak kis falvak léteztek, amelyek lakói mezőgazdasággal és halászattal foglalkoztak. Az 1980-as és 1990-es években lezajlott kutatások során 200 és 600 között létrejött építményrészeket találtak, de bizonyos, hogy az egyébként valószínűleg Cobával vagy Muyillal kapcsolatban álló település még ekkor sem volt jelentős. A népesség jelentős növekedése 600 és 900 között történt meg, majd az ezt követő öt évszázadban érkezett el a vidék fénykora. A xcareti építészeti stílus (például a nagy, lekerekített sarkú alapzatok) az egész partvidékre jellemzők voltak, ám itt találtak olyan leleteket is (többszínű kerámiákat, jáde-, obszidián- és kvarctárgyakat), amelyek a környéken nem voltak általánosak, így arra szolgálnak bizonyítékul, hogy a település szoros kereskedelmi kapcsolatban állhatott mind a maja terület központjában, mind a magasabban fekvő guatemalai részeken található városokkal. A partok mentén hajózva kereskedői eljutottak egészhen a mai Hondurasig is, a Cozumel szigetén található Ixchel-szentélybe látogató zarándokok pedig Xcaret kikötőjében szállhattak hajóra. A spanyol hódítás után egy ideig még ugyancsak használták a kikötőt, ahol a 16. században keresztény templom vagy kápolna is épült. Teteje pálmából készült, ez azóta elpusztult, de falainak maradványai máig megmaradtak.
A város egykor a tengerparton (ahol egy kis öböl található) hosszan elnyúlva feküdt, a különböző fontos, ma egy-egy betűvel jelölt épületcsoportok között kezdetleges anyagokból épült házak sorakoztak. Ma a település régi szerkezete már nem figyelhető meg a köré épült szórakoztató park miatt. A szilárd talajú szárazföldi rész és a mocsaras, mangrovés partvidéket egy fal választotta el egymástól, ennek néhány maradványa máig fennmaradt. A kis öböl déli oldalán elhelyezkedő A jelű épületcsoportban (amely a falon kívül található) tíz építmény áll egy természetes magaslaton, mindegyik a keleti partok építészeti jellegzetességeit hordozza. A közeli B csoportban öt építmény van, többségük ma már csak alapzat. A szintén tengerparti C csoport négy nagyobb és több kisebb épület romjait tartalmazza, a tőle északnyugatra, egy dombon levő D pedig templomáról híres. A legfontosabb épületcsoport az E jelű, több is itt található az egész terület legmagasabb épületei közül. Tőle 250 m-re északkeletre fekszik az F csoport, ahol három templom áll, közülük az 1-es számú mérete és (egykor színes) díszítése miatt is kiemelkedik a többi közül. A G csoportban található a spanyolok által épített kápolna romja, ahol 135 holttestet (köztük majákét, spanyolokét és meszticekét) is feltártak a régészek. Az öböl északkeleti részénél helyezkedik el a H csoport, ahol két templom van: az egyik magányosan a parton, a másik egy cenote közelében. A K csoport szintén két templomot tartalmaz, ezek egyike is a parton, másika a szárazföld belsejében áll.
