Az Újtemplom (hollandul Nieuwe Kerk, valamint korábban St. Ursulakerk - „Szent Oroslya templom”) egy protestáns templom Delftben, Hollandiában. Az épület a delfti Piactéren áll, a Városházával szemben. Delft városának ez volt a második temploma, megépültét egy jelenés indította el. Kezdetben egy kis fatemplom volt, majd funkcióját fokozatosan átvette a mellette épülő, ma is ismert kőtemplom. A 112 méter magas utrechti Szent Márton-katedrális után ez Hollandia második legmagasabb temploma. 1572-ig a katolikus egyház templomaként szolgált, onnantól kezdve a refomátus egyház használja. Orániai Vilmos halála óta az Újtemplom a holland királyi család temetkezési helye, valamint itt keresztelték meg Jan Vermeer van Delft holland festőt is.
1351-ben egy koldus (Simon testvér) a Piactéren térdre esett. Az 1667-ben íródott Beschrijvinge der Stadt Delft („Delft városánek leírása”) szerint egy bizonyos Jan Col adott neki enni. Így szólt hozzá: „Kedves testvérem, nem látod a menny kapuit nyitva?” Mindketten felnéztek és a monda szerint egy Szűz Máriának szentelt arany templomot láttak.
A koldus nem sokkal azután meghalt, de a következő harminc évben, minden januárban, Jan Col egy fényes ragyogást látott azon a helyen, ahol Simon testvérrel találkozott. Meg volt arról győződve, hogy azon a helyen egy templomot kell építeni. Amikor két jámbor begina támogatta az elhatározását, sőt, egyikük még stigmákat is hordozott, a városi tanács beleegyezett egy templom építésébe azon a helyen. 1381-ben, miután a templomot felszentelték, Jan Col nem látta többé a a fényes jelenést.
A templom, amit így építettek fel, egy kis fatemplom volt. Ez volt Delft második temploma, és Újtemplomnak nevezték el. Igazából ideiglenes templomnak készült, egy sokkal szebb és nagyobb templom előfutáraként.
1383-ban a fatemplomtól keletre elkezdték felhúzni a mai templom első falait. Az építkezés 1390 körül fejeződött be, és a templom tornyát abban az évben kezdték el építeni. A torony alsó része 1412-re készült el. Ezt követően az építészek az oldalhajókon dolgoztak, ezt a munkát 1435-re fejezték be. Közben a kis fatemplomot 1420-ig használták. 1440 és 1441 között az építészek az alul még négyszögletű tornyot nyolcoldalúként kezdték folytatni. Az első nyolcoldalú szakasszal 1447-re készültek el, melynek anyaga fehér belga kő volt. 1453 és 1465 között a hátsó hajót egy fedett körfolyosóval egészítették ki, miután a hajót egy magasabbal helyettesítették, ezt 1476 óta használják. 1485 körül a déli oldalhajót meghosszabbították a torony felé és kiegészítették egy keresztelő-kápolnával. Ekkor készült el az alagsori könyvtár, és kívül, a hajó mögötti részen a paplak és az északi kapuval szembeni Miasszonyunk-kápolna is. A Régi templom mintájára az Újtemplomot is Anthonis Keldermans tervei szerint szélesítették, de az alapoknak csak egy részét fektették le. 1484-ben úgy döntöttek, hogy ugyanilyen módon folytatják a torony építését. A második szakasz világossárga Bentheimi homokkőből készült volna, de amikor a templom építtetői meglátták a kő mennyiségét, attól tartottak, hogy a súlya alatt összedől a torony, így annak építése nyolc évig állt. Csak 1494-ben merték folytatni az építkezést, és egy évvel később a második nyolcoldalú szakasz is elkészült. 1496. szeptember 6-án a tornyot fából készült, alma formájú toronnyal fedték be. Jelenleg a második szakasz színe szürkésfekete, de nem az eredeti tervek szerint, hanem úgy tűnik, hogy a bentheimi kő nem áll ellen az időjárásnak.
A templom brabanti gótikus stílusban épült. Alaprajza a szokásos keresztény szimbolikát követi, a keresztforma Krisztust, a tizenkét oszlop a tanítványokat, a négy központi oszlop az evangélistákat jelképezi. Eredetileg Szűz Máriának szentelték a templomot, de 1404-ben Szent Orsolya lett a templom védőszentje (neve egy időben Szent Orsolya templom volt). 1572-től a templom a református egyházhoz tartozik.
1536. május 3-án villám csapott a templom tornyába. Az erős szél hatására a láng a templomtól nyugatra mindent elpusztított Delftben, a torony egy része is leégett, az orgona, a harangok és az ólomüveg ablakok is a tűz martalékai lettek, a tető beomlott. A végtelenség jelképét egy kisebb toronysisakkal helyettesítették, de 1872-ben abba is villám csapott, ezt követően épült a mai toronysisak, így lett a templom 108,75 méter magas. Nem a tűzvész volt az egyetlen esemény, ami nyomot hagyott a templomon: 1654. október 12-én a delfti lőportár felrobbanásakor a tető és az ablakok megsemmisültek. Még azon a télen megkezdték a templom felújítását, és 1655-ben nyitották meg újra.
1584-ben Orániai Vilmost itt helyezték végső nyugalomra, mauzóleumát Hendrik és Pieter de Keyser készítették. Azóta az Orániai-Nassaui-ház tagjait ide, a királyi kriptába temetik. A legutolsó temetés Julianna holland királynőé és férjéé, Berhard holland hercegé volt 2004-ben. A királyi kripta zárva van a látogatók előtt.
A templom üvegablakai két ízben károsodtak a történelem folyamán. Először az 1536 májusi tűzvész során, másodszor a lőportár felrobbanásakor, 1654 októberében. Majdnem három évszázadig tartott, míg új ólomüvegek elkészültek a templom számára, addig az ablakokat ideiglenesen befalazták vagy közönséges üveggel befedték.
Vilma királynő ezüstjubileumának tiszteletére 1923-ban egy holland származású amerikai, Edward W. Bok, a Vilma nevű ólomüveget adományozta a templom számára. Ez az üveg a templom déli apszisában található. 1927 és 1936 között az északi átjáró összes üvegét ólomüvegre cserélték. Ezen képek nagy többségét Willem van Konijnenburg készítette.
A képek részletes listája:
Címe | Tárgya | Készítője |
---|---|---|
|
Vilma királynő tiszteletére. | Willem van Konijnenburg |
|
Az orániai hercegnek, Veere márkijának, Zeeland tartománynak és számos zeelandi városnak a címere | Georg Rueter |
|
Mózes és a tízparancsolat, balján az égő csipkebokor | Willem van Konijnenburg |
|
A bibliai példabeszéd ábrázolása | Willem van Konijnenburg |
|
Lukács könyvének második fejezete | Willem van Konijnenburg |
|
Nabukodonozor hódítása | Willem van Konijnenburg |
|
A Nassaui-család belépése a holland történelembe | Willem van Konijnenburg |
|
Orániai Vilmos a pápa, Luther Márton és Kálvin János, II. Fülöp spanyol király és V. Károly német-római császár társaságában | Georg Rueter |
|
Az Oránia-család és Hollandia közötti kapocs | Jaap Gidding |
|
A királyi pár és fő tanácsadói | Willem van Konijnenburg |
|
Nassaui Julianna és fia, Vilmos | Willem van Konijnenburg |
|
Emma királynő emlékére | Willem van Konijnenburg |
|
Jézus áldást oszt | Willem van Konijnenburg |
|
János első jelenései | Henri van der Stok |
|
Hollandia tengeri szerepéről | Willem van Konijnenburg |
|
Hugo Grotius élete 14 részletben | Joep Nicolas |
|
Jairus lányának feltámasztása | Annemiek Punt |
Az Újtemplom orgonáját 1837 és 1839 között építették az utrechti J. Bätz és társa orgonakészítők. A régi orgonát Bätz 1836-ban megvizsgálta és nem volt jó véleménnyel róla. Rendezetlen kacatnak nevezte, amiben csak a fúvókák működőképesek. A jelenlegi orgonát 1839-ben állították szolgálatba. Eredetileg 42 regisztere volt, három billentyűsorra és egy pedálra osztva. A későbbi bővítés során a regiszterek számát 48-ra növelték. Az orgonának több mint 3000 sípja van. Az Újtemplomban rendszeresen tartanak orgonakoncerteket.
A harangok a toronyban 1660-tól állnak, a francia François Hemony öntötte őket. A 36 harang öntéséhez a városháza harangjait használta fel, mivel azok az 1618-as tűzvészben súlyosan megsérültek.
A régi kriptában tizenegy embert temettek el:
Az új kriptában 35 ember nyugszik: