Uffizi

Uffizi Képtár (Galleria degli Uffizi olasz nyelven), székhelye: Firenze, alapítás: 1581.

(Régi Palota)]]

(Régi Híd) a Vasari folyósó részletével]]

ől köztéri szobor az Uffizi falának egyik fülkéjében, alkotója Luigi Pampaloni]] Az első gyűjteményeket a Mediciek bőkezű mecenatúrája hozta létre. Cosimo de’ Medici udvari építésze, Giorgio Vasari tervezte az Uffizi-palotát, aki nemcsak építész volt, hanem a legkiválóbb festők, szobrászok és építészek életrajzírója is. Vasari épületének ablakai Firenzére és a környező tájakra nyílnak, mintegy otthont kínáltak a szobor- és festménygyűjteményeknek. Uffizi olaszul hivatalt jelent, hivatalnak is épült a palota, de oly módon, hogy a földszinten dolgoztak a jegyzők, az emeleteken pedig helyet kaptak a galériák. S ami a legfontosabb, a Mediciek sok más fejedelmet évszázadokkal megelőzve rögtön megnyitották az Uffizi Galéria kapuit az érdeklődők előtt.

A múzeum előtörténete

Már az Uffizi Galéria megnyitásakor, a cinquecentóban kimondták: „Ebben a válogatott, értékes gyűjteményben … csak a legnagyobbaknak és a legnevezetesebbeknek van helyük.” Ez az elv nem jelentette a képzőművészeti alkotások muzeális kövületté merevedését, kizárólag a firenzei kultúra harmóniára és arányosságra törekvő hagyományaiba beillesztett nemzetközi távlatokra is kitekintő művészetszemlélet hordozója, az Uffizi máig élő nemes történelmi öröksége.

A Galleria degli Uffizi előtörténete 1559. július 30-án kezdődött. Ekkor bízta meg I. Cosimo de’ Medici Vasarit azzal, hogy Firenze közigazgatási hivatalait egyetlen épületegységben egyesítse a köz nagyobb kényelmére, építse fel kormányzói hivatalnak az Uffizi palotát, s foglalja egységbe a körötte levő épületeket. Vasari tervei elnyerték Cosimo de’ Medici tetszését. A kiszemelt helyszínt az utca két oldaláról U alakban összefogó loggia-sor magába olvasztotta a helyszín korábbi építményeit is, de most már nem az egyes épületek álltak a figyelem központjában, hanem egy komplexum. 1560. június 30-án megkezdődtek az Uffizi építésének munkálatai.

1565-ben elkészült a Vasari-folyosó (Corridoio vasariano), mely a Pitti-palotából kiindulva a Ponte Vecchión át vezet az Uffiziig, s onnan a Signoria (Nagyhercegség) épületéig, a Palazzo Vecchioig, I. Cosimo de’ Medici nagyherceg székhelyéig.

1574-ben meghalt I. Cosimo Medici, utóda I. Francesco de' Medici lett. Időközben a nagyhercegi család átköltözött a Pitti-palotába, s felszabadultak a Vecchio palota helységei, amelyekbe végül az Uffizibe szánt kormányzati hivatalokat telepítették. I. Francesco de’ Medici a Medici család képzőművészeti gyűjteményének jó részét az Uffiziben helyezte el, a nagyon féltett képzőművészeti darabok (például a Medici Vénusz) a Pitti-palotában maradtak, s majd csak fokozatosan, néha nagyobb mennyiségben, néha csak darabonként kerültek át az Uffizibe. A születő múzeum törzsanyagát teljes egészében a Medici gyűjtemény alapozta meg.

Ugyancsak 1574-ben Vasari is meghalt, az Uffizi-palota építkezési munkálatait Alfonso Parigi és Bernardo Buontalenti folytatta most már az új igényeknek megfelelően, a földszinten hivatali helységeket, az emeleten több termet alakítottak ki a Medici képzőművészeti gyűjteménynek, elkezdték a Tribuna terem építését is. A Tribuna terem előtti kisebb szobában Francesco de' Medici alkimista laboratóriumot rendeztetett be magának, melyben csodagyógyszerek készítésével foglalkozott.

1580-ban fejezték be az Uffizi fal (muraglia degli Uffizi) építését, ekkor építette meg Buontalenti a bevezető kapuzatot, az osztott timpanonjáról híres Porta delle Supplichét, 1581-ben kifestették a galéria mennyezetét. A "groteszk" mennyezetfestményen a korabeli manierista ízlésvilág jelent meg, képzelet által szült virágokkal, madarakkal, gyümölcsökkel, angyal torzókkal. Megszületett a Medici gyűjteményhez méltó környezet, a múzeum.

1581-ben természetesen még a szobrokból volt sokkal több, hiszen a hellénisztikus és a római hagyományból a szobrok jöttek, a keresztény kultúra terjedésével kerültek majd előtérbe a képek, főleg azok, amelyek a biblia jeleneteit ábrázolták, ókori mitológikus jeleneteket elevenítettek meg vagy az uralkodók dicsőségét hirdették. Bizony jó tudni, hogy eleinte az Uffizi múzeum nem galéria volt elsősorban, hanem szobrok gyűjteménye, több szobor, kevesebb kép, ez az arány azonban hamarosan megfordult a képek javára.

A múzeum története 1581-től napjainkig

Uffizi a 16. században

1581-től az Uffiziben elhelyezett Medici gyűjtemény a múzeumok ismert hétköznapjait élte, gyarapodott a gyűjtemény, újabb és újabb helységeket kellett igénybe venni a muzeális darabok elhelyezésére. Mind az épületet, mind a művészeti tárgyakat karban kellett tartani annál is inkább, mert a Medici nagyhercegi család gazdaságát és hatalmát szimbolizálta.

1583-ban egy függőkertet alakítottak ki Buontalenti tervei nyomán a Loggia del Lanzi felett, ugyanitt egy bronzszoborral díszített kutat is elhelyeztek. 1585-ben a magisztrátusok és az Uffizi utcájának elején elhelyezték I. Cosimo Medici szobrát, melyet Giambologna formázott meg.

Még ugyanebben az évben Buontalenti tervei szerint az Uffizi első emeletének keleti szárnyában kialakították a Medici színházat (Teatro mediceo), nagy újdonsága a színháznak a lejtős nézőtér, mely lehetővé tette, hogy mindenki egyformán jól lássa a színpadon játszódó előadást. 1585-ben elkészült a nyolcszög alakú Tribuna terem, amelyben a Medici gyűjtemény legbecsesebb muzeális darabjai nyertek elhelyezést. A Tribuna szinte érintetlen maradt 1773-ig, a Medici dinasztia kihalása (1743) után 30 évvel azonban egy, majd többszörös nagy átrendezés alkalmával teljesen lerombolták. A Tribuna terem 1773-ig, majd újra 1971-től az Uffizi ékessége.

Látjuk tehát, hogy nemcsak múzeum volt az Uffizi, hanem a színház révén a társasági élet színtere is. A múzeum és a színház gyarapításáról és karban tartásáról 1587-től a Medici család soron következő nagyhercege, I. Ferdinand gondoskodott. I. Ferdinand vásárolta meg még Rómában tartózkodása idején a Szemérmes Vénuszt (Venus pucida), amely hamarosan Medici Vénusz néven híresült el. Szintén I. Ferdinand vásárlása a Niobé szoborcsoport. E szobrok a Mediciek római villájában, majd a firenzei Pitti-palotában voltak, s innen kerültek a múzeumba.

Népes mesterekből (aranyművesek, metszetkészítők, festők, üvegesek, asztalosok) álló csapat látta el az Uffiziben folyamatosan jelentkező feladatokat, számukra külön helyet biztosított az uralkodó az Uffizi földszintjén, sőt 1588-ban már felügyelőt nevezett ki a sokrétű feladatot ellátó mesterek fölé Emilio de’ Cavalieri római nemes személyében, voltaképpen benne tisztelhetjük az Uffizi első igazgatóját.

I. Ferdinánd toszkánai nagyherceg uralkodása alatt volt feladat bőven, a Tribuna terem melletti helységekben a Medici család féltve őrzött fegyvergyűjteményét, valamint ritka és egzotikus műtárgyait (bronz, kristály, elefántcsont műtárgyak, bútorok, természettudományi anyag) kellett elhelyezni. Továbbá a múzeumhoz csatolták a Bálványok Termét (más néven Bronzok termét), amelyben néhány képen kívül az antik és a modern bronztárgyak nyertek elhelyezést. Kialakították a Hermaphroditos-termet, amelyben a tudományok műszerei kaptak helyet, a csillagászattól a hidraulikáig.

1589-ben I. Ferdinand esküvőjének tiszteletére a Fegyvertárat freskókkal díszítették és összeállították az Uffizi első leltárjegyzékét.

1593-1598-ban a Tribuna előtti helységbe egy új gyöngyberakásos írószekrénykét készítetett I. Ferdinand, s hozzá nemes-kő alapú féldomborművet.

Uffizi a 17. században

1609-ben II. Cosimo de' Medici, I. Ferdinand fia örökölte a trónt. Rögtön gyarapította a múzeumot, az atyja által gondosan összegyűjtött Keletről származó könyveket és keleti írásjegyű nyomdát állíttatott fel az Uffizi loggiájához tartozó termek egyikében.

II. Cosimo a mantovai hercegtől ajándékba kapta Correggio: A gyermek Jézus imádása c. képét, amely az Uffizi festménygyűjteményét gyarapította.

1631-ben II. Ferdinánd toszkánai nagyherceg, (II. Cosimodo utódja) a Rovere–dinasztia kihalása miatt, öröklés útján, egy gazdag műgyűjtemény birtokába jutott, amely az Uffizi festmény-gyűjteményét gyarapította értékes alkotásokkal. Ezek közt található például Tiziano Urbinói Vénusza , Francesco Maria della Rovere és Eleonora Gonzaga della Rovere portréi, Raffaello Önarcképe és II. Gyula pápa arcképe.

1655-56-ban P. Fitton, a Cromwell-féle üldöztetések elől Angliából Firenzébe menekült katolikus szerzetes elkészítette az Uffiziben kiállított antik műalkotások és ékszerek katalógusát.

Toscana dicsőségét és városainak szépségét hirdetik azok a freskók, amelyek az Uffizi nyugati és déli loggiáinak mennyezetét díszítik. A freskók II. Ferdinand parancsára, s Leopoldo de’ Medici bíboros irányításával készültek el, a bíborosnak könyvtárosa, Del Maestro is segitett a munkálatok felügyeletében, a munkálatok majd másfél évtizedet vettek igénybe (1658-1672).

1662-ben az Uffizi szobrászati anyagának gondozásával megbízták Atonio Novelli szobrászt, ez volt az első múzeumi munkakör az Uffiziben.

1670-ben a Via Lambertesca felőli kapu előcsarnokának felújítását tervezték, a 18. század század végéig ez az Uffizi legfrekventáltabb bejárata volt.

1675-ben meghalt Leopoldo de ’ Medici bíboros, értékes műgyűjteményét unokaöccsére, III. Cosimo (II. Ferdinand utódja) nagyhercegre hagyta. A gyűjteményben rajzok, önarcképek, kámeák, vésett drágakövek, miniatúrák, fegyverek és a velencei reneszánsz iskolából származó festmények voltak, ezekkel folyamatosan gyarapodott az Uffizi, 1700-ban a rajzgyűjtemény, később a hagyaték többi része is átkerült a múzeumba.

1678-ban az Uffizi Arno folyó felöli szárnyának tartószerkezete meggyengült a vízmosás hatása alatt, ezt elkerülendő az épületszárny árkádja előtt kis teret alakítottak ki.

1681-ben a nagy mennyiségű önarckép-gyűjtemény számára létesítettek egy kiállítótermet, de az is hamarosan kicsinek bizonyult, s egy következő termet is igénybe kellett venni.

1699-ben III. Cosimo fia, Ferdinand nagyherceg, a nagy uralkodó megvásárolta a múzeum számára Parmigianino Hosszú nyakú Madonna c. festményét.

Uffizi a 18. században

1704-ben a Pitti-palotából, a legenda szerint a Mediciek öltözőszobájából, Leonardo da Vinci Királyok imádása c. képe átkerült a múzeumba.

1713-ban elhunyt Ferdinando, a nagy uralkodó, teljes műgyűjteménye az Uffizibe került.

1716-ban Anna Maria Luisa de’ Medici, Vilmos császár özvegye hazatért Firenzébe, értékes képzőművészeti gyűjteményt hozott magával, köztük flamand festők (például Adriaen van der Werff) alkotásait, amelyeket mindjárt kiállított az Uffiziben.

1723-ban trónra lépett Gian Gastone, a Medici dinasztia utolsó nagyhercege, az ő életében nem játszott szerepet elődeinek nemes művészetpártolása, kormányzása (1723-1737) idején az Uffizi értékes beszerzései inkább a munkatársaknak köszönhető.

1737-ben Glan Gastone elhunyt, férfi ágon vele kihalt a Medici család, a toszkán nagyhercegi méltóság a Habsburg–Lotaringiai-házra szállt, melyet Anna Maria Luisa de’ Medici és Lotharingiai Ferenc házassága szentesített. Az Uffizi Galéria történetében is nagyon fontos ez a dátum, családi szerződésbe foglalták, hogy az Uffizi gyűjteményei a család égisze alatt működnek, de Firenze városa rendelkezik vele a köz javára, a városból elvinni a gyűjtemények egyetlen darabját sem lehet. Gyakorlatilag a nagyhercegség fővárosára, Firenzére szállt a Medici család gyűjteménye.

1743-ban levéltárat létesítettek a San Pietro Scheraggio templom épületében, mivel annak egyházi funkciója megszűnt, ez jó az Uffizi múzeumnak is, nem kell levéltárba való anyagokkal terhelni a képzőművészeti gyűjteményt.

1759-ben az Uffizi múzeum őre megjelentetett egy tanulmányt, Beszámoló a Medici császári Képtárban őrzött antik műkincsekről és ritkaságokról címmel.

1762-ben az Uffizi nyugati szárnyában tűzvész pusztított, az egykorú leírás szerint kevésbé jelentős festmények és szobrok semmisültek meg.

1765-ben Pietro Leopoldo nagyherceg lépett a trónra. Létrehozta az Uffizi igazgatói tisztét, az igazgatói teendőkkel Giuseppe Querci kanonokot bízta meg. Az igazgató egyenesen a pénzügyminiszternek tartozott beszámolni. Querci kanonok igen lelkiismeretes munkát végzett, a Medici rezidenciákban lappangó műkincseket összeszedte, s bevitte a múzeumba.

Pietro Leopoldo nagyherceg még egy fontos rendeletet adott ki a múzeumi gyűjtemény érdekében, elrendelte, hogy a nagyhercegség területén a különféle középületekben található toszkán remekműveket szállítsák az Uffizi Galériába. E rendelet nyomán került a múzeumba pld. Fra Angelico A vászon-kereskedők c. műve.

Pietro Leopoldo vásárlással is gyarapította a múzeum gyűjteményét, megvette Antonio Pazzi apát mennyiségileg is jelentős arcképgyűjteményét, majd a volterrai Galluzi család régészeti gyűjteményét, amely etruszk és római leleltekből áll, ezt kiegészítette más értékes etruszk műtárgyakkal, pld. a montepulcianói Ricciardo Bucelli gyűjteményből.

1773-ban elhunyt Giuseppe kanonok, a múzeum igazgatója, helyébe Pietro Leopoldo nagyhercegtől Raimondo Cocchi kapott megbízást, s egyben azt a feladatot, hogy szisztematikusan rendezze a múzeum anyagát, ez a munka a múzeum teljes belső átrendezését vonta maga után. Cocchi múzeumigazgató az Uffizi Galéria gyűjtőkörétől idegen gyűjteményeket, köztük a fegyverek és porcelánok gyűjteményét elszállítatta a múzeumból.

1775-ben elhunyt a múzeum igazgatója, de a múzeum belső átrendezése még nem volt kész. Az új igazgató, Giuseppe Pelli Fabbroni folytatta a múzeum belső átalakítását Luigi Lanzi apáttal. Luigi Lanzi jeles filológus és művészettörténész volt, tőle származik az Uffizi Galéria leírása a pisai Giornale de’ Letterati c. lapban.

1779-ben Giuseppe Pelli, a múzeum igazgatója megjelentette az egyes gyűjtemények (gemmák, rajzok, festmények, medaillonok) katalógusát, s tanulmányát az Uffizi Képtár történetéről.

1780-ban Pietro Leopoldo nagyherceg megépítette a Niobé-termet, amelyben elhelyezte a Niobé szoborcsoportot.

1791-ben III. Ferdinánd toszkánai nagyherceg a toszkáni nagyhercegi és az osztrák császári trónra. Uralkodása alatt tovább gyarapodott a képtár, a firenzei Tacolo Canacci márki gyűjteményéből néhány Tintoretto, Palma Vecchio és Guido Reni alkotást vásárolt, továbbá engedélyezte, hogy a Pitti-palotából további értékes műtárgyakat szállítsanak át az Uffizibe. Előnyös cseréket bonyolított le az Uffizi és a bécsi császári gyűjtemények közt. Itáliai (Tiziano: Flóra; Palma Vecchio: Mária a gyermekekkel, Szent Józseffel, Keresztelő Szent Jánossal és Mária Magdolnával; Paolo Veronese: Eszter és Ahasverus) és németalföldi (Van Dyck: Bűn allegóriája; Van Cleve: Férfiképmásfestők műveit hozatta az Uffizibe.

1793-ban III. Ferdinand új igazgatóra bízta az Uffizi vezetését, Thomaso Puccini apátra. Az új igazgató jeles cselekedete a francia terem létrehozása, ahol Claude Lorrian Tengeri kikötő c. képét is kiállította.

1795-ben Thomaso Puccini múzeumigazgató azt javasolta, hogy minden kép mellett kis táblácskán tüntessék fel az alkotó nevét. III. Ferdinand örömmel üdvözölte az igazgató javaslatát, s reménykedett abban, hogy az itáliaiak jobban megismerik majd a külföldi művészek neveit és alkotásait is, az elit közönség mellett egyre szélesebb közönség felé nyitott az Uffizi Képtár. Az Accademiából az Uffizibe került Andrea del Sarto Szent Jakab és két fiúcska című alkotása és sokat vásároltak a velencei reneszánsz festők (Giambellino, Giorgione, Tiziano, Tintoretto, Veronese, Moroni) alkotásaiból.

1796-ban az Uffizibe került Botticelli Királyok imádása c. festménye a Poggio Imperiale villából. A 18. század vége felé Simone Martini Angyali üdvözlet c. festményével gyarapodott még az állomány.

1799-ben elindult Bonaparte Napóleon itáliai hadjárata, s elkezdődött az itáliai műkincsek kálváriája. Thomas Puccini múzeumigazgató próbálta menteni, ami menthető. Ezzel zárult a század és ezzel folytatódott még a következő is mintegy másfél évtizeden keresztül.

Uffizi a 19. században

Bonaparte Napóleon itáliai hadjárata (1899-1914) nyomában rengeteg műkincs került a Louvre-ba, főleg az itáliai kolostorok felszámolása révén. Az Uffizi gyűjteményeit alig érintette az itáliai műkincsek rekvirálása, mert igazgatója, Thomasso Puccini bátor és megvesztegethetetlen volt.

Óvatosságból menekített féltett műkincseket Firenzéből délebbre, Palermóba, köztük a Medici Vénuszt, Paolo Veronese Kánai menyegző című óriási méretű kompozícióját. Sajnos Thomasso Puccini ezen óvintézkedése balszerencsének bizonyult, mert a nápolyi király a Napóleon nevében átnyújtott kérésre gondolkodás nélkül átadta az Uffizi féltett kincseit, amelyek aztán a Louvre-ba kerültek.

Denon, a Louvre igazgatója jeles itáliai festők műveit rekvirálta Firenzéből, köztük Fra Angelico, Sandro Botticelli, Andrea del Castagno, Filippo Lippi alkotásait.

Az 1810-es évek közepén, Napóleon bukása után az Uffizi új igazgatóját, Giovanni d’Alesandri szenátort küldték Párizsba tárgyalni a műkincsek visszaszerzése céljából. Kétségtelen, hogy a francia kormány vonakodott visszaadni a műkincseket, s azt a párizsi nép is ellenezte, de végül eredményesen zárult a tárgyalás. Itália a legtöbb műkincset visszakapta, köztük az Uffizi visszakapta a Medici Vénuszt, amelyről időközben másolat is készült Canova által. A másolatot később a Pitti-palotában helyezték el.

A tűzvész, majd a háború felhívta a figyelmet a múzeumi műtárgyak pontos számbavételének fontosságára, a teljes anyag katalogizálása 1818-tól újra elkezdődött, 1819-ben már kiadtak egy katalógust a múzeum gyűjteményeiről, 1825-ben pedig egy külön kötetet, amely az Uffizi festményeit írja le.

Napóleon egyiptomi hadjárata nyomán egész Európában fellendült az egyiptomi műkincsek iránti kereslet. A toszkáni nagyherceg is számos egyiptomi műtárgyat vásárolt az egyiptomi osztrák követtől, s ezzel az Uffizi gyűjteménynek egy teljesen új szekcióját nyitotta meg.

1828-tól Ramirez di Moltavi igazgatta az Uffizit, igazgatósága idején főleg a hatalmas rajzgyűjtemény rendezésével és katalogizálásával foglalkozott.

1829-ben az egyiptomi gyűjtemény a nagyherceg egyiptomi útja révén tovább gyarapodott, de ugyanebben az időben új otthont is kapott, az egyházi célra már nem használatos Santa Caterina-templom épületét. Később a Cennacolo di Folignóban helyezték el, jelenleg a Museo Archeológicóban tekinthető meg.

A Medici-színház működése időközben megszűnt, így annak helysége más funkciót kapott, 1839-től a büntetőtörvényszék tárgyalóterme volt, majd 1848-tól a Képviselői Kamara helysége lett.

1842-ben vásárlás útján Giottino Levétel a keresztről c. festményével gyarapodott a múzeum állománya.

1849-től Montalvit Luca Bourbon del Monte követi az Uffizi igazgatói munkakörében.

1852-től az Uffizi néhány helységébe telepítették be az Állami Levéltárat.

1853-ban Del Monte elrendelte a királyi rezidenciák raktáraiban őrzött festmények felülvizsgálatát, ezáltal sok értéket mentett meg.

1857-ben a múzeumigazgató kérésére a nagyherceg megvásárolta Domenico Ghirlandaio Trónoló Madonna angyalokkal című képét a calzai kolostortól.

1858-ban Ingres Önarckép c. alkotásával gyarapodott az Uffizi.

1859-1860-ban bekövetkezett a Lotharingiai dinasztia bukása, a toszkán tartománynak az Olasz Királysághoz való csatlakozása került napirendre, az Uffizi igazgatójának erőfeszítései ellenére sem irányult figyelem ebben az időszakban a művészetekre.

A nehéz körülmények közepette is létrehozták a múzeumban a Kámeák termét, az elköltözött egyiptomi gyűjtemény helységeinek egyikében. Sajnos nagyon hamar kirabolták e termet, 1860 december 18-án, mintegy 353 múzeumi tárgyat vittek el, gyűrűket, drágaköveket, ékköveket, kámeákat. Később sikerült ezekből valamennyit visszaszerezni, de rongált és csonka állapotban kerültek elő.

A rablás nyomán új igazgatót neveztek ki ideiglenes jelleggel, Michelangelo Miglianiri személyében. Kilenc műértőből álló kormányzati bizottságot rendeltek alá, amelynek legfőbb feladata a műtárgyak felügyelete, karbantartása, restaurálása és gyarapítása volt.

Michelangelo Miglianiri rövid ideig tartó igazgatói megbízatása alatt is jelentősen hozzájárult az Uffizi szakosodásához. A középkori és reneszánsz medaillonokat átadta az újonnan alakult Museo Nazionale dei Bargellónak.

1860-1862-ben értékes oltárképekkel gyarapodott az Uffizi állománya, ezek: Giovanni da Milano poliptichonja az Orginissanti-templomból, továbbá Domenico Veneziano Mária a gyermekkel és szentekkel c. a Santa Lucia de’ Magnoli-templomból.

Michelangelo Miglianiri igazgatói székét Fernoni, majd 1864-től Aurelio Gotti töltötte be. Gotti eléggé kaotikus állapotokat örökölt, a gyűjtemények profilja kevert, sokszor csak azért került egy új szerzemény valamely gyűjteményhez, hogy jobban látható legyen. A szobrokból is nagyon sok volt, jelentékeny mértékű zsúfoltság jelentkezett a kiállítási területeken. Gotti a középkori és az újkori szobrokat a Museo del Bargellóba küldte, csak a görög és római szobrokat hagyta meg az Uffiziben.

1864-ben érdekes kezdeményezés kiindulópontja volt az Uffizi, mely felkérte a híres festőket, hogy fessék meg önarcképüket, s azzal gyarapítsák a múzeum meglévő önarcképgyűjteményét. Óriási siker koronázta e kezdeményezést, talán máig is az Uffizi rendelkezik a leghíresebb önarcképgyűjteménnyel.

Ugyancsak 1864-ben Gotti beszerzi az Uffizi számára Lorenzo Monaco Mária megkoronázása c. oltárképet a San Pietro a Cerreto-templomtól.

1865-ben Firenze lett az Olasz Királyság központja, átmenetileg az egykori Medici-színházban kapott helyet a szenátus.

1866-ban megnyitották a közönség számára az Uffizitől a Pitti-palotáig vezető Vasari folyosót, egy múzeumot csináltak a kettőből, ahogyan ezt Gotti hangoztatta az Uffiziről írt könyvében. A Vasari folyosó falaira nagy mennyiségű képet, metszetet, falikárpitot állítottak ki, szám szerint 1716 múzeumi tárgyat.

Ugyancsak 1866-ban az Uffizi nyugati szárnyához kapcsolták a régi Pénzverde épületét, amelyben 1917-ig postahivatal működött, 1917-től a múzeum fotográfiai műhelye és exportirodája kapott benne helyet.

1866-67-ben feloszlatták az egyházi testületeket, ennek révén sok értékes kép került az Uffizi birtokába, legnevezetesebb Leonardo da Vinci Angyali üdvözlet c. festménye a monteolivetói kolostorból, s Bachiacca Levétel a keresztről c. képe a Santa Maria Maddalena de’ Pazzi kolostorból.

1867-ben áthelyezték az etruszk múzeumi tárgyakat az Egyiptomi Múzeumba, majd az 1871-ben megalapított Etruszk Múzeum lett a gyűjtemény végleges helye. Mintegy körvonalazódik a folyamatos szakosodás, az Uffizi tisztán képgalériává válása.

1879-ben bekerült a múzeumba Gentile da Fabriano poliptichonjának négy táblája.

1890-ben Uffizi belső terének kialakításában is változás történt, a volt Medici színházat újra használatba vehette a múzeum, de a hely hiánya miatt több kis termet hoztak létre belőle.

A 19-20. század fordulójához közeledve egyre több a beszerzés, a szakosodás, a leltározás, s ami a legfontosabb, folyamatosan egyre szélesebb közönség felé nyit az Uffizi. A Corridoio vasarino fent leírt 1866-os megnyitása a legékesebb bizonyíték erre.

Uffizi a 20-21. században

Az Uffizi 20. századi történetében főleg a festményekkel való gyarapodások híreit, katalógusok kiadásait olvashatjuk. A 20. század két világháborúja közül az I. világháború nem okozott károkat, annál inkább megviselte a gyűjteményt a II. világháború.

Az 1900-as években vásárolta meg a múzeum a Guidó Reninek tulajdonított Domonkos rendi szent c. képet, majd Francesco Guardi Diadalív a tengerparton és Tájkép csatornával c. képeit, továbbá Jacopo Bellini Mária a gyermekkel c. festményét. Megvásárolták a Santa Maria Nouva-kórház gyűjteményét, köztük Van der Goes Portinari-oltárképét.

Szakosodás révén a firenzei Accademiából áthozták Simone dei Crocifissi Jézus születése c. alkotását, majd Ambrogio Lorenzetti Jézus bemutatása a templomban c. képét, ugyancsak a szakosodás révén kapta meg a múzeum a Pitti-palotából Rembrandt Önarképét. Adományozás útján hozzájutottak Caravaggio Ábrahám áldozata c. képéhez.

1916-17-ben az Uffizi Galéria munkatársai saját raktárukban rábukkantak Caravaggio Fiatal Bachus c. képére.

Az I. világháború után tovább folytatódott a szakosodás, melynek révén újra gyarapodott az Uffizi, kivált az Accademiából kerül át számos kép, köztük Pietro Lorenzetti Szent Humilitas-oltárképe, Gentile da Fabriano Királyok imádása c.; a Szent Anna harmadmagával c. mű, a közös Masaccio és Massolino alkotás; Filippo Lippi Mária megkoronázása, Verocchio Jézus megkeresztelkedése, Botticelli San Barbara-templom oltárképe, s Pietro Perugino Pieta c. alkotása. A Pitti-palotából újabb arcképek kerültek át az Uffizibe.

1926-ban a múzeum igazgatója katalógust adott ki a gyűjteményről a katalógus tükrözi az Uffizi átrendezését. Giovanni Poggi vezetése (1911-1926) alatt a múzeum keleti szárnyába kerültek a reneszánsz firenzei és itáliai iskoláinak képei, a nyugati szárnyba pedig a velencei iskola és a barokk gyűjtemény, a külföldi festők (főként németalföldi és francia festők) anyagai, s az önarcképgyűjtemény.

1930-ban adomány által gyarapodott a múzeum, Mattia Preti: Egy megszállott meggyógyítása c. festménnyel.

1932-ben az Uffizi földszintjén nyert elhelyezést a Közgazdasági és Mezőgazdasági Tudományos Akadémia.

A 2. világháború közeledtével Firenze vezetése arra az elhatározásra jutott, hogy a múzeumokat ki kell üríteni. Az Uffizi gyűjteményeit régi Medici-rezidenciákba, vidéki kastélyokba és Firenze környéki magánvillákba megbízható családokhoz szállították. Eleinte ez jó megoldásnak tűnt, de kiderült a háború során, hogy a magányosan meghúzódó vidéki kastélyok jó állomáshelyeket biztosítottak a sietve észak felé menekülő katonák nagyszámú és fegyelmezetlen csoportjainak, számos műtárgyat elhurcoltak vagy megrongáltak. A 2. világháború után Filippo Rossi, az Uffizi igazgatója fáradtságot nem ismerő munkájának volt köszönhető, hogy a műtárgyak majdnem mind előkerültek.

A z 1940-es évek végén és az 1950-es években helyreállítási munkák, új beszerzések és nagy átrendezések folytak az Uffiziben.

1947-ben a múzeum a fiesolai Museo Bandiniből megkapta Ambrogio Lorenzi triptichonjának két tábláját, később 1959-ben adomány útján hozzájutottak a harmadik táblához, ezzel teljessé vált a Szent Proculus oltár.

1948-ban átszervezések útján került a múzeumba Nardo di Cione Keresztrefeszítés és Bernardo Daddi Mária a gyermekkel c. festménye.

1951-ben vásárlás útján gyarapodott a múzeum állománya Chardin Gyermek kártyavárral és Leányka labdaütővel c. festményeivel, továbbá Pietro Longi Gyónás c. alkotásával.

Közvetlenül a 2. világháború után végrehajtottak egy gyors átrendezést, ehhez képest 1952-ben egy egészen drasztikus átrendezést eszközöltek. A 20. század elejétől 1952-ig mintegy 2395 db. múzeumi tárgy volt kiállítva és 799 db. történelmi arckép meg 601 db. önarckép, mindezt 1952-ben lecsökkentették 447-re. Az arckép és az önarckép gyűjteményt majd 1970-es évek elején, a Vasari folyósó újjáépítésekor részben újra kiállították.

A kiállított múzeumi tárgyak nagy lecsökkentésének hátterében az Uffizi épületében működő Állami Levéltár helyigénye húzódott meg, az Állami Levéltár nemcsak a földszintet és még két szomszédos állami épületet (a volt Bibliotheca Magliabechiana és a Veliti-ház) foglalt el, hanem már az első emelet nagyobbik felét is.

1957-ben Luisa Becherucci vette át a múzeum vezetését, nem nyugodott bele a kialakult helyzetbe, elkészítette a nagy Uffizi tervet (Grandi Uffizi) azzal a céllal, hogy az egész épület a képek és az antik szobrok gyűjteményeinek kiállító helye legyen, tervbe vette az Állami Levéltár kiköltöztetését és az Uffizi felújítását.

1963-ban, a nagy tervezgetések közepette sem feledkezett meg az igazgató a képállományról, két New Yorkba került képet szerezett vissza, Antonio del Pollaiuolo Herkules harca a hidrával és Herkules és Anteus harca c. festményeit.

1964-1965-ben Luisa Becherucci elgondolásait siker koronázta, az olasz művelődési tárca is jóváhagyta a nagy Uffizi tervet, Nello Bemporad építész megbízást kapott arra, hogy az igazgatóval együttműködve kidolgozza az átalakítással kapcsolatos teendőket. Elsőként a 4. számú, Bountalenti lépcsőt állítottatták helyre az épület nyugati szárnyának vége felé, mely a Lambertescára nyílik. Nemcsak belső átalakításokat végeztek, termek, átjárok egybenyitása, hanem az épületet körülvevő környezetet is felújítatták. Tágasabb, bejárhatóbb, körüljárhatóbb lett a múzeum, alkalmassá vált nagyobb forgalom lebonyolítására, turisták fogadására.

Az Uffizi épületének földszintjén nagyobb helyet kapott a restauráló műhely, továbbá több helyet kaptak a nagyobb forgalmat lebonyolítani képes éttermek, várótermek, pénztárak. Az Uffizi közelében fekvő látnivalókat is megcsinosították, ennek keretében került sor régi ház lebontására (Veliti-ház) és a San Pietro templom rekonstrukciójára. Az 1960-as évek második felében a San Pietro templomban állították ki azokat a freskókat, amelyeket a múzeumban már nem nem tudtak elhelyezni.

Igen különös körülmény, hogy az Uffizi Galéria vezetőjének bizonyítani kellett tételesen, pénzösszegben kifejezve, hogy az Uffizi Galéria épülete és a benne levő műkincsek mennyit érnek. Azért volt ez szükséges, hogy a fejlesztésekhez, átalakításokhoz nyugodt szívvel járuljon hozzá anyagilag a kulturális tárca. Elmondható, hogy 1960-as évek közepén felbecsült nemzeti vagyon már pár év múltán sokkal többet ért volna a műkincsek piacán.

Az Uffiziben 1965-ben kiállított múzeumi műtárgyak közül a festmények értéke majdnem 500 millió dollár, az önarcképekkel, miniatúrákkal, rajzokkal, metszetekkel, szobrokkal, falikárpitokkal együtt 600 millió dollár. Az Uffizi épületének értéke 6,86 milliárd líra.

Az 1966 november 4-i firenzei árvíz alkalmából a földszinti restauráló műhely szenvedett súlyos károkat, az éppen restaurálás alatt levő festmények is (Velázquez, Vouet, Millais önarcképei) megsérültek, de nem helyrehozhatatlanul. Többszöri költöztetés után a restauráló műhely a Fortezza de Brassóban Umberto Baldini igazgatása alatt vált nagy és professzionális intézménnyé.

Az építkezések során előkerülő román kori és Római Birodalom korabeli leletek tovább gyarapították az Uffizi illetve Firenze régészeti múzeumának gyűjteményeit.

1969-ben az Uffizi igazgatója, Luziano Berti egy szociológiai felmérés segítségével próbálta megállapítani az Uffizi gyűjteményének tetszési indexét, s arra a következtetésre jutott, hogy az 1960-as évek közönsége jóval műveltebb, mint a bármely régebbi időszak közönsége, ezen felbuzdulva az 1970-es években didaktikai részleget hoztak létre a múzeumban abból a célból, hogy a fiataloknak is mind szélesebb rétegeit vonják be a műértésbe.

Sor került a Tribuna-terem régi fényének helyreállítására is. A Tribuna falai és függönyei ismét vörösek lettek, megnövelték benne a kiállított képek számát, s ismét a terem közepére került a nemes kövekkel kirakott nyolcszögletű asztal, 1971-ben kiállítást rendeztek a terem történetéről. Ma is az Uffizi egyik büszkesége a Tribuna-terem, benne lelt "öröklakásra" a Medici Vénusz.

1973-ban megnyílt a felújított Vasari-folyósó, melynek falain 700 kép elhelyezésére nyílt lehetőség, el is helyezték itt ekkor az önarcképgyűjteményt, a híres emberek képmásait és válogatást a XVII-XVIII. századi itáliai festők műveiből, s szobrokat.

Források

  • Camin, Giulia : A világ múzeumai : építészeti remekművek, világhíres gyűjtemények / [a szöveget írta Giulia Camin ; az eredeti kiad. mtsai Valeria Manferto de Fabianis, Laura Accomazzo ; ford. Dobos Lídia ; szerk. Rózsa Judit]. Budapest : Gabo, 2007. 304 o. Uffizi Képtár ld. 172-179. o. ISBN 978-963-689-077-3
  • Anne Mueller von der Haegen, Ruth Strasser: Művészeti kalauz : Toscana. Budapest : Vince Kiadó, 2005. Galleria degli Uffizi lásd 184-199. o. ISBN 9639552518
  • Uffizi. (A világ nagy múzeumai). Budapest : Corvina, 1992. 98 o. ill. ISBN 9631336085
  • Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Budapest : Magyar Helikon, 1973. 711 p.
  • Firenze műgyűjteményei lásd Művészeti lexikon. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966. 82. o.

Külső hivatkozások

Шаблон:Commons

Lásd még

Uffizi Galéria Tribuna terme

A következő kategóriákban szerepel:
Komment elküldése
Tippek
Rendezzük meg:
MJ Lee
2017. április 2.
Don't miss the view of the Ponte Vecchio from the top floor. Retrospect the purpose of the private passage built by the Medici family.
marjolijn kamphuis
2013. july 20.
Make sure to visit the (recently restored) paintings of the 7 virtues in Room 9, the first of which was made by Sandro Botticelli. Not his most renowned work, but stunning in terms of color & detail!
Kari Ludz
2015. september 26.
"Secret" tip: if you arrive on Saturday afternoon, you can purchase a ticket directly at the gallery- no line at all!- and visit until late in the evening. Plus you don't pay the online booking fee! K
Agnieszka Straszewska
2021. august 15.
A lot of stairs, but worth taking. Carravaggio and Botticelli are must sees
Freja Eilertzen
2016. july 24.
Book in advance or get here as early as possible! Save some energy for the Bottichelli and Donatello rooms - they are among the best collections, but unfortunately crowded and near the end.
Sara
2019. june 28.
One of my favorite museums, great collection of paintings. The que could be long but worth the wait. Go at the lunch time it will be less crowded
MH Florence Hotel & Spa

kiindulási $176

Hotel Luxor Florence

kiindulási $225

Hotel Arcadia

kiindulási $125

Soggiorno Fortezza Fiorentina

kiindulási $85

Monna Clara

kiindulási $115

B&B Marbò Florence

kiindulási $128

Ajánlott látnivalók a közelben

Lásd az összeset Lásd az összeset
Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Loggia dei Lanzi

A Loggia dei Lanzi vagy Loggia della Signoria a Firenze i Piazza della

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Palazzo Vecchio

Palazzo Vecchio (Régi Palota), Firenze, Piazza della Signoria

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Neptun-kút (egyértelműsítő lap)

Neptun-kút (Bécs)

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Piazza della Signoria

A Piazza della Signoria Firenze egyik központi tere, amihez szinte a

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
San Remigio, Florence

San Remigio di Firenze is a church in Florence, Italy.

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Porcellino

Il Porcellino (Italian 'piglet') is the local Florentine nickname for

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Ponte Vecchio

A Ponte Vecchio (vagy Öreg híd illetve Régi híd) az olaszországi Fire

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Loggia del Mercato Nuovo

A Loggia del Mercato Nuovo (azaz Új piaci csarnok) árkádos ép

Hasonló látnivalók

Lásd az összeset Lásd az összeset
Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Palace of Culture (Iaşi)

The Palace of Culture (Romanian: Palatul Culturii) is an edifice

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Fontainebleau-i kastély

A fontainebleau-i kastély (kiejtése fɔ̃tɛnblo; franciául Châte

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Szépművészeti Palota (Mexikóváros)

A Szépművészeti Palota (spanyolul: Palacio de Bellas Artes) Me

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Pitti-palota

A Pitti-palota (olaszul Palazzo Pitti) olasz reneszánsz emlékmű Fi

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Louvre

A Louvre Párizs központi részén található nemzeti múzeum, a világ

Az összes hasonló helyeken