A Trianon-kastélyok – a Kis-Trianon és a Nagy-Trianon – a versailles-i kastély hatalmas parkjában található épületek Párizs mellett, Île-de-France régióban, Yvelines megyében.
Közülük a Nagy-Trianon kastélyban írták alá 1920. június 4-én az első világháborúban vesztes Magyarország új határait felrajzoló békeszerződést.
A Nagy-Trianon épült korábban, 1670 és 1687 közt, akkor még egyszerű kerti pavilonnak, de később jelentősen megnagyobbították. A Kis-Trianon majd egy évszázaddal később épült. Közkeletű tévedés, hogy a trianoni békeszerződést a két palota közti folyosón írták alá: valójában a két kastély egymástól mintegy fél kilométernyi távolságra található.
Nevüket arról az aprócska településről kapták, amelynek helyén a Nagy-Trianont építették.
A Nagy-Trianon kastély (franciául Grand Trianon) XIV. Lajos francia király számára épült, hogy családtagjaival és a kiválasztott kevesekkel együtt ide vonulhasson vissza a versailles-i palotában zajló udvari élet fáradalmai elől. Külső, rózsaszín languedoci márvány burkolata miatt Márvány-Trianon néven is emlegették.
Helyén eredetileg egy kisebb épület állt, a „Porcelán-Trianon”, amelyet a király kedvese, Françoise Athénaïs de Rochechouart de Mortemart (Montespan márkiné) számára építettek, hogy a király közelében lehessen.
1687-ben (ekkor a márkiné már kiesett a király közvetlen kegyeiből) Jules Hardouin Mansart kapta a megbízást, hogy építsen nagyobb épületet és az építkezés a következő évben már be is fejeződött. A király uralkodásának vége felé az udvari etikett uralma ezen a kastélyon is elhatalmasodott és a királyi család „rejtekhelyként” már inkább a Marly kastélyt kezdte előnyben részesíteni.
Nagy-Trianonként akkor kezdték el emlegetni az épületet, miután XV. Lajos uralkodása idején felépült a Kis-Trianon kastély.
A francia királyság bukása után 1805 és 1815 között a kastélyt Napóleon császár foglalta el, aki empire stílusban rendeztette be.
Ma népszerű turistacélpont és gyakran a francia köztársasági elnök is itt találkozik külföldi vendégeivel.
A Kis-Trianon (franciául Le Petit Trianon) építésze Jacques Ange Gabriel.
1762 és 1768 között épült XV. Lajos király parancsára szeretője, Madame de Pompadour márkinő részére, aki azonban nem élte meg az épület befejezését, így a kastélyt a király új szeretőjének, Madame du Barry-nak adták át.
XVI. Lajos trónralépésekor, 1774-ben feleségének, az akkor 19 esztendős Mária Antóniának-nak (Marie Antoinette-nek) ajándékozta.
A kastély kitűnő példája a 18. század elejének rokokó stílusa és az 1760 utáni visszafogottabb de elegáns újklasszicizmus közti átmenetnek. A château külseje egyszerű és nélkülözi a barokk-rokokó díszítményeket: kétemeletes kockaépület, minden oldalán szintenként öt ablakkal. A kerti és az udvari homlokzathoz négyoszlopos perisztílium csatlakozik.
Marie Antoinette királyné az udvari élet formaságai és kötelezettségei elől vonult ide vissza. A kastélyban minden par ordre de la Reine („a királyné megrendelésére”) készült. A királyné meghívása nélkül senki sem léphetett a kastélyba, beleértve magát XVI. Lajost is. Ez neheztelést szült udvari körökben, mert meghívást csak a királyné legbelsőbb körébe tartozók kaptak, mint Lamballe hercegnéje és Artois grófnéja (XVI. Lajos sógornője).
Az épületet úgy tervezték, hogy a vendégek a lehető legkevesebbet érintkezzenek a szolgákkal. A salle à manger (étkezőszalon) asztalai mozgathatóak voltak: mechanikusan a főszint alá süllyesztették őket, hogy a szolgák megteríthessenek és az asztalra helyezzék az ételt, majd az asztalokat ismét felhúzták, így a vendégek még csak nem is látták a szolgákat. Ezt a rendszert nem állították helyre, de az alapstruktúra máig létezik.
A királyné boudoirjában egy kar elforgatásával tükrök emelkednek ki a padlóból. Hálószobája egyszerű, de elegánsan berendezett, Georges Jacob és Jean Henri Riesener bútoraival.
Az első világháború utáni magyar békeszerződést 1920. június 4-én írták alá a Nagy-Trianon kastélyban.
Sok forrás még a közelmúltban is a Kis-Trianon kastélyt nevezte meg helyszínként, illetve a két Trianon palota közti (nem létező) folyosót. Ablonczy Balázs történész kutatásai szerint az utóbbi tévhit forrása valószínűleg a Pesti Napló 1920. június 4-ei száma. A Kis-Trianon már csak azért sem jöhet szóba, mert ebben egyszerűen nincs a ceremónián résztvevő hetven-nyolcvan ember befogadására alkalmas nagyságú terem.
Magyarország békeszerződését a Cotelle-csarnokban (Galérie des Cotelles), ebben az 52 méter hosszú és hét méter széles (valóban folyosónak tetsző) teremben írták alá. (Az aláírás emlékét kis tábla őrzi.) Ez Jean Cotelles festőművészről kapta a nevét, aki a 17. században 21 versailles-i életképet festette a terem falaira. A csarnok további három képe Étienne Allegrain és Jean-Baptiste Martin alkotása. A termet öt 1810-ben készült 24-karos csillár világítja meg. A csarnok a kastély fő tömbjét és a Trianon-sous-Bois-t, a „liget felőli” szárnyat köti össze, amelyet Jacques Chirac francia elnök 1995-ben nyittatott meg a látogatók előtt.
Az aláírás 86. évfordulóján került sor az első magyar tüntetésre a Trianon-kastély közelében, több száz ember részvételével, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) szervezésében.[1]Mint a helyszínen készült képek[2] is mutatják, a mozgalom képviselői nem a békeszerződés helyszínéül szolgáló palota, hanem a Versailles-i kastély kerítése előtt, illetve a Kárpátia együttes koncertjének helyet adó Trianon Palace nevű szálloda [3] melléképületében folytatták le tüntetésüket.