A Tádzs Mahal (hindiül: ताज महल, perzsa nyelven: تاج محل) az indiai Agrában található mauzóleum. 1631 és 1654 között építette a feljegyzések szerint 20 000 munkás.
Az épületet a XVII. században élt Sahdzsahán császár építette szeretett felesége Mumtaz Mahal halálakor. Mumtaz 14. gyermekének szülésébe halt bele 1630-ban, és a császár, India ötödik mogulja szerette volna, ha Agrában, ahol az uralkodói udvar helyszínén egy fehér márvány síremléket építenek az emlékére. A történetírók szerint Mumtaz Mahal, 1612-ben tartott menyegzőjükön arra kérte férjét, hogy ha majd meghal, többet ne vegyen más asszonyt maga mellé, és olyan sírt építtessen emlékére, amely nevét örökre emlékezetessé teszi. A legújabb ásatások szerint a császár mauzóleuma pontosan szemben állt volna a Tádzs Mahallal, fekete kövekből építették volna meg, azonban sohasem készült el.
Az épület Ahmad Lahorit tervei alapján készült. A legenda szerint az uralkodó az építkezés befejezése után Ahmad Lahoritot megvakíttatta, hogy soha ne építhessen még egy ilyen pompázatos épületet.
Az épület kövei India és Ázsia több kőfejtőjéből származnak. Állítólag több mint 1000 elefánt hordta az anyagot az építések alatt. A márványtömbök Rádzsasztánból származnak a jáspis Pandzsábból a kristály Kínából. A türkiz Tibetből a szafir Srí Lankáról.Az építés összes költsége mai értéken számolva meghaladta az 500 millió dollárt.Az épületet bejáratát körbe a magaslatokig a Koránból idézett sorok foglalják.(imák)
Az épület előtt hatalmas méretű iszlám típusú kert terül el. A kert 300×300 méteres, közepén egy kis patakból kialakított nagyobb meder található, amely kövekkel van kirakva. A patak szélét halált jelképező ciprussal és életet szimbolizáló gyümölcsfákkal ültették körbe.A kert a mennyet ábrázolja hiszen ők így képzelték el a földi paradicsomot.
A Tádzs Mahal 1983 óta a Világörökség része, s évente több mint 3 millió turista keresi fel az emlékművet. A turisták 95%-a csupán egyetlen éjszakát tölt a városban, a Tádzs Mahal mellett egyedül az agrai erődöt keresik fel. A két legfontosabb látnivaló így fokozottan ki van téve a turisták áradatának. A turistabuszok, taxik és kisbuszok forgalma néhány évvel ezelőtt olyan mértékűre nőtt, hogy a kipufogógázoknak köszönhetően a síremlék fehérmárvány burkolata kezdett besárgulni.
A helyi hatóságok ezért kénytelenek voltak egy drasztikus, a bevételeket súlyosan érintő lépést megtenni: a hét egy napján zárva tartják a Tádzs Mahalt. Minden pénteken tisztítómunkások egy speciális, vízzel kevert vegyszeroldattal módszeresen letakarítják a Tádzs Mahal burkolatát és a környező kövezetet.
Sajnálatos ugyanakkor, hogy az indiai hatóságok semmit sem tesznek a Tádzs Mahal falain túli utcák és negyed tisztán tartásáért, így a csak idelátogató „villám”-turisták élménye meglehetősen vegyes.