Szuezi-csatorna

A Szuezi-csatorna (arabul: قناة السويس, Qanā al-Suways), a Sínai-félsziget nyugati részén épült tengeri csatorna. Hossza 163 km, a legkeskenyebb részén 300 m széles. Ez a mesterséges víziút Egyiptomban a földközi-tengeri Port Said (Būr Sa'īd) és a vörös-tengeri Szuez (al-Suways) városokat köti össze.

A csatorna észak-déli irányú vízi szállítást tesz lehetővé Európa és Ázsia között, Afrika megkerülése nélkül. A csatorna megnyitása előtti időkben az áruk szállítása a Földközi-tenger és a Vörös-tenger között gyakran a hajókból való kirakodással és a szárazföldön való áthordással járt együtt.

A csatornát két részre, északi és déli részre osztja a 250 km² kiterjedésű sós vizű tó, a Nagy-Keserű-tó (Great Bitter Lake), összekapcsolván a Földközi-tengert és a vörös-tengeri Szuezi-öblöt. Mivel a csatorna nem zárt, a tengervíz szabadon áramolhat a tóba a párolgási veszteség pótlására. A tónak puffer szerepe is van, csökkenti az árapály áramlások hatását.

Ókori csatorna

A szuezi földszoroson át a Földközi-tengert a Vörös-tengerrel összekötő csatorna ötlete a már az ókorban felmerült.

Valószínűleg már III. Szeszotrisz fáraó (XII.dinasztia) is ásatott kelet-nyugat irányú csatornát a Tumilat-völgyében (Wadi Tumilat) mely összekapcsolta a Nílust a Vörös-tengerrel a puntokkal való közvetlen kereskedelem érdekében. Ásatások bizonyítják létezését legalább az i. e. 13. századig, II. Ramszesz fáraó idejéig. Később ez a csatorna jelentőségét vesztette, betemetődött.

II. Necho (i. e. 610-595), a Nílus-delta Pelusian ága és a Keserű-tavak északi vége közt ismét csatornát kezdett építtetni, amelyet Hérodotosz szerint Dareiosz Hystaspes (i. e.522-486), perzsa király, Egyiptom meghódítója fejezett be 100 évvel később. Ezt a csatornát II. Ptolemaiosz (i. e. 285-247) a Vörös-tengerig kibővítette, majd félbehagyta. A csatorna idővel bedüledezett, de az actiumi csata idejében (i. e. 31) még Kleopátra néhány hajója ezen át jutott ki a Vörös-tengerre.

Az első, a római császárok idején elhanyagolt csatornát, Traianus (98-117) építtette újjá. A csatorna néhány évszázadon keresztül ismét feledésbe merült, majd Omár kalifa idejében a 7. században ismét helyreállították. 767-ig használták, amikor végleg betemették al-Mansur Abbasid bagdadi kalifa utasítására a Nílus-deltavidéki lázadók elszigetelése érdekében.

Modern Szuezi-csatorna

Az első próbálkozás egy modern csatorna építésére Bonaparte Napóleon egyiptomi expedíciójából származik, aki így akarta elérni, hogy Anglia kereskedelmi hátrányba kerüljön. Az előkészületeket 1799-ben Charles Le Pere kezdte, azonban egy (később hibásnak bizonyult) számítása szerint a Földközi-tenger és a Vörös-tenger szintjének eltérése mintegy 10 méter, ami túlságosan nagy, így a zsilip nélküli csatorna megvalósítása lehetetlen. A munkálatokat felfüggesztették.

Évtizedekkel később, 1846-ban egy francia tudósokból alakult társulás ismét tanulmányozta a csatorna megvalósításának lehetőségét. 1847-ben Bourdaloue egy új méréssel bebizonyította hogy nincs igazi különbség a tengerek szintje között. Linant de Bellefonds jelentése Ferdinand de Lesseps alexandriai alkonzul figyelmét is felkeltették.

1858. december 15-én Ferdinand de Lesseps megalapította a Szuezi-csatorna társaságot (Compagnie Universelle du Canal Maritime de Suez), miután 99 évre szóló koncessziókat kapott Said Pasha egyiptomi alkirálytól a tengerhajózási csatorna megépítésére és üzemeltetésére. Alois Negrelli osztrák mérnök tervei szerint a Szuezi-csatorna építését 1859. április 25-én kezdte meg a Szuezi-csatorna társaság és a mintegy 10 évig tartó munkálatok után az első hajó 1869. február 7-én haladhatott keresztül rajta. A csatorna hivatalos megnyitó ceremóniájára 1869. november 16-án kerül sor, melyen a világ minden tájáról hatezer híres meghívott vett részt.

1875-ben a Brit kormánytól Benjamin Disraeli kivásárolja a csatorna társaságból Egyiptom részét, így részleges irányítása alá kerül a csatorna működtetése, osztozva a többségében francia magánbefektetőkkel.

A csatornának stratégiai fontossága van, mivel kereskedelmi összeköttetést jelent Anglia és az indiai gyarmata, a Távol-Kelet, Ausztrália és Új-Zéland között. A terület egésze pedig stratégiailag jelentős Észak-Afrikának és a Közel-Keletnek egyaránt. 1882-ben, a külföldi intervenció alatt Egyiptomban az Egyesült Királyság szerzi meg a de facto irányítást a csatorna területe felett. A csatorna terület semlegességét brit csapatok biztosították az egyiptomi polgárháborúban.

1888. március 2-án a Konstantinápolyi-konvencióban rögzítették az akkori európai vezető hatalmak (Nagy-Britannia, Németország, az Osztrák–Magyar Monarchia, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Oroszország és Törökország), hogy a Szuezi-csatorna szabad átjárhatóságát garantálják minden hajónak háborúban és békeidőben egyaránt.

1936-os angol-egyiptomi szerződésben Anglia ragaszkodott a csatorna feletti ellenőrzés megtartásához. 1951-ben Egyiptom felbontotta a szerződést, majd 1954-re a britek beleegyeznek a csapatok kivonásába.

Miután az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok visszavonta a felajánlott támogatást az épülő Asszuáni-gáthoz, – mert Egyiptom a Szovjetunió segítségével fegyverkezett, – 1956. május 16-án Gamal Abden-Nasszer elnök államosította a csatornát. Ez vezetett a brit, francia és izraeli invázióhoz, a néhány hétig tartó Szuezi válsághoz 1956 novemberében. A keletkezett károk és az elsüllyedt hajók miatt a csatorna zárva volt 1957 áprilisáig, amikor ENSZ csapatok segítségével megtisztították. Ezután az ENSZ csapatok biztosították és tartották fenn a csatorna övezetét és a Sínai-félsziget semlegességét.

Az 1967-es hatnapos háború után a csatorna 1975. június 5-éig zárva volt.

Jelenleg nemzetközi megfigyelő erők (Multinational Force and Observer) (MFO) (többségében amerikai katonák) ellenőrzik a Sínai-félszigetet. Miután 1979-ben az ENSZ csapatok mandátuma lejárt, tárgyalások kezdődtek új megfigyelő erők felállítására. 1981-ben felállították az MFO-t, összhangban a többlépcsős izraeli csapatkivonással. Ezek a megfigyelő erők nem ENSZ irányítás alatt állnak, hanem az Egyesült Államok, Egyiptom, Izrael, és további résztvevő nemzet közötti egyezmény alapján működnek.

A Szuezi–csatorna történetének főbb állomásai

  • 1859. április 25.: a csatornaépítkezés elkezdődik.
  • 1869. november 16.: Szuezi-csatorna megnyitója, üzemeltető és tulajdonos a Szuezi-csatorna Társaság ('Compagnie Universelle du Canal Maritime de Suez').
  • 1875. november 25.: Anglia kisebbségi résztulajdonossá válik a társaságnál, A Szuezi-csatorna Társaság 44%-át szerzi meg, a maradék részt a francia szindikátus felügyeli.
  • 1882. augusztus 25.: Britek átveszik a teljes ellenőrzést a csatorna felett.
  • 1936. november 14.: Szuezi-csatorna övezet létesítése, brit ellenőrzés alatt.
  • 1956. június 13.: A Szuezi-csatorna övezet visszahelyezve egyiptomi ellenőrzés alá.
  • 1956. július 26.: Egyiptom államosítja a Szuezi-csatornát.
  • 1956. november 5. – december 22.: Francia, angol és izraeli csapatok elfoglalják a Szuezi-csatorna övezetét.
  • 1956. december 22.: Egyiptom visszakapja a csatorna területét.
  • 1967. június 5. – 1975. június 5.: A csatorna zárva és egyiptomi blokád alatt.
  • 1975. április 10.: Csatorna újramegnyitása.

A Szuezi-csatorna Társaság elnökei

  • 1855 – 1894. december 7.: Ferdinand Marie, vicomte de Lesseps
  • 1892. december 17. – 1896. július 17.: Jules Guichard (1894. december 7-ig de Lesseps helyettese)
  • 1896. augusztus 3. – 1913: Auguste Louis Albéric, prince d'Arenberg
  • 1913. május 19. – 1927: Charles Jonnart
  • 1927. április 4. – 1948. március 1.: Louis de Vogüé
  • 1948. április 4. – 1956. július 26.: François Charles-Roux

Brit alkonzulok Port Suez-ben

  • 1922 – 1924: G. E. A. C. Monck-Mason
  • 1924 – 1925: G. C. Pierides (ügyvivő)
  • 1925 – 1926: Thomas Cecil Rapp
  • 1926 – 1927: Abbas Barry (ügyvivő)
  • 1927 – 1931: E. H. L. Hadwen (ügyvivő 1930-ig)
  • 1931 – 1934: A. N. Williamson-Napier
  • 1934 – 1936: H. M. Eyres
  • 1936 – 1940: D. J. M. Irving
  • 1940 – 1941: R. G. Dundas

Konzulok

  • 1941 – 1942: R. G. Dundas
  • 1942 – 1944: H. G. Jakins
  • 1944 – 1946: W. B. C. W. Forester
  • 1946 – 1947: Frederick Herbert Gamble
  • 1947 – 1948: E. M. M. Brett (ügyvivő)
  • 1948 – 1954: C. H. Page
  • 1954 – 1955: F. J. Pelly
  • 1955 – 1956: J. A. D. Stewart-Robinson (ügyvivő)
  • 1956: J. Y. Mulvenny

A Szuezi-csatorna övezet kormányzói

  • 1936. november 14. – 1939. július 24.: ?
  • 1939. július 24. – 1941. május 7.: Sir Archibald Wavell
  • 1941. május 7. – 1942. augusztus 7.: Sir Claude John Eyre Auchinleck
  • 1942. augusztus 7. – 1943. február 19.: Harold Rupert Leofric George Alexander
  • 1943. február 19. – 1944. január 6.: Henry Maitland Wilson
  • 1944. január 6. – 1946. június: Sir Bernard Charles Tolver Paget
  • 1946. június – 1947. június: Miles Christopher Dempsey
  • 1947. június – 1950. július 25.: Sir John Tredinnick Crocker
  • 1950. július 25. – 1953. április: Sir Brian Hubert Robertson
  • 1953. április – 1953. szeptember 28.: Sir Cameron Gordon Graham Nicholson
  • 1953. szeptember 28. – 1956. június 13.: Sir Charles Frederic Keightley

Szövetségi főparancsnok

  • 1956. november 5. – 1956. december 22.: Sir Charles Frederic Keightley (s.a.)

A mai kor

A csatornának nincsenek zsilipjei, mert a terep sík. A csatorna maximum 150 000 t vízkiszorítású teherrel megrakott hajók áthaladására alkalmas. A hajóknak 16 m-es merülési mélységet tesz lehetővé, de a fejlesztési tervek szerint 2010-ig ezt tovább növelik 22 m-ig ami már óriás tartályhajók (supertanker) áthaladását is megengedi. Jelenleg az óriás tankhajók terhének egy részét át kell rakodni egy a csatorna által biztosított hajóba és az áthaladás után, a túloldalon ismét vissza kell rakodni. Egyetlen hajózható pálya van, számos kikerülést biztosító kitérő területtel. A hajók egymás után, konvojban közlekednek. Átlagos napokon két konvoj tart dél felé és egy északnak. Az első dél felé tartó konvoj a kora reggeli órákban indul és halad le a Nagy-Keserű-tóig, ahol horgonyt vetnek a hajózó csatornán kívüli területen és megvárják a délről közeledő másik konvoj elhaladását. Utána az észak felé tartó konvoj El Qantara közelében levő kitérőnél halad el a csatorna partjához kikötött, második, dél felé tartó konvoj mellett is. Szuezi-csatorna Hatóság jelentése szerint 2003-ban 17 224 hajó haladt át a csatornán, ami kb. 8%-a a világ teljes hajóforgalmának. Az átkelés időtartama 11 és 16 óra közötti, kb. 8 csomós sebességgel haladva. A sebességkorlátozás, a hajók által keltett hullámzás, csatornapartot erodáló hatását csökkenti.

1980-ban adták át a csatorna alatt átvezető Ahmed Hamdi közúti alagutat és fent, 226 m magasban nagyfeszültségű villamos távvezetékek is keresztezik a csatornát 1999-óta. A csatorna nyugati partján, annak teljes hosszában egy vasúti vonal is végigfut.

Kapcsolatok a partok között

Északról, Dél felé haladva:

  • A Szuezi-csatorna-híd [1], azaz Egyiptomi-Japán barátság híd, mely Mubarak béke híd néven is ismert, egy magas-vezetésű rögzített közúti híd El Qantaranál. Arabul al qantara jelentése „a híd”. A kábelfeszítésű híd 70 méter magasan ível át a csatorna felett és a fáraókori obeliszkek formájára tervezett fő tartópillérek magassága 154 m. A híd teljes hossza 9 km, melyből 5 km a rávezető utak és 4 km a kábelfüggesztésű híd hossza. A japán kormány segítségével épült és 2001 októberében adták át.
  • El Ferdan vasúti híd [2], Ismailiaától 20 km-re északra. A 340 m fesztávjával a leghosszabb forgóhíd a világon. Vasúti és közúti közlekedést teszi lehetővé. Építését 2001-ben fejezték be. Az előző híd megsemmisült az 1967-es arab-izraeli konfliktusban.
  • Ahmed Hamdi alagút [3] a Nagy-Keserű-tótól délre, 1983-ban épült. Szivárgási problémák miatt egy új, vízhatlan alagutat építettek a régi belsejében 1992 és 1995 között.
  • A Szuezi-csatornát keresztező 500 kV-os magasfeszültségű távvezetéket 1999-ben az STFA Enerkom-Siemens Konzorcium építette.

Egy vasútvonal fut végig a csatorna teljes hosszában a nyugati parton, azzal párhuzamosan.

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz témájú médiaállományokat.
A következő kategóriákban szerepel:
Komment elküldése
Tippek
Rendezzük meg:
Mousha Pasha
2013. march 13.
I ♥ Suez Canal ... this is my work zone and I love the Canal Cities ♥
Kristina Shalaby
2014. április 25.
Pack your patience. Sometimes it can take hours to get through security
Maritza Barnes
2013. may 7.
Crossing the Suez on a bright sunny breezy afternoon!
Astla Abed
2014. march 22.
Doing my #Run #live_fit
M2HMOUD 김새론 김새론
It is my work
Ahmed Magdi
2016. march 30.
ﻗﻨﺎﻩ ﺍﻟﺴوﻳﺲ ﺍﻟﻤﺼﺮﻳﻪ.
Tolip Family Park Hotel

kiindulási $100

Jaz Little Venice Golf Resort

kiindulási $107

Mercure Ismailia Forsan Island Hotel

kiindulási $88

Retal View Resort El Sokhna

kiindulási $46

The Westin Cairo Golf Resort and Spa Katameya Dunes

kiindulási $100

Mirita Hotel ,10th Of Ramadan

kiindulási $58

Ajánlott látnivalók a közelben

Lásd az összeset Lásd az összeset
Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
El Ferdan Railway Bridge

The El Ferdan Railway Bridge is a swing bridge that spans the Suez

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Suez Canal Bridge

The Suez Canal Bridge, also known as the Shohada 25 January Bridge or

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Great Bitter Lake

The Great Bitter Lake (Arabic: البحيرة المرة الكبرى; transliterated: a

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Malé Hořké jezero

Ма́лое Го́рькое о́зеро — солёное озеро в Египте, расположено

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Lighthouse of Port Said

The Lighthouse of Port Said is one of the most important architectural

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Lake Manzala

Lake Manzala (also Manzaleh) is a brackish lake, sometimes called a

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Museum of Modern Art in Egypt

Museum of Modern Art—Port Said is a modern and contemporary art m

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Ahmed Hamdi Tunnel

The Ahmed Hamdi Tunnel is an automobile tunnel under the Suez Canal.

Hasonló látnivalók

Lásd az összeset Lásd az összeset
Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Villa Ephrussi de Rothschild

Villa Ephrussi de Rothschild is a French seaside palazzo constructed

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Canal Grande

A Canal Grande (a velenceiek szerint Canalazzo, vagy velencei nyelven

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
NDSM wharf (NDSM werf)

A NDSM wharf (NDSM werf) turisztikai attrakció, a Part menti

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
North River Terminal

The North River Terminal or Rechnoy Vokzal (русский. Речной

Hozzáadni a Kívánságlistához
Voltam már itt
Meglátogatott
Южная дамба (Комплекс защитных сооружений Санкт-Петербурга от наводнений)

A Южная дамба (Комплекс защитных сооружений Санкт-Петербур

Az összes hasonló helyeken