A tallinni Szent Miklós-templom (észt nyelven Niguliste) jelenleg egyházművészeti múzeum, illetve koncertterem. 1997 óta az óvárossal együtt a Világörökség része. Földrajzi koordinátái: Шаблон:Koord
A templomot a Gotland szigetéről származó német kereskedők építették a 13. század elején Szent Miklós, a hajósok védőszentje tiszteletére. Eredetileg erődítményhez hasonlított, de a századok során többször átépítették és bővítették. A déli oldalon elhelyezkedő Szent Antal-kápolna a gótika, az északi oldali előcsarnok a reneszánsz stílus emléke. A templom Tallinban egyedüliként vészelte át a reformáció ikonrombolását: a gyülekezet vezetője ólmot öntetett a zárba, így a rombolók nem tudtak bejutni. A főoltár (a lübecki Herman Rode mester alkotása 1482-ből) Szent Miklós életéből vett jeleneteket ábrázol. A 15. század végi Mária-oltárt Brugesből hozták. Úgy tartják, hogy ugyanaz a névtelen művész készítette, mint aki a Lucia legendát. A Szent Antal-kápolnában tekinthető meg a lübecki Bernd Notke (1440-1509) festette Haláltánc, amely szintén a 15. század végén készült.
Az 1944-es bombázások során a templom súlyosan károsodott, de renoválták. 1982-ben tűz ütött ki, de ismét helyreállították.
Az óváros történelmi értékeinek megőrzéséhez paradox módon, szándékai ellenére a szovjet fennhatóság is hozzájárult, ugyanis nem fordítottak figyelmet a régi épületekre, és a város fejlesztését is hanyagolták. Mindezek következtében az épületek nagy része hosszú ideig eredeti állapotában maradt.