A gdański Szent Mária templom (lengyelül: Bazylika Mariacka, németül: Marienkirche) a legnagyobb téglából épült templom a világon, egyben az egyik legnagyobb gótikus téglaépítmény. Hossza 105,5 m, kereszthajójának hossza 66 m, egyszerre 25 000 ember befogadására alkalmas.
A templom helyén korábban egy hatszög alaprajzú bazilika állt, melyet 1343 és 1360 között építettek. Pilléreinek és alsóbb szintjeinek egy része az új templom építésekor felhasználásra került.
A mai templom építése 1379-ben kezdődött, Henry Ungeradin kőműves mester vezetésével. A templom keleti része 1447-re elkészült, és 1452-1466 között már a torony építésével foglalkoztak. 1485-től az építkezés vezetését Hans Brandt vette át, aki újragondolta a főhajó kialakítását. A munkák végül 1496-ban fejeződtek be Heinrich Haetzl irányítása alatt, aki az építészet előrehaladása következtében átgondolta a boltozat kialakítását.
A 20. századig a templom külső és belső állaga lényegében változatlan maradt. A II. világháborúban a templom jelentősen megsérült, leginkább a Vörös Hadsereg Gdańsk elleni ostroma alatt, 1945 márciusában. A fából készült tetőszerkezet teljesen kiégett, a boltozatok jó része leomlott, az ablakok lényegében teljesen megsemmisültek. A tűzvész okozta forróság következtében számos tégla egyszerűen elolvadt, elsősorban a toronyban, ami egy kéményhez hasonlóan viselkedett. A templom padlójában elhelyezett sírok fel lettek tépve, állítólag a szovjet katonák által, akik a sírokban fekvő tetemeket szerették volna kifosztani.
Szerencsére a templombelső művészeti alkotásainak többsége épen maradt, legtöbbjüket a város közelében fekvő falvakba menekítették. Mára ezek jó része visszakerült a templomba, a maradékot különböző lengyel múzeumokban lehet megtekinteni. Utóbbiak eredeti helyre visszakerülésének lehetőségéről folyamatosak az egyeztetések.
A templom rekonstrukciója a háború befejeztével szinte azonnal, már 1946-ban elkezdődött. A tető 1947 augusztusára újjáépült. A mindenképpen szükséges rekonstrukciós munkák befejezetével a templomot 1955. november 17-én újjászentelték, a rekonstrukció és renováció azonban a mai napig is tart.
A Szent Mária templom latin kereszt alaprajzú, három hossz-, és egy kereszthajóval megépített templom. Kereszthajójának és központi csarnokénak közel egyenlő hossza remekül példázza a gótikus templomépítészetet. A kereszthajó északi oldalán levő szokatlan formák a mai templom előtt eredetileg itt áll kis bazilika felhasznált falai miatt alakultak ki.
A boltozat kora mestermunkájának számít, a háború utáni rekonstrukció során nagyrészt visszaállították. A főhajó és a kereszthajó felett hálóboltozat, az oldalhajók felett csillagboltozat található.
A templom külső megjelenését a téglafalazat, és a keskeny íves gótikus ablakok dominálják. A kialakítás a tartóoszlopok és rizalitok megfelelő belső elhelyezése, valamint a kápolnák tartóoszlopok közötti felállítása miatt volt lehetőség. Az épület téglahomlokzatának síkját fiatornyok bontják meg, a sarkokat pedig apróbb lövegtornyok hangsúlyozzák. Utóbbiak kúp alakú csúcsának teteje fémmel borított.
A templom méreteit az alábbi számokkal lehet összefoglalni:
| A templom hossza | 105,5 m |
| A templom szélessége | 66,5 m |
| A templom magassága | 82 m |
| Belső magasság | 30 m |
| Befogadóképesség | 25 000 fő |
| Ablakok száma | 37 |
| Legnagyobb ablak mérete | 127 m² |
| A torony lépcsőinek száma | 409 |
| Az építkezés elkezdése | 1343. március 25. |
| Az építkezés hossza | 159 év |
A templom belső tere számos gótikus, reneszánsz, és barokk festménnyel díszítették. A legismertebb közülük Hans Memling flamand festő Az utolsó ítélet című alkotása, melyet jelenleg a gdański Nemzeti Múzeumban őriznek. További, eredetileg a templomot díszítő alotások látható a varsói Nemzeti Múzeumban, melyeket 1945-ben, a világháború miatt menekített oda. A 90-es évekig ezek közül mindössze néhány került vissza a templomba. A már említett festményen kívül a következő művészeti alkotások kiemelkedő jelentőségűek:
Memling Az utolsó ítélet című képe
