A Gellért-hegyi Szabadság-szobor Budapest egyik jelképe, felemelt kezében pálmafaágat tartó nő alak, Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben elkészült alkotása. Az eredeti, több kisebb szobrot is magábafoglaló kompozíció hivatalos elnevezése Felszabadulási emlékmű volt; a német hadsereget Budapestről kiverő szovjet hadsereg haditettének emlékére állították. A kommunista rezsim bukása és a szovjet „felszabadítás” átértékelése után a szoboregyüttest jelentősen átalakították és a szovjetekre való utalásokat eltávolították.
Maga a szobor 14 méter magas, talapzatával együtt azonban 40 méter magasra emelkedik a 235 méter magas Gellért-hegy fölé. A Citadella délkeleti bástyájánál álló emlékmű jól látható a főváros jelentős részéből.
Felállításáról a Budapesti Nemzeti Bizottság rendelkezett 1945 januárjában, alighogy Budapest ostroma véget ért. Alkotóját még ugyanebben a hónapban személyesen választotta ki Vorosilov szovjet marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, de a rohamtempóban felépített emlékmű költségeit a magyar állam fizette. Az országgyűlés 1945 szeptemberében törvénybe iktatta az emlékmű felállítását. (1945. évi IX. törvény a Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet katonák emlékének megörökítéséről) A munkát először a Honvédelmi Minisztérium, később az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium felügyelte, de Vorosilov személyesen is figyelemmel kísérte. Az általa kirendelt szovjet tanácsadók nyomására változtatták meg az emlékműnek a polgármesteri hivatal által kijelölt helyszínét, a Horváth-kertről a Gellért-hegyre, a méretét pedig 8-10 méterről csaknem 35 méterre.
A fő nőalak előtt eredetileg egy hat méter magas, bronzból
készült géppisztolyos szovjet katona állt, bal oldalán fáklyás,
jobb oldalán sárkányölő bronz alakok, mögötte még egy, három méter
magas katona kőből. Utóbbit az 1956-os forradalom folyamán
ledöntötték és elpusztult, de később újra kifaragták. Az eredeti
felirat szerint „a felszabadító szovjet hősök emlékére a hálás
magyar nép” emelte az emlékművet, amelyet "Magyarország
felszabadításának napja" második évfordulóján, 1947. április 4-én
avattak fel. Az emlékművön az elesett szovjet katonák nevei is
olvashatóak voltak.
A rendszerváltás után több párt- és civilszervezet kezdeményezte a szoborcsoport eltávolítását, ezért a szovjet katona szobra a Szoborparkba került, de vita bontakozott ki arról, mi legyen a főalak sorsa: sem a lebontás, sem a változatlanság nem tűnt jó megoldásnak. A lebontás kezdeményezése a lakosság részéről jelentős ellenállásba ütközött, mivel az emlékmű békét sugárzó és kellemes alakja 45 év alatt Budapest jelképévé vált, amit a lakosság és a turisták szívesen látogattak.
A szoborcsoportot csak megfelelő átalakítással és új tartalommal történő ,,feltöltéssel", átfogalmazással lehetett megmenteni. Helyén maradását részben egy, a kompromisszumot jelképező performance-nak, a St. Auby Tamás képzőművész kiötlötte, nagy vitát provokáló „Szabadság lelkének szobra projektnek” köszönhette: 1992 júniusában, a budapesti búcsú napján (a szovjet csapatok kivonulásának ünnepén) az emlékművet ejtőernyőselyemmel letakarták, így néhány napra „szellemruhát” öltött, a kommunizmus kísértetét jelképezve.
Az akció után, 1993-ban fejeződött be az emlékmű átalakítása. A szoborcsoport talapzatáról a cirill betűs feliratokat levésték, eltávolították a Szovjet Vörös Hadsereg iránti hálát kifejező feliratot, a jelképeket, valamint a mellékalakok katonáit. A szobor fő alakjának eszmei átfogalmazására Nagy György, a Honvéd Vezérkar főtisztje tett javaslatot, melyet Budapest Főváros Önkormányzatának Városképvédelmi Bizottsága, valamint a Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete jóváhagyott. A szobor új eszmei tartalma méltóan fejezi ki a magyar nemzet 1100 éves- és más népek történelmi hőseinek megbecsülését és tiszteletét, amely szöveg a talapzaton ma is olvasható: „Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért.”
Népszerű városi legenda, hogy a Szabadság-szobor eredetileg a fronton repülőbalesetet szenvedett Horthy István kormányzóhelyettes emlékművének készült; elhangzott például Szentjóby Tamás a „Szabadság lelkének szobra projektről” készült dokumentumfilmjében is. A legendát ismételte Jancsó Miklós és Hernádi Gyula Anyád! A szúnyogok című filmje, amely azzal végződik, hogy a főszereplők, Pepe és Kapa a Gellért-hegyen arról ordibálnak, hogy miféle szabadságszobor ez, ezt „a kis Horthynak csinálták”.
Ugyan Kisfaludy Strobl valóban megbízást kapott ifjabb Horthy Budapestre szánt szobrának elkészítésére, ez a szobor azonban nem készült el, és tervei sem mutattak hasonlóságot a későbbi Szabadság-szoborral. A legendának a szobrász maga is tudatában volt, és tiltakozott ellene.
Bár a Horthy-emlékművel való párhuzam nem igaz, a fasizmust jelképező sárkányt megölő mellékalak kompozíciója azonos Kisfaludi Stróbl 1928-ban Nyíregyházán felállított huszáremlékművével, amelyen a magyaros ruhájú férfialak a bolsevizmus sárkányával végez.
