A Rushmore-hegy az amerikai Dél-Dakota államban található. A hatalmas nemzeti emlékhely 1927 és 1941 között, azaz 14 év alatt készült el. A hegy oldalába négy nagy amerikai elnök arcmását vésték: az elsőt, George Washingtont, a harmadikat, Thomas Jeffersont, a tizenhatodikat, Abraham Lincolnt és a huszonhatodikat, Theodore Rooseveltet.
Az emlékhely ötlete Doane Robinsontól, egy dél-dakotai történésztől származik. 1923-ban jött a gondolat, hogy a Tűhegyekből, amely a Fekete-hegyekben található, nagy vadnyugati hősök szobrait faragják ki, mint például Buffalo Bill Codyt. John Gutzon Borglum, dán származású szobrász, aki a terveken dolgozott, úgy vélte, hogy sem a helyszín, sem az alakok nem megfelelőek. Az volt a véleménye, hogy egy ilyen monumentális vállalkozásnak országos jelentőségűnek kell lennie.
Borglum az 1745 m magas Rushmore-hegyet választotta a mű kivitelezéséhez, finomszemcsés gránitja miatt. A megfelelő kőzet megtalálásához mégis több méternyi követ kellett lerobbantani. Roosevelthez, akinek a feje leghátrébb található, 37 m-t kellett faragni a sziklába. A munkálatok során mintegy 450 000 tonna követ hasítottak le a hegyről. A szobrász úgy döntött, egyenként készíti el a fejeket, nem pedig egyszerre dolgozik mindegyiken, mert így egymáshoz és a környezethez is illesztheti azokat. Borglum 1:12 méretarányú gipszmakettet készített. A fejek tetejére egy fokbeosztású lapot helyezett. Közepére egy forgatható acélrudat szerelt, ezen pedig egy letekerhető mérőón lógott, ezzel a szerkezettel jelölték ki a helyszínen a faragási területet. A szobrász ezt a műszert kijelölőmércének hívta, míg a munkásokat, akik ebben segítettek neki kijelölőknek.
Miután meghatározták a faragási területet, kirobbantották a sziklából a felesleges részeket. Az egész munka nagy részét dinamittal végezték, csak az apróbb részletekhez használtak fúrót. Ennek két fő oka volt. Az egyik, hogy a dinamittal könnyebben lehetett megalkotni az arcok fő vonásait, a másik, hogy a szikla tetejéről 70-80 m-es magasságban nagyon nehéz volt a légfúróval dolgozni.
A négy fej mindegyike 18 m magas, az orrok átlagban 6 m hosszúak. A szájak 5,5 m, a szemek pedig 3,5 m szélesek. Ahhoz, hogy az arcok ekkora méretben is ilyen jól mutassanak, óriási mérnöki tudás szükséges. Borglum nem sokkal műve befejezése előtt, 1941. március 6-án meghalt. Így sosem láthatta teljesen készen művét. A munkálatokat fia, Lincoln Borglum fejezte be, aki már 15 évesen is segített apjának, kijelölőként.
