Puglia (magyarosan Apúlia) egy olaszországi régió, Molise, Campania, és Basilicata régiók valamint a Jón-tenger és az Adriai-tenger által határolva. Székhelye és egyben Dél-Olaszország egyik jelentős ipari központja, Bari.
Puglia régió Olaszország délkeleti részében fekszik. Északon Molise régió, keleten az Adriai-tenger, délen a Jón-tenger, nyugaton pedig Basilicata és Campania régiók határolja. Északkeleti részén található a Gargano-félsziget, déli részét pedig a Salentói-félsziget alkotja, mely elválasztja az Adriai-tengert a Tarantói-öböltől. Legdélebbi pontja a Santa Maria di Leuca-fok. A régió területéhez tartozik Olaszország legkeletibb pontja az Otrantói-fok. Ezen a ponton van a legközelebb egymáshoz az Appennin-félsziget és a Balkán (80 km). A Gargano-félszigettől délre fekszik a Manfredóniai-öböl, északra pedig a Tremiti-szigetek.
Puglia területének mintegy 80%-a mészkövekből és dolomitokból épül fel, melyek nagyrésze a jurában képződött, amikor a Pangaea szuperkontinens feldarabolódása elkezdődött és amikor a régió területét a Thetys-tenger borította. A több mint 2000 m vastag kőzetréteg a kréta időszak közpére emelkedett ki teljesen, ekkor még a kontinenstől függetlenül, szigetként. Az 12-2 millió évvel ezelőtti időszakban, amikor az Appenninek vonulata kiemelkedett a hatalmas mészkősziget egyesült a kontinenssel. Emiatt Puglia geológiai szempontból eltérő a kontinetális Olaszország többi részétől. A vastag mészkőréteg kedveztek a karsztjelenségek kialakulásának.
Puglia egyike Olaszország alacsony fekvésű régióinak. Hegyvidéki (1000 m meghaladó) területek a régió nyugati oldalán végighúzódó Dauniai-szubappenninek, valamint a Gargano-félszigeten kiemelkedő Gargano masszívum, melynek legmagasabb pontja 1055 m (Monte Calvano). A régió északi részét a Tavoliere delle Puglie síkság alkotja, mely a Pó-alföld után Olaszország második legnagyobb síksága. Ettől délre húzódik az átlagosan 700 m magas Murge karsztfennsík. Bari város környékén, a tengerpart és a Murge közé ékelődve található a Terra di Bari síksága. A Taranto és Ostuni városok között húzódó medence választja el a Murgét a Salentótól. A Murge vidékének északi határa és egyben a Tavoliere felé átmenet a az Ofanto folyó völgye (Valle dell'Ofanto). A Puglia és Basilicata határvidékén húzódó karsztvidéket számos szurdokvölgy tagolja, melyek helyi elnevezése gravina.
A régiónak tipikus mediterrán éghajlata van: enyhe telekkel és forró nyarakkal. A legtöbb csapadék novemberben és decemberben, valamint március-áprilisban hullik. A hegyvidékekben a klíma temperáltabb, alacsonyabb átlaghőmérsékletekkel. A Salento vidékén az éghajlat szárazabb.
Puglia két legjelentősebb folyója az Ofanto (mely a Murge és Tavoliere delle Puglie határán folyik) és a Fortore (mely a régió északi részét szeli át). Mindkettő az Adriai-tengerbe torkollik. Basilicata régió határán folyik a Bradano, mely a Tarantói-öbölbe torkollik.
A régió déli részén (Salento és Murge vidéke) kevés a vízfolyás, aminek oka a karsztfelszín. A folyóvizek gyakran búvópatakok formájában, földalatt haladva torkollnak a tengerbe. Ennek következtében a vidék felszíne jóval szárazabb, gyérebb növényzettel. A Murge vidékén kevés folyó ered, ezek általában rövid, bővízű vízfolyások (pld. Tara).
A régió északi részén viszont több vízfolyás található, melyek a Dauniai-szubappenninekből erednek. Ezek vizét a Tavoliere mezőgazdasági területeinek öntözésére használják: Carapelle, Cervaro és Candelaro valamint ezek mellékfolyói. A Puglia és Basilicata közötti karsztvidék szurdokvölgyeiben folynak a Gravina di Laterza, Lama di Laterza és a Gravina di Picciano.
A régió legnagyobb tavai a lagunáris jellegű Lesina-tó és Varano-tó, a Gargano-hegység északi oldalán, valamint a Manfredóniai-öböl partján fekvő Salso-tó.
| Bari megye | Barletta-Andria-Trani megye | Brindisi megye |
|---|---|---|
|
Murge Terra di Bari Valle d'Itria |
Murge Valle dell'Ofanto Terra di Bari |
Salento Terra d'Otranto Valle d'Itria |
| Foggia megye | Lecce megye | Taranto megye |
|
Daunia Capitanata Tavoliere delle Puglie Gargano Tremiti-szigetek Dauniai-szubappenninek |
Salento Terra d'Otranto Serre Salentine |
Tarantói Jón-kanyar Murge Salento Terra d'Otranto Valle d'Itria Cheradi-szigetek |
Puglia területét már az őskorban lakták, ennek bizonyítékai a Bisceglie mellett talált menhirek és dolmenek, melyek az Angliában található megalit építményekkel (pld. Stonehenge) hasonlíthatók össze.
I. e. 11 században Dalmácia felől érkező illír törzsek, a japigok telepedtek le és foglalták el a tartomány jelentős részét. Őket az i. e. 9-8 században a vidékre érkező messzápok követték, akiknek a japigok ellenállása ellenére az i. e. 5 századig sikerült meghódítaniuk a mai Puglia területét. A Görögországból érkező telepesek a tengerparti területeken gyarmatokat létesítettek. Magna Graecia legjelentősebb városa Tarentum volt, mely a Dél-Itália feletti uralom megszerzésével az egyetelen olyan hatalom volt, mely képes volt szembeszállni a feltörekvő Rómával. Noha a pürrhoszi háborúk során jelentős sikereket értek el Rómával szemben, i. e. 272-ben Tarentum elesett. Ezután a Római Birodalom fokozatosan kiterjesztette hatalmát az egész vidékre. A régió vezető városa Brundisium lett, melyet a Via Appia kötött össze Róma városával. A pun háborúk idején Hannibal és karthágói seregei a Barletta melletti cannae-i ütközetben i. e. 216-ban súlyos vereséget mértek a római seregekre. A győzelmük azonban időlegesnek bizonyult, mert Publius Cornelius Scipio vezetésével Zamánál i. e. 202-ben visszavágtak és döntő csapást mértek a karthágóiakra. Augustus császár uralkodása idején Puglia az Apulia cum Calabriae néven a birodalom egyik virágzó tartománya volt. A provincia legjelentősebb városai ebben az időben Barium, Egnatia, Brundisium, Tarentum, Arpi, Hydruntum és Litium voltak.
A Nyugatrómai Birodalom bukása után Puglia vidéke a kereszténység egyik ütközőpontja lett a nyugati kereszténységre áttért langobárd Beneventói Hercegség és a Bizánci Birodalom között. A 6-8. századok során a tengerparti lakosság számára folytonos veszélyt jelentettek az Észak-Afrikából érkező szaracén kalózok, akiknek egy rövid ideig sikerült is megvetniük lábukat és Bari központtal egy tiszavirágéletű emirátust hoztak létre. A 11. század elején a Robert Guiscard vezette normannok fennhatósága alá került, akik egyesítették a Szicíliai Királysággal. A keresztesháborúk során Bari és Brindisi városai fontos gyülekezőhelyei lettek a Szentföldre induló lovagoknak. A két város jelentős kereskedelmet bonyolított le nemcsak a keresztény Európával, hanem a mediterráneum muzulmán országaival is. II. Frigyes német-római császár és szicíliai király halála után a Szicíliai Királyság a pápa segítségével a francia Anjou-ház birtokába került. A nagy adóterhek miatt, valamint a sorozatos háborúk miatt ebben az időszakban a vidék hanyatlásnak indult. A hanyatlás 1442 után is folytatódott, amikor a nápolyi trónt az Aragóniaiak foglalták el, kiszorítva az Anjoukat Szicília területére. A tengerparti városok (többek közt Manfredonia), hiába voltak fontos állomásai a kelet felől érkező utazóknak, mégsem tudták felvenni a versenyt Velencével, Genovával, Pisával. 1734-ben a nápolyi trónt a Bourbon-ház foglalta el, változást azonban ők sem hoztak a régió életében.
A vidék fejlődése a 19. század elején indult meg, amikor Joachim Murat nápolyi király reformintézkedéseivel korlátozta a nemesség előjogait, feldarabolta a nagybirtokokat és ezek művelését a paraszt bérlőkre bízta. 1860-ban a régió Két Szicília Királyságával együtt az egyesített Olasz Királyság része lett. 1885-ben érte el a vasút Foggia városát, ami újabb lendületet adott a vidék fejlődésének.
Az I. világháború pusztításait elsősorban a kikötővárosok (Bari, Brindisi és Taranto) érezték, hiszen itt állomásozott az olasz haditengerészet nagyrésze.
A két világháború közötti periódusban, a fasizmus előretörésével Puglia arculata is megváltozott. A nagyszabású építkezések, melyeknek célja a gazdasági helyzet javítása volt, a Római Birodalom építészetére jellemző monumentális, hatalmi reprezentációt szolgáló stílusjegyeket viseltek magukon.
A II. világháború pusztításai nem érintették súlyosan a régiót. Csak a katonai szempontból fontos létesítményeket bombázták (pld. foggiai pályaudvar, Bari és Taranto kikötője).
A világháborút követően megindult a régió gazdaságának átszervezése és az ipar meghonosítása. A Tarantoban, Bariban és Brindisiben létesített nagyüzemek hozzájárultak, hogy Puglia legyen Dél-Olaszország legiparosodottabb régiója, azonban így sem sikerült felszámolni az általános szegénységet, ezzel messze elmarad Olaszország többi régiójához képest.
Puglia területe öt megyére van osztva:
A 2008-as helyhatósági választások után megalakul a régió hatodik megyéje: Barletta-Andria-Trani (Provincia di Barletta-Andria-Trani)
A régió nagyon változatos a beszélt dialektusokat tekintve. Északon, a Tavoliere delle Puglie területén a foggiai dialektust beszélik, Bari környékén a bari dialektust, Taranto környékén a tarantói dialektust, míg Lecce környékén a salentói dialektust. A Salento vidékén több településen a görög nyelv egyik változatát, a grikot beszélik. A 15-16. században betelepedett albán bevándorlók által lakott településeken az albán nyelv helyi változatát, az arberest beszélik.
A pugliai konyha alapja (akárcsak Olaszország többi részén) a főtt tészta (pasta), melyből óriási választék létezik: spaghetti, tagliatelle, ravioli, tortellni, orechietta, stb. A levesek közül a halleveseknek van nagy hagyománya, elsősorban Gallipoli vidékén, a brokkolilevesnek (zuppa do broccoli), a húslevesnek tésztával (brodo con pastine) és a zöldborsólevesnek (zuppa di piselli). A főételek nagyrészét halból és tengeri gyümölcsből készítik. Népszerű a pirított kagyló (cozze gratinate), az ecetes, prézlis hal (scapece) és a kagylóból, rizsből és burgonyából készült tartiera alla barese. A húsos főételek közül ismertebbek az involtini di vitello (zöldséges borjú), ghummeriede alla brace (parázson sült bárány) és a vaddisznóhúsból készült spezzatino di cinghiale. A pugliai borok is híresek: Primitivo di Manduria, Bianco di Salento, Moscato di Trani, stb.
Puglia régió legjelentősebb látnivalói:
Az EURISPES tanulmányai Dél-Olaszország gazdasági mutatóit vizsgálják összehasonlítva az ország többi részével. Ezek szerint Észak-Olaszországban a lakosság 2,4%-a él a szegénységi küszöb alatt, a munkanélküliség pedig 3,8%; Közép-Olaszországban ezek a mutatók 1,6% illetve 6,1%; Dél-Olaszországban a lakosság 7,3%-a él a szegénységi küszöb alatt és 17,9%-k munkanélküli. Amíg a feketegazdaság a teljes olasz gazdasági termelés közel egyharmadát (kb 30%) adja, addig ez a mutató Dél-Olaszországban 70% körüli. Általában elmondható, hogy a térség gazdasága a kereskedelmi szektor felé mozdul el a hagyományos mezőgazdaság felől.
Puglia Dél-Olaszország legiparosodottabb régiója. Az ipar három város vonzáskörzetébe tömörül:
A régió több városában is működtet üzemeket az Alenia Aeronautica repüléstechnikával foglalkozó vállalat. Foggiában állítják elő a repülőgépek vázát felépítő kompozit anyagokat, Brindisiben alakítják ki a repülőgépek belsőjét személyszállítás vagy teherszállítás céljaira, Grottaglieban pedig repülőgéptörzs részeket gyártanak.
Puglia iparának egyik jelentős ágazata az elektromos áram termelés. Átlagosan a régió szükségletének kétszerese termelődik (31 230 GHW 2004-ben). Jelentős hányada származik a Gargano vidékén felépített szélerőművekből és a Brindisi környékén épített naperőműből származik.
Mivel Puglia szegény ásványkincsekben a bányaipar fejletlen. Csak néhány kisebb bauxitbánya és földgáztelep működik.
A mezőgazdaságnak szintén fontos szerepe van Puglia gazdasági életében. A régi hagyományokkal rendelkező mezőgazdaság főbb termékei az olíva, paradicsom, saláta, articsóka, édeskömény, káposzta, zeller, zab valamint mandula, őszibarack és kivi. A legnagyobb mezőgazdasági területek a Tavoliere delle Puglie síkság területén vannak.
A régiót észak-dél irányban átszeli az A14-es autópálya, mely Bolognát köti össze Tarantoval, érintve Foggia, Bari és Brindisi városokat. Az A16-os autópálya, melyet a "két tenger autópályájának" is neveznek, mert a Tirrén-tenger partját köti össze az Adriai-tenger partjával, Nápolyból indul Canosa di Pugliáig.
A vasúti közlekedés jelentős részét a Trenitalia, az olasz nemzeti vasúttársaság bonyolítja le. A nagyobb települések (Lecce, Brindisi, Bari, Taranto és Foggia) állomásai az Eurostar Italia gyorsvasúthálózatnak. Olaszország többi régiójához képest Puglia vasúthálózata ritkább és fejlettlenebb.
A régió legjelentősebb repülőtere a Karol Wojtyla nemzetközi repülőtér Bari mellett. Kisebb repülőterei vannak Tarantónak, Foggiának és Brindisinek.
A régió legjelentősebb kikötői úgy személyszállítás, mint teherszállítás szempontjából a tarantói és a bari.
