A Pont Alexandre-III (magyarul: III. Sándor híd) egy párizsi ívhíd a Szajna felett, amely a francia főváros VII. és VIII. kerületeit köti össze. A III. Sándor orosz cárról elnevezett építményt 1896 és 1900 között építették, alapkövét pedig a névadó fia, II. Miklós rakta le. A Beaux-Arts stílusban épült és art nouveau lámpásokkal, kerubokkal, szárnyas lovakkal és nimfákkal díszített híd egyike a város legismertebb és legnépszerűbb hídjainak. 1975-től történelmi műemlékként (Monument historique) van nyilvántartva, és 1991-ben több Szajna-parti látványossággal együtt a Világörökség része lett.
A következő híd a folyón felfelé a Pont de la Concorde, lefelé pedig a Pont des Invalides.
1891 augusztusában egy konzultatív paktum, jött létre Franciaország és az Orosz Birodalom között. 1892. augusztus 17-én katonai egyezményt írtak alá, és a szövetség az egyezmények ratifikálása után, 1894 elején lépett életbe. Az eseménynek emléket állítandó, az 1900-as párizsi világkiállításra egy híd felépítését tervezték, amely a szövetségkötés idején uralkodó III. Sándor orosz cárról lett elnevezve. A politikai szövetség másik emléke Szentpéterváron készült el. Az 1903-ra befejezett Szentháromság híd Gustave Eiffel tervei alapján készült, és az alapkövet 1897 augusztusában Félix Faure francia elnök helyezte el.
A párizsi híd pályázati kiírására 108 pályamunka érkezett, végül Jean Résal és Amédée d'Alby kapott tervezési megbízást. Az építészeti és dekoratív munkákat Joseph Cassien-Bernard-ra és Gaston Cousin-ra bízták.
Az alapkő letételére 1896. október 7-én, II. Miklós cár és Félix Faure francia elnök jelenléteben került sor. Három év alatt elkészült az építmény, és 1900. április 14-én, a világkiállítás megnyitása előtt egy nappal felavatták azt. A híd két oldalán zajlott a világkiállítás, az Esplanade des Invalides-on pavilonok, a Szajna jobb oldalán pedig a Grand Palais és a Petit Palais épültek fel. A híd tervezésénél fontos szempont volt, hogy felépült paloták és pavilonok, illetve az Invalidusok háza is jól látható legyen, ezért a Pont Alexandre-III nem merőlegesen, hanem kissé átlósan ível át a folyón, így kialakítva az Avenue Winston Churchill és az Avenue du Maréchal Gallieni utakból álló tengelyt.
1975-től a híd műemléki védettséget élvez, miután felvették a történelmi műemlékek közé.
1998-ban jelentős felújítás zajlott a hídon. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a különböző fémekből (acélöntvény, öntöttvas, bronz) összeállított szerkezet erősen korrodálódott. A híd építésekor még ismeretlenek voltak a különböző fémek közti elektrolízises folyamatok. A felújítás során összesen 1,8 kg aranyfüstöt használtak fel a szobrok újraaranyozására.
Elhelyezkedése miatt a Pont Alexandre-III két követelménynek kellett eleget tegyen: minél laposabbnak kellett lennie, hogy ne takarja el az Invalidusok dómját, de mégis elég magasnak és oszlopmentesnek ahhoz, hogy alatta hajózható maradjon a Szajna. A megoldás egy acél ívhíd lett, amelynek nagy hídfői a folyó két partján mélyen a földbe vannak ágyazva.
Az ívhíd fesztávolsága 107,5 méter, és tégla boltívekkel kapcsolódik a partfalakhoz. Ez a beosztás remekül megfigyelhető oldalról, viszont a hídon állva alig érzékelhető.
A híd hossza 160 m, szélessége pedig 40 m. A 20 m széles úttest mindkét irányba három-három sávból áll. A járda mindkét oldalon 10 m széles. A híd négy sarkán széles lépcsők vezetnek le az árterületre. A jobb parti lépcsők falán található az 1910-es árvíz vízállásának jelölése. Ez volt 1658 óta a legnagyobb szajnai árvíz a városban.
A híd mindkét oldalán, a tégla boltívek alatt haladnak át az árterületek egysávos útjai. A bal parton később kialakításra került egy másik alagút is, amelyen egy gyorsforgalmi út halad át (Voie Expresse Rive Gauche). A jobb oldalon raktárhelyiségek, illetve egy szórakozóhely található a hídfő alatt.
A világkiállítás idején a felszín alatt a tömegközlekedés is elhaladt, azonban ez a tulajdonképpeni hídszerkezeten kívül esett.
A híd külső megformálásával Joseph Cassien-Bernard és Gaston Cousin építészek lettek megbízva, akik a fém ívet a kor stílusának megfelelő, különböző dekoratív elemek mögé rejtették.
A híd látható részét négy, 17 m magas oszlop zárja közre, melyeken egy-egy 4 m magas, aranyozott bronzszobor áll. A négy pégaszoszt egy-egy fáma, a hírverés ókori római istennője zabolázza. Az oszlop lábánál kőszobrok állnak, amelyek a megszemélyesített Franciaországot ábrázolják különböző korokban. Az oszlopok a híd stabilitásában is fontos szerepet játszanak, ugyanis ezek az híd ívének ellensúlyaként szolgálnak.
Az oszlopoktól kissé távolabb áll négy kőoroszlán, melyeket egy-egy gyermek vezet. Az oroszlánokat a jobb parton Georges Gardet, a bal parton pedig Jules Dalou alkotta. Az oszlopok mögött ötkarú, puttókkal díszített öntöttvas kandeláberek képezik az átmenetet a híd korlátja irányába, amelyet egy sor háromkarú kandeláber tagol mindkét oldalon. Az úttest mentén, a járdán ugyancsak öntöttvasból készült utcalámpák sorakoznak. A hídon más bronz-, illetve rézszobrok is állnak. A kandelábereket támasztó szerelmek (Les amours soutenant les quatre lampadaires) Henri Désiré Gauquié alkotásai, a halakkal és kagylókkal ábrázolt lángelmék (Quatre génies avec des poissons et des coquillages) pedig Léopold Morice és André Massoulle művei.
Az ívek közepén, a Szajna fölé magasodva helyezkednek el az egyes oldalakon a nimfa-domborművek, amelyek a francia-orosz szövetségnek állítanak emléket. A Szajna nimfái Párizs, míg a Néva nimfái az Orosz Birodalom arany címerét tartják kezükben. A réz domborművek Georges Récipon művei. A híd ívének külseje girlandokkal és különböző öntöttvas díszekkel tarkított.
A Pont Alexandre-III egy háromcsuklós ívhíd, melynek íve rendkívül lapos. Ez 15 acélöntvény tartóoszlopból áll, melyek párhuzamosan vannak elrendezve 2,85 méteres tengelytávolsággal. Bár a híd középső tengelye enyhén átlósan szeli át a folyót, a parton minden szerkezeti rész a Szajnával párhuzamosan lett kialakítva. Ez nem csak a partfalakat és a díszoszlopokat érinti, hanem a csuklókat is. Ennek következménye, hogy a híd felépítményének alaprajza egy paralelogramma. Mivel a kandeláberek és a díszek párhuzamosak a híd tengelyével, az építmény ferde elhelyezkedése az avatatlan szemnek nem tűnik fel.
Az alátámasztásoknak köszönhetően a Szajna eredeti szélessége a híd alatt 110-ről 109 méterre csökkent. A csuklók mindkét oldalon 0,75 méterrel a vízszint felett, elkülönített öntöttacél elemeken nyugszanak. Így a híd ívének fesztávolsága 107,5 m. Az ívmagassága 1/17,12. A süllyesztőszekrények segítségével megépített alátámasztások a kor leghatalmasabb ilyen hídelemei közé tartoztak. A dupla T-idomacélokon nyugvó szerkezet függőleges támaszokkal kapcsolódik az ívtartókhoz, és a szerkezetet vízszintes és átlós támaszok merevítik.
Minden ívtartó 32 egymással összecsavarozott vasöntvény elemből áll, amelyek, a kicsivel rövidebb, a csuklókhoz kapcsolódó végső darabokat leszámítva, egyenként 3,625 m hosszúak. Az elemek dupla T-idomacél formájúak. Az acélöntvény tartóoszlopokat és a hozzájuk tartozó csuklókat öt különböző öntődében állították elő, és teherszállító uszályokkal juttatták el a párizsi helyszínre. A többi elemet is beépítésre készen szállították az építőtelepre. A Szajna felett egy 120 m hosszú mozgatható portáldarut építettek, melynek segítségével az kész elemeket a helyükre illesztették. Így az akkoriban jóval sűrűbb hajóforgalmat sem akadályozta az építkezés. A híd egyik pillérének felirata szerint az acélszerkezetet gyártása a Le Creusot-i Schneider & Cie és a Lille-i Compagnie de Fives-Lille irányítása alatt zajlott.
A 2024-es nyári olimpiai játékok pályázati időszakában a Los Angeles-szel versenyző Párizs 2017 júniusában a város több neves látnivalóját versenyhelyszínné alakította és sportbemutatókat tartott. Így a III. Sándor hídon műugró bemutatóra került sor, ahol a sportolók a Szajna vizébe ugorva mutatták be gyakorlatukat.
