Opatija (magyarul Abbázia, németül és olaszul Abbazia) város Horvátországban Primorsko-Goranska megyében.
Fiumétól 8 km-re délnyugatra az Isztriai-félsziget északkeleti részén a Kvarner-öböl partján az Učka-hegység lábánál fekszik. A várost babérfa ligetek veszik körül, tengerpartja sziklás és festői.
Neve a horvát opatija (= apátság) főnévből származik.
Mivel az Učka hegye emelkedik fölé (1396 m), e hegy miatt télen is enyhe az éghajlat. A téli átlaghőmérséklet: 7-9 °C, míg nyáron a hegy mérsékli a meleget.
A városban mediterrán növényzetet, gyönyörű parkokat találhat a látogató: babér, leander, pálmák nyújtanak kellemes környezetet.
A 15. században bencések alapítottak itt kolostort. A 19. századig lakatlan vidékre először fiumei kereskedők kezdtek építkezni a kolostor köré. Fiume kikötőjének kiépülésével üdülőterületté fejlődött, 1884-ben a vasút kiépülésével hatalmas nyüzsgő üdülőhellyé vált.
1907-re Karlsbad után a Monarchia második legnagyobb üdülőhelye lett, ahol több neves személyiség, köztük I. Ferenc József és több király és művész is megfordult. Szanatóriumait többnyire magyar orvosok vezették.
1918-ban Olaszország, 1943-ban a Független Horvát Állam majd 1945-ben Jugoszlávia része lett. Horvátország függetlenné válásával Horvátországhoz került.
Gazdaságának alapja az idegenforgalom, mely a városban több mint 100 éves múltra tekinthet vissza. Főleg klimatikus gyógyhelyként ismert, reuma, asztma, szívbetegség kezelése lehetséges itt. Strandsétányát 100 éve kezdték kiépíteni, mígnem 12 km hosszú lett Volosko felé, neve: lungo mare. A város befogadóképessége: 800 turista / éj. Turisztikai infrastruktúrája: 29 hotel, 5000 ágy, 1000 privát ágy várja a látogatókat, összesen 12 000 főt tudnak egyszerre fogadni. 2000-ben az Európai Értékelő Bizottság Környezetvédelmi Alapítványa Kék Zászlóval tüntette ki Opatija kikötőjét.
