55px |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión!
A cikk aktuális építőjének: Ha az építés várhatóan néhány napnál tovább tart, inkább saját allapon végezd! A többieknek: amíg az építés nem fejeződik be, használd a vitalapot, hogy elkerüld a szerkesztési ütközéseket a cikk aktuális építőjével!Legutóbbi módosítás: 2018. szeptember 1. |
Nationalmuseum | |
250px | |
Elhelyezkedés |
Svédország |
Alapítva | 1792. június 28. |
Megnyílt | 1792 |
Igazgató | Susanna Pettersson (2018. augusztus–) |
Építész(ek) | Friedrich August Stüler |
Elhelyezkedése | |
class=noviewer
link=
Nationalmuseum
Pozíció Svédország térképén
| |
é. sz. 59° 19′ 43″, k. h. 18° 04′ 40″Koordináták: é. sz. 59° 19′ 43″, k. h. 18° 04′ 40″ | |
A Nationalmuseum weboldala | |
alt=Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nationalmuseum témájú médiaállományokat. |
A Nationalmuseum (magyarul Nemzeti Múzeum) Svédország egyik központi állami múzeuma, egyben legnagyobb művészeti kollekciója. Gyűjtési területe az 1500-as évek és az 1900-as évek közötti festészetre, szobrászatra, papíralapú művészetre, valamint a jelenkorig tartó időszak művészi kézműiparára és formatervezésére terjed ki. Kiállítóhelyein és raktáraiban hozzávetőleg 700 000 tárgyat őriznek. Stockholm központjában, a Blasieholmen félszigeten található, a főváros egyik legrégibb és leghíresebb múzeuma, a középkori királyi gyűjteményekből ered. Mai épületét Friedrich August Stüler nmet építész emelte a 19. század közepén; akkoriban még számos művészeti ág volt jelen a múzeum gyűjteményében, de a 20. században fokozatosan a képzőművészetekre szakosodott, számos más ország nemzeti múzeumától eltérően.
Az állami műgyűjtemények kezdetei Svédországban Vasa Gusztávig nyúlnak vissza, aki a kor reneszánsz uralkodóihoz hasonlóan igyekezett műkincsekkel emelni udvara fényét. A gripsholmi kastély leltáraiból kitűnik, hogy képgyűjteménye 1529 és 1548 között 13 tételról 92-re nőtt. A mai Nationalmuseum két németalföldi, vallásos tárgyú festménye valószínűleg innen származik.
Vasa Gusztáv korában a svédek számára a „külföldi művészet” szinte kizárólag észak-németországi és németalföldi munkákat jelentett. A király első felesége, Sachsen-Lauenburgi Katarina révén kapcsolatban állt az egyik legfontosabb német uralkodói házzal. Innen kerülhetett Svédországba Cranach néhány képe. Vasa Gusztáv fia és utóda, XIV. Erik svéd király a múzeum gyűjteményében már négy portréval szerepel, amiket Svédországban alkotó németalföldi mesterekkel festetett magáról.
A reformáció idején a protestáns Hollandia jelentősége nőtt meg Svédország számára a katolikus Flandria rovására. II. Gusztáv Adolf esküvőjére Delftből rendeltek faliszőnyegeket, és holland mestereket hívtak meg udvari festőnek.
A 17. század közepére a harmincéves háborúban a szövetséges Franciaország lett az irányadó a művészi ízlés tekintetében a nagyhatalmi státuszra emelkedő Svédországban. II. Gusztáv Adolf hatalmas hadizsákmányokkal, kierőszakolt adományokkal is gazdagította a svéd királyi gyűjteményeket, elsősorban német területekről. A király 1626-ban új rezidenciájában, a Tre Kronor palotában építészével, Caspar Pantennel külön termet építtetett a műtárgyak számára. Itt nőtt fel Krisztina svéd királynő, ezek a festmények jelentették számára az első művészi élményeket. Ő lett az első, kulturálisan igazán művelt svéd uralkodó. Udvari festőként működött nála Pierre Signac francia és Alexander Cooper angol miniatűrfestő, akiknek több munkája is fennmaradt a Nationalmuseum miniatúragyűjteményében. Krisztina szakértőket hívatott udvarába külföldről, sok vásárlással gazdagította a gyűjteményeket. Az akkor beszerzett klasszikus szobrok közül ma már csak néhány darab maradt meg, amiket annak idején díszítésként beépítettek a drottningholmi kastély homlokzatába. A királynő többek között Michelangelo több rajzát is megszerezte. Lemondásakor ezeket magával vitte Rómába. Ma a haarlemi Teylers Múzeum rajzgyűjteményében tekinthetők meg.
Boucher: Vénusz diadala
1648 nyarán, a harmincéves háború vége felé II. Rudolf osztrák császár hatalmas prágai műgyűjteménye a svédek kezébe jutott. A zsákmányban megtalálhatók voltak id. Hans Holbein, Albrecht Dürer, Tiziano, Tintoretto, Veronese, Correggio festményei, Giovanni da Bologna és Adriaen de Vries bronzszobrai, rengeteg arany, ezüst, hegyikristály, borostyán és elefántcsont műtárgy. A numizmatikai gyűjtemény több mint {{szám|20000]] darabot számlált. A kincsek elhelyezésére át kellett építeni a Tre Kronor kastélyt. Felügyeletüket Krisztina királynő udvari szabóját Johan Holmot bízta meg, aki így az első svéd múzeumi vezető lett és később Johan Leijoncrona néven nemességet kapott. A királyi gyűjtemény leltára 1652-ben készült el. A gazdag kollekció nagy része azonban elveszett a későbbiekben, mivel egy részüket Krisztina királynő lemondásakor titokban külföldre vitette, másik része pedig tűzvész áldozata lett 1697-ben. Szerencsére azonban a képek egy részét vidéki kastélyokban tartották, ezek megmaradtak későbbi Nationalmuseum számára.
A 17. sz. második felében, XI. Károly svéd király idején került a gyűjteménybe két állatfestmény Frans Snyderstől, a drottningholmi leltárban megjelent két festmény Carlo Dolcitól és egy portré Rembrandttól. E század végén, a 18. század elején a gyűjtemény nagy fejlődésnek indult. A felvilágosult abszolutizmus uralkodói jóvoltából. XII. Károly svéd király azonban kivétel volt, ő csak háborúival foglalkozott, még a művészi alkotások zsákmányolásának lehetősége sem érdekelte, pedig udvari építésze, ifjabb Nicodemus Tessin, nagy tehetséget mutatott a művészetek iránt. Fia, Carl Gustaf Tessin örökölte apja tehetséget és szenvedélyét a művészetek iránt. Családi vagyonából nagy összegeket áldozott kitűnő művek vásárlására, különösen amikor Párizsban volt svéd követ. Megszerezte Canaletto, Piazzetta, Marieschi, Chardin, Crozat néhány művét, François Boucher több festményét, köztük a Vénusz diadalát. Később azonban tönkrement, képeit el kellett adnia, azokat a hitelezők elől I. Frigyes svéd király mentette meg, aki megvásárolta őket – így jutottak később ezek is a Nationalmuseum gyűjteményébe.
Lovisa (Lujza) Ulrika svéd királyné, II. Frigyes porosz király húga élénken érdeklődött a művészetek iránt, csakúgy, mint férje, Adolf Frigyes svéd király. A drottningholmi kastélyt kapta nászajándékba, amit úgy építettek át, hogy külön termeket kaphasson a királyné könyvtára, műgyűjteménye és természetrajzi gyűjteménye. A gyűjtemény 1760-os leltára 286 tételt valamint 110 festményt tartalmaz, közülük kiemelkednek a királynő udvari festőjének, Gustaf Lundbergnek pasztelljei.
Ulrika idő korában konfliktusba került fiával, III. Gusztávval, aki elvette tőle Drottningholmot és a műkincseket, amiket állami pénzen fizettek ki a királynénak. A király halála után aztán ez hivatkozási alap lett a gyűjtemény államosítására. III. Gusztáv főleg a színművészet iránt érdeklődött, de ő is gazdagította a király szépművészeti gyűjteményeket is, többek között két Rembrandt-portréval. A stockholmi királyi palotában egy dísztermet képtárnak rendeztetett be, mintegy 200 alkotással, amelyeket a kor szokása szerint a padlótól a mennyezetig helyeztek el a falakon. A gyűjteménynek sok főrangú látogatója volt, nem sok hiányzott megnyitásától a teljes nyilvánosság számára, amikor a király merénylet áldozata lett.
Kategória:Stockholm múzeumai
Kategória:Nemzeti múzeumok
Kategória:Művészeti múzeumok és galériák