A Menai-szoros közúti hídja (Menai Suspension Bridge) Anglesey szigetét köti össze a walesi szárazfölddel. Thomas Telford tervezte, és a világ első modern függőhídjai közé tartozik.
1826 előtt csak komphajóval lehetett átkelni a szigetről a szárazföldre, illetve gyalogosan apály idején, ami nem volt veszélytelen dolog. Mivel az 1800-ban létrejött brit–ír egyesülési szerződés nyomán megnőtt az Írország felé irányuló forgalom, eldöntötték, hogy áthidalják a szorost.
Thomas Telfordot bízták meg a Londont Holyheaddel összekötő út felújításával. A nagyszabású tervben központi helyet kapott a Menai-szoros áthidalása. Olyan hídra volt szükség, amely alatt a Brit Királyi Haditengerészet 30 m magasságot is elérő hajói dagálykor is áthaladhatnak. Mivel a szorost a haditengerészet folyamatosan használta, a híd építéséhez nem állíthatták fel a szokásos állványzatot. A munkálatok 1819-ben kezdődtek. A hadügy előírta, hogy az akkor használt árbócosoknak átjutást kellett biztosítani a szoroson. Először megépítették a tengerszoros két partján a belül üreges, mészkőből készült hídfő oszlopokat, amelyekben keresztirányú falakat alakítottak ki. A 16 óriási vas lemezláncot (minden egyes lánc 935 darab kovácsolt vas „láncszemből” készült) lenolajban pácolták rozsdamentesítés miatt. A hidat, amely Anglesey szigetén épült Porthaethwyt köti össze Bangor külvárosával, 1826. január 30-án adták át, 36 óráról 27-re csökkentve ezzel a London–Holyhead utazás idejét.
A szoroson átvezető vasúti híd elődjét, a Britannia Tabular Bridge csőhidat Robert Stephenson tervezte, és 1846–1850 között épült. A híd 1970-ben leégett; köveire és téglafalmaradványaira új hidat építettek.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Menai suspension bridge című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
