Međugorje [ˈmɛdʑuɡɔːrjɛ] (magyar jelentése: „Hegyközti“) egy helység Bosznia-Hercegovina Čitluk körzetében, Hercegovina többségében horvátok által lakott területén.
A helység nemzetközi ismertségre tett szert 1980-tól kezdve olyan események révén, melyekben fiatalkorúak azt újságolták, hogy megjelent nekik Szűz Mária. A római katolikus egyház ezeket a jelenéseket nem ismerte el. Bernhard Zaby atya Johannes Rothkranz író a „Medjugorje-i hazugságok” című könyvének egyik fejezetében, vallásos szemlélet alpján írja le jelenésekkel kapcsolatos kétségeit, a jelenéseket Lucifer művének tulajdonítva. Végkövetkeztetése: „Igaz katolikusok nem hisznek Medjugorje-ben!” Ennek ellenére minden évben számos katolikus és más vallású keresi fel a helységet.
Állítólag 1981. június 24. óta megjelenik ott a Szűzanya és üzeneteket ad át, melyek a béke, a hit, a megtérés, az ima, a böjt és a bűnbánat témáit taglalják. Minden hó 25-én egy üzenet járja be innen a világot. Csaknem egymillió zarándok látogatja meg a 4 300 lakósú kisvárost. Fő temploma a Szt. Jákob templom, ahol rendszeres eucharisztikus imaórákat tartanak és lelki programot adnak a hívőknek.
Szemben más Szűz Mária-jelenésekkel Međugorje követői nem csak úgy tisztelik mint "Boldogasszonyt" („Gospa“), hanem mint „A béke királynőjét“ is.
A zarándokok száma lenyűgörző. Így például 2001 áprilisában 180 000 hívő áldozott a helyi plébánia területén és a szentmisét 4 490 (bel- és külföldi) pap celebrálta együttesen. 2006 júniusában 200 000 szent áldozatot adott át 4503 pap.
A római katolikus egyház ezeket a jelenéseket nem ismerte el.
A római katolikus egyház nem ismerte el Međugorjét a Mária-jelenések helyeként. Egy erre vonatkozó kérdésre a Hittani Kongregáció az 1991-ből származó, az akkori összjugoszláv püspöki konferencia ítéletével válaszolt: „Az eddigi vizsgálatok tükrében lehetetlen állítani, hogy természetfeletti jelenségekről lenne szó“.
Hivatalos jellegű (vagyis püspökségek és katolikus egyletek szervezésében megvalósítani kívánt) zarándokutak eszerint nem engedélyezettek. „Privát“ zarándokutak, azaz olyan privát, lelki célokból megtett utak csak azzal a feltétellel engedélyezettek, hogy azok nem egy autentikussá tétel célját követik.
Egy 1998. július 22-i írásában Joseph Ratzinger kardinális, a későbbi XVI. Benedek pápa úgy nyilatkozott, hogy a neki és II. János Pál pápának tulajdonított pozitív állásfoglalások Međugorje esetében kitalálások.
A Hittani Kongregáció 2008. május 30-án Tomislav Vlašić franciskánus atya ellen, a jelenséget látók akkori lelki gondozója ellen (ő váltotta le Jozo Zovko atyát, akit börtönbe zártak)a tilalmazás (latinul interdictio) egyházi büntetését szabta ki néhány, az egyházi fegyelem elleni vétsége miatt. Őt 2009-ben XVI. Benedek pápa saját kívánságára laikusnak nyilvánították, ezért elhagyta a franciskánus rendet
2008-ban megerősítették, hogy egy vatikáni vizsgáló bizottságot állítottak fel. Ennek feladata - Vinko Puljić kardinális, Vrhbosna / Szarajevo érseke szerint – mind az állítólagos Mária-jelenések, mind a helyi plébánosok pásztori ténykedésének kivizsgálása. A már 2006-ban felállított bizottság arra az eredményre jutott, hogy a hangoztatott jelenések nem természetfelettiek.; Puljić kardinális 2009 novemberében úgy nyilatkozott, hogy további vizsgáló bizottságok felállítására sor kerülhet, azonban nincs ilyen terv.
2009 novemberében a Hittani Kongregáció megerősítette a helyi püsök teljes autoritását Međugorje-ra vonatkozóan és magáévá tette annak elutasító álláspontját az állítólagos jelenésekkel kapcsolatban.
Ratko Perić, a Mostar-Duvno püspökség püspöke ugyanúgy, mint előde Pavao Žanić a hangoztatott jelenésekkel szemben nagyon szkeptikus állásponton van. Előadásaiban és írásaiban ismételten azt nyilatkozta, hogy a jelenés szemtanúinak adatai nagyon bizonytalan lábakon állnak és az ő jövendöléseik kontextusában a trükközés és hazugság vádjával illette a szemtanúkat A Međugorje-i plébánia templomban 2006. június 15-én tartott prédikációjában annak adott hangot, hogy időközben valami az "egyház-hasadáshoz hasonló" lépett fel.
Az eddigi helyi illetékességű püspököknek ezeket a negatív nyilatkozatait, mint az évtizedes, a helyi püspök 1995-beni túszulejtéséig tartó – a hercegovinai franciszkánusok és követői valamint a helyi püspökség közötti - eszkalálódó helyi konfliktus fényében érthetjük meg.
2009. június 12-én Perić püspök az Oasi della Pace („A béke oázisa“) közösségnek , mely a Međugorje-i kápolnában működött, megtiltotta a belépést a püspökség területére . Megtiltotta a plébániának is, hogy önmagát „szent helynek“ nevezze, valamint, hogy az állítólagos személynek szóló kinyilatkoztatásokat terjessze.
A Sveti Jakov hitközség Međugorje mellett magába foglalja Bijakovići, Vionica, Miletina és Šurmanci. A hercegovinai tartomány ferences rendje gondozása alatt áll.
Međugorjében több intézmény van, mely a segítségre szorulóknak segít. Ezeket Slavko Barbarić atya kezdeményezésére hozták létre.
A „Dorf Cenacolo“ (olasz nyelvű neve a Coenaculumnak) és a drog-központ „Campo della vita“ (olasz nyelvű neve az élet helyének) azok az intézmények, melyek a fiataloknak segít megszabadulni káros szenvedélyüktől.
A „Majčino selo“ (horvát neve az. anya-falunak) olyan intézmény, mely árva gyermekek iskola előtti nevelését és szociális gondozását szolgálja. A boszniai háború alatt az elesett katonák gyermekei és gyermekeiket egyedül nevelő anyák, megerőszakolt nők találtak itt szállást és ellátást.
Međugorje rendelkezik saját rádió-adóval (Radio „Mir“ Međugorje – „Béke rádió Međugorje), melynek adását világszerte hallhatjuk.
A hely a világ minden tájáról vonzza a fiatalokat. Minden nyáron van egy Međugorjei ifjúsági fesztivál , melyen ezrével vesznek részt fiatalok.
Évi egy alkalommal maratont rendeznek Grudetól Ljubuškin át Međugorjeig. Ennek a mottója „Gospához futunk“.
1566-óta létezik Međugorjetól keletre a Neretva-völgyben a Žitomislići szerb-ortodox kolostor. A középkorban felállított sírkövek megmaradtak a mai napig a Groblje Srebrenica temetőben (Miletina negyed) és a Vionica negyedben. A Miletina negyed temetőjének területén megmaradtak még római-kori építmények is, melyeknek maradványeit eddig nem teljesen ásták ki.
1882-ben létrejött egy vasútvonal Mostar és a dalmát Adriapart között a Šurmanci negyedben lévő vasútállomással, mellyel az egykori falu bekapcsolódott a vasúti hálózatba.
A Sveti Jakov katolikus plébániát 1892-ben Paškal Buconjić vom Mosta-i püspök hívta életre. A 12 méter magas beton feszület a Križevac-on (Kereszhegy) nevű hegyen, mely a kálváriát (križni put) lezárja 1934-ben készült el.
1941-ben, amikor is Međugorje a Független Horvát Államhoz tartozott, a Žitomislići kolostort az usztasa feldúlta és felgyújtotta a refektoriumot.
1941 junius 21.-én. Az usztasa tagjai a Šurmanci negyedben vérfürdőt hajtottak végre 559 szerb civil áldozattal, ami az illetékes Alojzije Mišić püspököt arra indította, hogy 1941 szeptemberében tiltakozó levelet írjon a zágrábi érseknek Alojzije Stepinacnak. A Jugoszlávia kommunista kormánya a üreget, melyben a tetemek voltak, egy betonlappal lezáratta, emiatt ezeket csak 1989-ben exhumálthatták és temethették el a szomszédos Čapljina Prebilovci temetőjében .
1981 június 24.-én jelennek meg az első hírek a Mária-jelenésekről a Crnica hegyén ( Bijakovići negyed) és kevéssel később az első erre vonatkozó összeütközések a jugoszláv állammal. A zarándokok adakozásait a rendőrség lefoglalta és a úgynevezett jelenések hegyéhez vezető utat átmenetileg elzárta.
1981 októberében Jozo Zovko plébánost – a náci összeesküvésben való állítólagos részvételéért három és féléves szabadságvesztésre és kényszermunkára ítélték. Miután többek közt az Amnesty International a szabadlábra helyezését követelte és fellebezéssel élt, a büntetést a jugoszláv legfelsőbb bíróság másfél évre mérsékelte és 1983-ban a plébános büntetése letelt.
Jugoszlávia szétesése utólsó éveiben a zarándokforgalmat az állam többé nem akadályozta.
A Horvát Védelmi Erők hatáskörében maradt Međugorje a boszniai háború idején és 1993-ban de facto a nemzetközi elismertség nélküli Bosznia-Hercegovinai Köztársaság része lett. A Daytoni békeszerződés révén Međugorje 1995-ben a többségében bosnyák- és horvátlakta Bosznia-Hercegovinai Föderáció része lett.
1992 júliusában a helység a Horvát Védelmi Tanács által kezdeményeztt úgynevezett etnikai tisztogatás kiinduló pontja lett, mely a Žitomislići szerb-ortodox kolostor teljes lerombolásával járt. 1993-tól a horvát hadurak a közelben öt nagyobb hadifogoly tábort létesítettek, köztük a Dretelj tábort. Ezekben bosnyák és szerb foglyokat kínoztak meg és meggyilkolták őket. A ferences rend Bijakovići negyedben lévő telkét , a podbrdo („jelenések hegye “) alatt egy helyi fegyverkereskedő szabadcsapata aknavetők gyakorlóterének használta.
1995. április 2-án, a püspökségen belüli egyházi konfliktus csúcspontján Ratko Perić püspököt a horvát usztasa túszul ejtette, összeverte és egy a Međugorje-i ferences kápolnába vitték. Fogsága csak tíz óráig tartott, mert a Mostar-i polgármester kezdeményezésére az ENSZ védelmi csapat fegyveres konfliktus nélkül kiszabadította.
Nyugat-Hercegovinában maradtak UN-békefentartó csapatok a háborút követően és végre béke lett. Ante Jelavić politikus törekvései saját horvát entitás létrehozására sikertelenek maradtak, így Međugorje a bosnyák-hercegovinai föderációban maradt.
A háború utáni idők gyors gazdasági fellendülést hoztak. A zarándokok számára a község többezer ágynyi szálláshelyet biztosít hotelekben és panziókban. Medjugorje az évenkénti mintegy egymillió látogatójával Bosznia-Hercegovina legtöbb szállodai éjszakáját biztosítja.
Mostar és repülőtere kb. 20 kilóméterre van észak felé. Ezt 1991-ben bezárták ugyan, de már 1998-ban ismét a polgári légiközlekedés része lett, ami sok túrista számára egyszerű megközelítési lehetőség. Kiépült a közutak hálózata is. Šurmanciban van egy vasúti állomás is az Nyeretva völgy alsó szakaszán, a Ploče ésSzarajevo vonalszakaszon .
2001. április 6-án a környék több, részben erőszakos tüntetés helye lett. Ezeket többek közt a az ENSZ védelmi csapat intézkedése, a Hercegovačka banka helyi bankfiókjának bezárása váltotta ki. A bank biztosította a pénzügyi forgalom nagy részét Hercegovinában és rajta keresztül jutottak a nemzetközi pénzadományok Međugorje számára. A bezárás oka gazdasági bűnözés, mely miatt a bankot átvizsgálták. A ferences rend, melyhez a helyi plébánia is tartozik, a bank részvényese volt.
