Mári, ókori mezopotámiai város (a mai Szíria területén Tell-Hariri), az Eufrátesz felső folyásánál, egy hajdani virágzó állam központja.
Mári a Dzsemdet Naszr periódusban, az i. e. 3. évezredben vált lakottá és virágzó központtá. A sumer királylista szerint a vízözön utáni 10. dinasztia Mári dinasztiája volt: 6 királya összesen 136 évig uralkodott. Az uralkodóház nyelve nem sumer volt, hanem egy sémi dialektust beszéltek. S így Mári is része volt a korai Kistől Ebláig terjedő kultúrának.
Az i. e. 24. század közepétől Dél-Mezopotámia befolyása alá került. Az i. e. 21. században, a III. Ur-i dinasztia idején uralkodói felvették a sakkanakku címet, ami az uri Sulgi igazgatási reformjában a birodalom periferiális részeit igazgató katonai kormányzók címe volt. Viszont Mári nem kapcsolódott be a birodalom gazdasági vérkeringésébe, ami névleges függőségre utal.
Az i. e. 18. század körül Nyugat-Ázsia kereskedelmi és kulturális központja lett, hatalma Babilónia határaitól Szíria határáig 480 kilométeren érvényesült. Az i.e. 3.évezred végén amurrú dinasztiák kerültek hatalomra. Lakói ettől fogva főleg amoriták voltak. Legismertebb dinasztiája Jaggid-Lim, fia Jahdun-Lim – aki Samas templomát építette – és unokája Zimrí-Lim volt. Zimrí-Lim (Hammurapi kortársa, i. e. 18. század) levéltára lehetővé teszi a mezopotámiai események időpontjainak meghatározását az i. e. 2. évezredben. Márit Hammurapi foglalta és pusztította el i. e. 1757-ben, így lett Babilónia Mezopotámia központja. Mári korábbi jelentőségét soha többé nem nyerte vissza.
A települést arab sírásók fedezték fel véletlenül. A lelőhely feltárását 1933-ban kezdte és 21 ásatási idényben végezte a francia régész, A. Parrot a Louvre expedíciója élén. Istár istennő temploma és más alkotások, amelyek a város romjai közül előkerültek, bizonyítják, hogy Mári korán kifejlesztette önálló, magas színvonalú művészeti stílusát.
Zimrí-Lim levéltárát 1937-ben ásták ki. Húszezer agyagtáblát tartalmazott, amelyek lehetővé teszik a mezopotámiai események időpontjainak meghatározását az i. e. 2. évezredben. Megtalálták Zimrí-Lim nagy palotakomplexumát is, amelynek több mint kétszáz szobája volt és két hektárnyi helyet foglalt el. A helyiségeket szobrok és falfestmények díszítették. Feltűnően sok kép ábrázolt áldozati jelenetet, ami a vallásnak a város mindennapi életében betöltött jelentős szerepére utal. A „Halász zsákmányával” (Louvre, Párizs) olyan falfestmény része, amely a palota fogadótermét díszítette és egy ötrészes képsorozathoz tartozott, melyen szintén áldozati jelenetek voltak láthatóak. A falképeket vízfestékkel festették. Többnyire háborús vagy vallási jeleneteket ábrázoltak, de a palota falain geometriai formákból álló díszítések is találhatók.
1953-ban tárták fel Samas templomát, amit Jahdun-Lim épített, és aminek feliratos téglái szintén fontos történeti források.