A lincolni székesegyház (teljes nevén Áldott Szűz Mária lincolni székesegyháza, angolul The Cathedral Church of the Blessed Virgin Mary of Lincoln) egy gótikus katedrális az angliai Lincoln városában, a lincolni püspök székhelye. Helyén az első katedrálist 1092-ben szentelték fel, majd miután egy földrengés romba döntötte, 1185 és 1315 között gótikus stílusban újjáépítették. Központi tornyának nyúlánk süvege miatt 1311–1549 között ez volt a világ legmagasabb épülete, míg egy szélvihar 1549-ben le nem döntötte a toronysüveget. A neves angol író, John Ruskin így nyilatkozott róla: "Mindig is állítottam... hogy a lincolni katedrális messze-messze a legértékesebb darabja a Brit-szigetek építészetének és annyit ér mint nagyjából bármelyik másik két székesegyházunk."
Lincoln első püspöke Remigius de Fécamp volt, aki valamikor 1072-1092 között helyezte a városba a székhelyét. A püspök addig Stow templomában misézett, bár az nem székesegyház volt, mivel az egyházmegye központjául a dorchesteri apátsági templom szolgált.
Remigius új templomot építtetett a katedrális mai helyén, amely 1092-re készült el, ám a püspök május 9-én, két nappal a felszentelés előtt meghalt.
1141-ben egy tűzvészben elégett a templom tetőszerkezete, mire az akkori püspök, Alexander újjáépíttette és kibővítette a katedrálist. Negyven évvel később Anglia történetének egyik legnagyobb földrengésében (a becslések szerint a Richter-skálán 5 fölötti) az épület súlyosan megrongálódott, a leírások szerint "tetőtől talpig kettéhasadt". A régi épületből mára csak a nyugati szárny és két tornyának alsó része maradt meg normann stílusú súlyos boltíveivel.
A földrengés után új püspököt neveztek ki, Burgundiai Hugót, akit később Lincolni Hugó néven szentté is avattak. Ő kezdte el a székesegyház alapvető átépítését és kibővítését az építészet legmodernebb vívmányainak, a támpilléreknek, kihegyesedő boltíveknek és keresztboltozatoknak a felhasználásával. A főhajó korai angol gótikus stílusban készült. Az új szerkezeteknek köszönhetően az addig megszokottaknál jóval nagyobb ablakok beillesztése vált lehetővé. A hatalmas (148 m hosszú és 83 m magas) katedrális még ma is Anglia harmadik legnagyobb területű székesegyháza a londoni Szt. Pál és a yorki Minster után. Még ma is Lincolnshire legnagyobb épülete és egészen 1549-ig ez volt a világ legmagasabb emberkéz emelte szerkezete.
Röviddel az északi rózsaablak és egyéb technikai változtatások után építészi hiba következtében a központi torony 1237-ben leomlott. Hamarosan megkezdték az új torony felhúzását és az építők 1255-ben kérelmet nyújtottak be III. Henrik királyhoz, hogy engedélyezze a katedrális kibővítése miatt a városfal egy részének lerontását. Ekkor bővítették ki a templom keleti szárnyának kis kerek kápolnáit is, hogy fogadni tudják a Hugó sírjához járuló zarándokok tömegeit.
1290-ben meghalt I. Edward király felesége, Kasztíliai Eleonóra, az uralkodó pedig bebalzsamoztatta a testét. A királynét a westminsteri apátságban helyezték örök nyugalomra, míg belső szerveit a lincolni székesegyházban felállított síremlékben helyezték el. A 17. században a királyné eredeti képmása a szarkofágon elpusztult, ezt a 19. században egy másolattal pótolták. A katedrális külső falánál elhelyezett szoborkettőst is Edward és Eleonóra képmásaként mutatják be, bár nincs rá bizonyíték, hogy eredetileg a királyi párt ábrázolták volna és a 19. századi restaurálás során a szobrok jelentősen megváltozhattak.
1307 és 1311 között megnagyobbították a három tornyot (a középső ekkor érte el a mai 83 m-es magasságát) és az elülső homlokzatot. A központi torony faszerkezetű, ólomborítású, rendkívül meredek süvege ekkor 160 méteres magasságig emelkedett, amivel a katedrális meghaladta a Kheopsz-piramist és a világ legmagasabb épülete címmel büszkélkedhetett.
Wellsi Hugó lincolni püspök egyike volt a Magna Carta aláíróinak és a dokumentum egy példányát századokon át a katedrálisban őrizték. Ma a lincolni kastélyban található. Ezen kívül csak három másik példány maradt meg, kettőt a British Library-ban, egyet pedig a salisburyi székesegyházban őriznek.
1255-ben a városban eltűnt egy nyolcéves fiú, akinek a holttestét az egyik zsidó lakos kútjában találták meg. A lincolni zsidókat rituális gyilkossággal vádolták meg és bár bizonyítékul csak a kínzással kicsikart vallomásuk szolgált, tizenkilencet felakasztottak közülük. A Kis Szent Hugóként (hogy megkülönböztessék a püspök Szent Hugótól) emlegetett fiút mint mártírt a katedrálisban temették el, és síremléket állítottak neki. Sírjánál állítólag csodák történtek és kezdeményezték szentté avatását, amire azonban nem került sor. A reformáció idején síremléke elpusztult, ma a helyén az anglikán egyház által állított tábla emlékeztet a zsidók elleni hamis vérvádakra.
A 16. században VIII. Henrik bezáratta a kolostorokat és elkobozta vagyonukat. Az addig Anglia egyik leggazdagabbjának számító lincolni püspök jövedelmei drasztikusan visszaestek és ez volt az egyik oka, hogy a karbantartás hiánya miatt elkorhadt a székesegyház középső toronysüvegének faszerkezete és 1549-ben egy erős szélvihar ledöntötte. A későbbiekben nem is építették újjá.
A második világháborúban javarészt Lincolnshire-ből indultak az angol bombázók németországi bevetéseikre. A Lincolntól 7 km-re fekvő RAF Waddington légierőbázis a katedrális a levegőből messziről is felismerhető tornyát választotta jelképéül. 2006-ban egy emléktáblát helyeztek el a székesegyházban a brit légierő háborúban elesett 55 ezer katonájának tiszteletére. A háború alatt a katedrális kincseit egy húsz méter mélyen fekvő tárolóhelyen őrizték (a Magna Carta kivételével, amelyet az Egyesült Államokba küldtek)
A székesegyház fenntartása évente több mint egymillió fontot emészt fel. A legutolsó nagyobb restaurációs munka nyugati homlokzat helyreállítsa volt 2000-ben, de azután orvosolandó problémák mutatkoztak az egyik támpillérrel és az Esperes Szeme rózsaablaknál is. Az utóbbi renoválását 2006-ra végezték el mintegy 2 millió fontos költséggel.
A 2000-es évek közepén évente 200 ezren látogatták a katedrálist, ami 2010-ben 150 ezerre csökkent (a visszaesés oka állítólag a karácsonyi vásár lefújása volt abban az évben). A főhajó ingyenesen megtekinthető, de az épület teljes bejárásához jegyet kell váltani, amelyhez vezetést is biztosítanak.
A lincolni katedrális a canterbury-i székesegyház beosztását követi egy nagy és egy kisebb kereszthajójával, szentélykörüljárójával, hármas tagolású falával és bordás keresztboltozatával. Az építész azonban igyekezett felülmúlni a mintát, minden elemét megnövelte és olyan megoldásokkal is kísérletezett, amelyet másutt nem vagy csak ritkán látni. A templom legszokatlanabb része a Szt. Hugóról elnevezett szentély, amelynek építésze Noiersi Godefroi és 1210-ben kezdték el felhúzását. Itt két egyedi részlet látható: a mellékhajók kettős vakárkádjai és a főszentély páratlan módon aszimmetrikusan elrendezett bordás keresztboltozata
A délnyugati toronyban 13, az északnyugatiban 2, a központi toronyban pedig 5 harang található; utóbbiak között van a legnagyobb, a Great Tom (a harang mellé a 19. században egy negyedóránként ütő órát is szereltek).
A kereszthajó két végét lezáró falakba Angliában szokatlan módon színes üveggel díszített rózsaablakokat építettek be. Az északi, az ún. Esperes Szemének (Dean's eye) készítését még Lincolni Hugó rendelte el 1192-ben és 1235-ben lett teljesen készen. A déli kereszthajó rózsaablakának neve a Püspök Szeme (Bishop's eye), és száz évvel később, 1330-ban átépítették. Az északi, sötét oldal az ördögöt, a déli pedig a Szentléleket jelképezte, ezeket tartják szemmel, illetve tekintenek a rózsaablakok, a templom "szemei".
A templom orgonáját 1898-ban építette a híres orgonakészítő, Henry Willis. Azóta kétszer újították fel, 1960-ban és 1998-ban.
A székesegyház belsejének egyik kőfaragványa egy kis ördögfigurát ábrázol. A mese szerint a a sátán két ördögfiókát küldött fel a földre rendetlenkedni, akik a katedrálisban összetörték a padokat és asztalokat és elgáncsolták a püspököt. Egy angyal jelent meg, hogy elkergesse őket, mire egyikük felült egy oszlopra és kővel dobálta meg őt. Az angyal kővé változtatta, bár ezalatt a másikuknak sikerült eliszkolnia. Az ördögfigura - angolul imp - a város egyik jelképévé vált, Lincoln futball- és jégkorongcsapatának is ez jelképe, becenevük pedig The Imps.
A székesegyház könyvtára az egyik legszebb kelet-angliai könyvgyűjtemény, példányai között 277 középkori kézirat is található, többek között a 8. században élt Beda Venerabilistől.
A székesegyházban forgatták A da Vinci-kód egyes, a westminsteri apátságban játszódó részeit (Westminster nem járult hozzá a filmezéshez). Szintén itt vették fel a westminsteri jeleneteket Az ifjú Viktória királynő c. film forgatásán is 2007-ben.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Lincoln Cathedral című angol Wikipédia-szócikk Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.