Laodicea történelmi város a mai Törökország délnyugati részén, Denizli városától kb. 6 km-re északkeletre, a Lükosz folyó völgyében, Hierapolisz romvárosa és Pamukkale természeti képződménye közelében.
A város eredeti neve Dioszpolisz volt (jelentése:Zeusz városa), majd Rhodasz, végül II. Antiokhosz Theosz szeleukida király Kr. e. 255 körül a feleségéről nevezte el Laodiceának.
A római korban egy gazdag és virágzó város. Főútvonalak kereszteződésénél feküdt, és a selyemút egy ága itt haladt keresztül. Híres volt a helyben készült, kitűnő minőségű gyapjú ruházati cikkeiről. A város kereskedelméről és orvostudományáról is nevezetes volt, rendelkezett orvosiskolával, orvosai szem- és fülbetegségek specialistái voltak.
Jelentős számú zsidó lakosság élt itt, akik szabadon gyakorolták hitüket. A kereszténységet valószínűleg Epafrász, Pál apostol követője és útitársa hozta a városba, ekkor emelték az első keresztény templomot. A laodiceai zsinat (343-381) elitélte az angyalok imádatát mint bálványimádást.
Laodiceát többször pusztította el földrengés - Kr. u. 494-ben a város szinte teljesen romba dőlt - de mindannyiszor újraépítették.
A középkori bizánci írók gyakran említik a nevét. A város a török és a mongol invázióknak esett áldozatául valószínűleg a 13. században.
Laodicea városából sok rom maradt. 2011-ben egy ókori keresztény templom romjait találták meg.
Laodicea egészen közel feküdt Kolosszé városához. Amikor Pál apostol a Kolosszébelieknek írt, megemlítette Laodiceát is.
A közelben lévő hőforrásokból csatornákon vezették a vizet a városba, amely mire odaért már csak langyos volt. Ezt használta jelképként a Jelenések könyve. Sem hideg, sem meleg, nem jó semmire.
A János apostol által írt Jelenések könyvében keményen megdorgálta az Úr az itteni gyülekezetet hitbeli langyosságuk miatt. Lelkiállapotuk miatt már Pál apostol is aggódott.
Egyes Bibliamagyarázók szerint (történelmi értelmezési irányzat) Laodicea gyülekezete egy korszakot is jelent, és az utolsó idők hívőit jellemzi.
„ | Ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen | ” |
– Jel3,17 |
A hívők dicsekvésének alapja saját teljesítményük. A szép épületek, nagyszerű berendezések, tüneményes zene és énekkarok, nagy bevételek, befolyásos egyháztagok. Ezek jellemezték a korabeli Laodicea gyülekezetét és jellemzik a ma élő hívőket is.
Szabadnak érzik magukat, a valóságban azonban Sátán nyomorult rabszolgái. Szegények, mert nem a mennyben gyűjtöttek kincseket. Vakok, mert bizonytalanul tapogatóznak a menny felé vezető úton, s ezért, mint mezítelenek, az üdvösség ruháival nem rendelkeznek.