A La Silla egy csillagászati obszervatórium Chilében három kiépített teleszkóppal, melyet az Európai Déli Obszervatórium (ESO) működtet. A helyszínen több távcső is található, melyek részben ESO fenntartásúak. Az obszervatórium a déli féltekén az egyik legnagyobb. A La Silla-i távcsövek és eszközök La Serenától 150 km-re északkeletre találhatók, a chilei Atacama-sivatag szélén, a világ egyik legszárazabb részén. Mint más obszervatóriumok is az adott földrajzi területen, a La Silla is távol van minden fényszennyezési forrástól, ugyanúgy mint a Paranal Obszervatórium, a rajta elhelyezett Very Large Telescope-pal, ahol az egyik legsötétebb éjszakai égbolt található a Földön.
Chile 1963-ban hagyta jóvá a La Silla ESO obszervatórium helyszínét az Atacama sivatag déli részén, 600 km-rel északra Santiago de Chilétől, 2400 méter tengerszint feletti magasságban. A kormány tulajdonában álló obszervatórium előnye, hogy száraz, sima és könnyen hozzáférhető helyen áll, mégis elszigetelten és távol bármilyen mesterséges fény- és porforrástól. Eredeti neve Cinchado, új neve La Silla, amelyet nyeregszerű alakja után kapott (a spanyol „silla (de montar)” jelentése „nyereg”).
1964. október 30-án írták alá a szerződést a 245 négyzetmérföld területről, amelyet a következő évben vásároltak meg. 1965-ben ideiglenes létesítményeket emeltek. 1969. március 25-én az ESO La Silla helyszínén Eduardo Frei Montalva elnök végre hivatalosan is felavatta az állandó bázist: a teljes mértékben működőképes obszervatóriumot (kollégiumokat, műhelyeket, hoteleket és a több működő távcsövet). Először az 1 m és 1,5 m méretű teleszkópokat emelték, majd 1968-ban csatlakozott hozzá a Gran Prismo Objectif teleszkóp is, amelyet Dél-Afrikában már korábban is használtak. 1976-ra a legnagyobb, 3,6 m-re tervezett távcső is megkezdte működését, ezt követően az 1,4 m CAT (Coude Kiegészítő Telescope) is csatolták hozzá. 1984-ben a 2,2 m-es teleszkóp kezdte meg működését, majd 1989 márciusában a 3,5 m New Technology Telescope (NTT).
A program telepítési csúcspontja a Šest 1987 (svéd ESO Submillimetre Telescope) volt, mely az egyetlen nagy Submillimetre Telescope a déli féltekén, ami egy vegyes projekt az ESO és a svéd Natural Science Research Council között.
Ez a 3,6 m Cassegrain teleszkóp 1976-ban kezdte meg működését és azóta is folyamatosan korszerűsítik, beleértve egy új, másodlagos tükör telepítését is.
A 2,2 méteres teleszkóp a La Sillan már 1984 eleje óta működik. Az ESO a Max Planck Társaságnak kölcsönözte (Max Planck Gesellschaft vagy MPG német). Teleszkóp idő megoszlik MPG és az ESO között. A megfigyelési program az MPG, míg a távcső üzemeltetése és karbantartása az ESO felelőssége.
A már leszerelt teleszkópok:
A megfigyelőközpontnak évente mintegy 300 referált publikáció tulajdonítható, a La Silla továbbra is élen jár a csillagászat terén. A La Silla vezet számos tudományos felfedezésben vezet, köztük több "első". Vitathatatlanul bajnok a kis tömegű Naprendszeren kívüli bolygók megtalálásában. 1987 óta az ESO La Silla Obszervatórium fontos szerepet játszott a legközelebbi szupernóva, az SN 1987Aa tanulmányozásában és nyomon követésében.
2011 február 2-án, a csillagászok segítségével a Wide Field Imager a 2.2m teleszkóppal fedezték fel a szokatlan PureDisk NGC 3621.
