Egykori görög városállam a Krím-félszigeten. Az ie. 4. századbeli alapításától az 1300-as évek nomád dúlásáig maradt fenn.
A név görög nyelven egyszerűen azt jelenti: félsziget, ez voltaképpen a város létrejöttének helyét írja le (Görög: Χερσόνησος; Latin: Chersonesus, bizánci görög: Χερσών, keleti szláv elnevezése: Корсунь, Korszuni, ukrán és orosz nyelven: Херсонес, Khersones; transzliteráltva mint Chersonese, Chersonesos, Cherson). Egyesek['] az „Ukrán Pompei”, illetve az „Orosz Trója” nevekkel is illetik.
Romjai a Fekete-tenger partján találhatók, a Krím-félsziget délnyugati részén, Szevasztopol közelében, a mai Ukrajna területén.
Görög telepesek alapították az ie. 6. században (529/528-ban) a Krím-félsziget délnyugati részén, amelyet akkoriban Taurikának neveztek. A kolóniát a Heraclea Ponticából származó telepesek hozták létre.
A görög történelem klasszikus időszakában a városban egyfajta demokrácia volt. Arkhónokat (Damiorgi) választottak (ez mai kifejezéssel élve városi tanács lenne) akik a városállam ügyeiről döntöttek. A rendszernek az idő múlásával egyre több oligarchikus eleme lett, a hatalom az arkhónok kezében összpontosult. A város ie. 3. századi, minden polgára által elmondott esküje fennmaradt a mai napig.[']
A klasszikus kor után, az ie. 2. század végén a hellenisztikus Boszporuszi királyság fennhatósága alá került, majd a szkíták uralták, hogy a rómaiak az ie. 1. században befolyásuk álá vonják, a 4. században rövid ideig a hunok foglalták el 370-ben, majd ez után Bizánci Birodalom része lett.
A bizánci uralom kedvezett a városak, a helyőrség inkább védte, mint kontrollálta a várost. A város 581-ben ellenállt a belsőázsiai Göktürk támadásnak. Bizánc számára a város hasznos megfigyelési pont volt ahonnan hírek érkeztek a barbár törzsekről. A város elszigeteltsége miatt többen is ide vontultak száműzetésbe, köztük I. Kelemen, I. Márton pápa, és a trónfosztott II. Jusztinianosz bizánci császár. Rövid ideig a kazárok kezére került, a 690-es években a kazár tudun tartózkodási helye.
Theophilos császár 838-ban Petronas Kamateros főnemest bízta meg a terület elfoglalásával. (Petronas korábban a kazár Sarkel erődjének építését felügyelte.)
A város 980-ban rövid időre a Kijevi Rusz része lesz. A kijevi uralkodó, Nagy Vladimir végül is II. Baszileiosz lánya (Bíborbanszületett Anna) kezéért cserébe visszaadta a területet és felvette a kersztény hitet.
1043-ban, a kijevi-bizánci háborúban a várost kirabolják. A város kincseinek egy része végül Novgorodban köt ki. (Az első novgorodi püspök egyébként az Ioakim Korsunianin nevet viselte, neve utalás lehet az egykori görög városra.) A novgorodi Szent Bölcsesség székesegyházban a 20. századig őrizték az úgynevezett „Korszuni kincs”-et, ami tulajdonképpen egy rézkapu.
A negyedik keresztes hadjárat (1204) után, amikor a Bizánci Birodalom több államra bomlott: a város előbb a Trapezunti Császárság alá, majd az 1300-as évek elején Genovához került.
A tatárok és a mongolok 1229-ben kirabolták és lerombolták. 1299-ben a várost Nogaj Kán csapatai is kifosztották. A következő évszázadban Egidu, a Fehér Horda uralkodója ismét lerombolta és lakói ekkor végleg elhagyták. A terület készőbb az Oszmán birodalom része lesz.
A terület a 19. században orosz fenhatóság alá került. Ez időben indultak meg az ásatások és az antik épületek állagmegőrző felújításai. 1892-ben, Vladimir megkeresztelésének emlékére építették fel egy közeli kis dombon a Szent Vladimir székesegyházat. A Szovjetunió fennállása alatt a Krímet az Ukrán SZSZK-hoz csatolták.
