A Kék-hegység (angolul: Blue Mountains), hegység Ausztráliában, Új-Dél-Wales-ben. A Nagy-Vízválasztó-hegység része. Legmagasabb pontja 1189 m.
A Kék-hegység nevet onnan kapta, hogy ha megfelelőek az időjárási körülmények, a hegység kékes ködbe borul, ami a nagyon finom olajos kipárolgásnak köszönhető, amelyet az eukaliptuszok bocsátanak ki.
Amikor az európaiak megérkeztek, a hegység már több ezer éve lakott volt. A bennszülött Gundungurra törzs tagjai lakták a hegyvidéket. Az őslakosok lakhelyei még ma is megtekinthetők, leghíresebb közülük az úgynevezett „sziklamenedék”, egy barlang, melyben kézlenyomatok találhatók. A Gundungurrák teremtéstörténete szerint a két mesebeli, félig hal, félig hüllő élőlény, Mirigan és Garangatch epikus csatát vívtak a hegységben, pontosabban a Jamison-völgyben.
Először John Hunter kapitány említi ezen a néven a hegységet 1789-ben, aki egy expedíciót vezetett ide, és úgy gondolta, a hegyek mögött termékeny földek lapulnak.
A turisták kedvenc kirándulóhelye a „Három Nővér” szikla, amely a világ legmeredekebb vasútjával és számos vízeséssel is elkápráztatja a látogatót.
A hegylánc magasabb részein a nyári átlaghőmérséklet 20°C körül van. Az alacsonyabban fekvő területeken jóval melegebb van. Télen nagyon ritka a 3°C alatti hőmérséklet. Sok a ködös, párás nap. Évi 2-3 alkalommal szokott havazni, de csak a magasabban fekvő területeken. Az évi átlagos csapadékmennyiség 1050 ml.
400 különböző állatfaj él az erdőkben. Gyakoriak a koalák, amelyek előnyben részesítik a sok eukaliptuszfát, a dingók, a tavakban a kacsacsőrű emlősök.