A Kazanyi Kreml (oroszul: Казанский Кремль, tatár nyelven: Qazan kirmäne/Казан кирмене) az oroszországi Tatárföld Volga menti fővárosa, Kazany citadellája, történelmi központja. A Kazanka-folyó fölötti dombra épült hajdani erődítmény falai között volt egykor a kazanyi tatár kánok udvara, a cári időkben a helyi kormányzó palotája, jelenleg itt áll Tatárföld elnökének rezidenciája.
A Kreml építészeti együttese egymástól eltérő kultúrák
találkozásából született. Lényegében a 18. századra nyerte el mai
formáját, de kialakulásában az orosz és a tatár hagyományoknak
egyaránt fontos szerepe volt és jelenleg is a különböző kultúrák –
orosz és tatár, ortodox és muzulmán egyházi hagyomány – együttélése
jellemzi.
A múzeummá nyilvánított, védett történelmi épületegyüttest
2000-ben felvették az UNESCO Világörökség listájára.
Történeti
áttekintés
Keletkezéséről pontos, megbízható adatok nem állnak
rendelkezésre. A hivatalos álláspont szerint volgai bolgárok
alapították a 10.-11. század fordulóján. Miután a mongol-tatár
invázió a volgai Bolgár Birodalmat is elpusztította, és létrejött
az Arany Horda, az itteni megerősített település a 13. század
második felében a környező területek központja lett. 1438-tól
1552-ig az önálló Kazanyi Kánság központja, a kánok rezidenciája
volt.
1552-ben IV. Iván orosz cár csapatai elfoglalták, és az egykori
kánság területe a moszkvai orosz állam része lett. A 40 napos
ostrom után még épen maradt falakat, épületeket a cár
leromboltatta, helyettük ortodox templomokat és új, kőből rakott
falat, tornyokat emeltetett. Történészek azt is tudni vélik, hogy
az újjáépítéssel a pszkovi Posztnyik Jakovlev építőmestert bízták
meg. (Hagyományosan neki tulajdonítják a moszkvai Vörös
téren álló Vaszilij Blazsenij-székesegyház megépítését is,
melyet Kazany elfoglalásának emlékére emeltek.)
A Kazanyi Kreml ma látható épületegyüttese tehát főként a régi
tatár védművek, mecsetek és más épületek romjain, nagyrészt a 16.
század második felében és azt követően keletkezett. 1708-ban
megalakították a Kazanyi kormányzóságot, ami újabb jelentős
építkezéseket indított el. 1815-ben a várfalakon belül nagy tűzvész
pusztított. A helyreállítást követően, a 19. században a Kreml
végérvényesen elvesztette erődítmény jellegét.
A szovjet korszakban a régi építmények kisebb részét
lerombolták, többségét hagyták leromlani vagy kulturális értékeiket
figyelmen kívül hagyva használták, csak 1977-ben kezdődtek
alaposabb felújítási munkák. Az 1990-es években további
rekonstrukcióra, illetve fontos régészeti feltáró munkákra került
sor.
A műemlék
épületegyüttes
A Kazanka-folyó fölötti dombon észak-déli irányban elnyúló,
szabálytalan sokszög alakú Kreml hófehér falainak magassága 8-12 m,
hossza összesen 1800 m. A falakat és tornyokat a város elfoglalása
utáni években kezdték építeni, egy részük azonban csak a 17.
században készült el, amikorra hadászati jelentőségük már csökkent.
A 13 egykori bástyatoronyból 9 ma is áll. Közülük legismertebb a
jelenlegi főbejárat, a Szpasszkaja-torony, de ugyanilyen híres a
falakon belül álló, legendákkal övezett Szüjümbike-torony is.
- A Szpasszkaja-torony (a Megváltóról elnevezett torony).
A Kreml déli falában, az 1560-as években épült torony eredetileg
kétszintes volt és védelmi célokat szolgált. A gazdagon díszített
felső szinteket a következő évszázadban építették rá, mai formáját
a 18. században nyerte el. A 44 m magas, sátortetős torony alján
van a Kreml központi, hivatalos bejárata. Mellette állt valaha a
Megváltó színeváltozása-kolostor (Szpaszo-Preobrazsenszkij
monasztir), melynek 16. századból való két templomépületét a
sztálini időkben lebontották. A déli fal két végét egy-egy kör
alakú bástyatorony zárja le.
- A Tajnyickaja-torony (Tajnyik jelentése
„rejtekhely”). Itt van a Kreml északi, Kazanka-folyó felőli
bejárata. Nevét az 1552-es ostrom során felrobbantott tatár
bástyáról kapta, melyen át egykor titkos járat vezetett egy
víznyerőhelyhez. A kétszintes, négyzet alakú torony méreteivel, a
rajta át vezető szűk bejáratával, súlyos, sötét boltíveivel most is
a régi idők hangulatát idézi.
- A Szüjümbike-torony, népszerű nevén: Kán Mecsetje. Bár
nem mecset, a Kreml többi építményétől teljesen eltérő stílusban
készült. A vörös téglából rakott, 140 m² alapterületű, 7 szintes,
58 m magas torony nem a fal része, nem is védelmi célt szolgált.
Szakértők véleménye szerint egyes díszítőelemei volgai bolgár
építmények és tatár mecsetek motívumaival mutatnak hasonlóságot.
Eredetéről megoszlanak a vélemények. Az egyik nézet a 17. század
elején orosz építőmesterek által készített alkotásnak tartja,
melyet elsősorban őrtoronynak használtak. A másik változat szerint
az oroszok előtti történelmi korszakban keletkezett és a bolgár
téglaépítészet folytatása, illetve annak 15. század végéről
fennmaradt képviselője. Nevének eredete az utolsó kazanyi kánnő
nevére utal, aki a legenda szerint a toronyból levetette magát,
miután az orosz csapatok bevették a várost. A tornyot eredetileg
földbeásott tölgyfacölöpökre építették, melyek egy része korhadni
kezdett, ettől a torony kissé megdőlt. Dőlése a csúcsnál
megközelíti a 2 m-t.
- Az Angyali Üdvözlet-katedrális (Blagovescsenszkij
szobor) a város legfőbb ortodox temploma, a Kreml legrégebbi
egyházi épülete. 1556 és 1562 között készült, pszkovi mesterek
munkája. Bár a katedrálist később többször átépítették és eredeti
formájából kevés maradt meg, homlokzatán ma is felismerhetők az ősi
pszkovi díszítőmotívumok. A rombadőlt tatár építményektől kissé
távolabb, helyi mészkőből épült, az ősi orosz templomépítészet
hagyományos keresztkupolás stílusában, öt kisebb kupolával,
eredetileg három apszissal. A 16. század végén két oldalszárnyat
építettek hozzá. Ekkor emelték ötszintes harangtornyát is, melyet
később sokszor átépítettek, végül 1928-ban lebontották. 1736-ban a
katedrális nyugati részéhez téglából refektóriumot (étkezőtermet)
toldottak, az eredetileg sisak alakú kupolákat hagymakupolákra
cserélték és a központi kupolát ukrán barokk stílusúra alakították
át. Az 1815-ös tűzvész során a templom is súlyos károkat
szenvedett. Helyreállítása után készült el a szomszédos főpapi
épület a katedrálishoz vezető fedett galériával együtt. A század
folyamán a templom főbejáratát magasított, fedett verandával látták
el. 1918-ban a polgárháború során az épület ismét súlyosan
megsérült, öt kisebb kupolája megsemmisült. A szovjet hatalom
idején, 1925-ben a templomot bezárták, majd itt helyezték el a
városi levéltárat, ami lényegében az épület fennmaradását
biztosította. Egyes részeit lebontották ugyan, de ezeket részben az
1977-ben elkezdődött rekonstrukció során, részben később sikerült
visszaállítani. 1995-ben a levéltárat áthelyezték, és elkezdődött a
templom tíz évig tartó helyreállítása.
- A nem egyházi létesítmények közül kiemelkedik a Kreml régi,
északi részén álló egykori Kormányzói palota épülettömbje.
Az 1840-es években készült a neves orosz építész, Konsztantyin Ton
és társai tervei alapján, barokk- és más motívumokat vegyítő
eklektikus stílusban. 1917-ig a kazanyi kormányzó palotája volt,
jelenleg Tatárföld elnökének rezidenciája. A Szüjümbike-torony és a
palota között áll a Palotatemplom (Dvorcovaja cerkov),
melyet egy középkori tatár mecset alapjaira építettek a 17.
században. A palota a környező épületekkel együtt a kánok
rezidenciájának helyén épült, melyet egykor pavilonok, gazdasági
épületek vettek körül. Ide tartozhatott az a dzsámi és türbe
(mauzóleum) is, melyek alapjait a közelmúltban tárták fel. A káni
rezidencia maradványai a régi kormányzói udvar részeként a 19.
század elejéig fennmaradtak, feltehetően 1807-ben kerültek
lebontásra.
A
21. század elején
2005-ben a Kreml volt a helyszíne a – hivatalos álláspont
szerint 1000 éves – város központi ünnepségeinek. Ekkorra épült fel
a város központi muzulmán temploma, a Kul-Sarif mecset,
melyet egy tatár nemzeti hősről neveztek el. Négy minaretjének
magassága egyenként 57 m. A tatár történelem folytonosságát is
jelképező új létesítmény átadására 2005 júniusában került sor. A
rákövetkező hónapban a kívül-belül teljesen felújított ortodox
Angyali Üdvözlet-katedrálist nyitották meg a hívők és a közönség
előtt.
Külső hivatkozások