A századfordulón épült meg az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb tüzérlaktanyája, melyet a szovjet csapatok kivonulásáig katonai objektumként használtak. A laktanya közelében található az első és második világháborús katonai hősi temető.
Az öthektáros területen fekvő, háromszintes, összesen hatezer négyzetméter alapterületű kastély 1906-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia idején császársági és királyi tüzérségi "lövőiskolának" építették. Ezzel végleg intézményessé vált a vidék évszázados katonai jellege. A tüzérségi lövőiskola, lőtér, a "tábor" és létesítményei a monarchia állítólag legnagyobb katonai telepének, egy valóságos modern városnak a megteremtését jelentették. A hatalmas, soképületű hajmáskéri katonai bázist a Monarcia építette, majd a Ludovika Akadémia egykori tisztjei kiképző gyakorló oktatókká váltak a táborban. A Ludovika Akadémiát 1944-ben Németországba telepítették, majd meg is szüntették. Hivatalosan Magyarországon a tisztképzést le is állították.
1944-ig a németek, majd a magyarok, 1945 után a szovjet hadsereg használta egészen 1990. november 15-ig.
