Az Iszik-Köl (kirgizül Ысыккөл, Iszikköl oroszul Иссык-Куль, Isszük-kul) endorheikus (lefolyás nélküli) hegyi tó a Tiensan-hegység északi részében, Kirgizisztánban.
Víztérfogata alapján a világ kilencedik legnagyobb tava és a Kaszpi-tenger után a második legnagyobb sósvizű tó. Bár felülete 1606 méterrel a tengerszint felett terül el és hófödte csúcsok veszik körül, sosem fagy be, innen kapta nevét, amelynek jelentése kirgizül „meleg tó”. A tó, az Iszik-Köl Bioszféra Rezervátum része, szerepel a biodiverzitásuk alapján globális jelentőségű vízi élőhelyek ramsari listáján. Mintegy 2500 évvel ezelőtt partján ősi város állt, maradványainak feltárása ma is folyik. szeptemberi felvétel.]] A tó mellett ma fekvő jelentős települések Karakol és Csolpon-Ata.
Az Iszik-Köl területe 6236 km² (akkora, mint Hajdú-Bihar megye). Partvonala 688 kilométer, legnagyobb hosszúsága 182, maximum szélessége 60 kilométer. Átlagos mélysége 270 méter, legmélyebb pontja 668 méteres mélységben van a mérések szerint.
Vizének térfogatát 1738 km³-re becslik.
Vízgyűjtó területe 252 kilométer hosszú, 146 kilométer széles és északon és délen 4-5000 méter magas hegyek szegélyezik. A vízgyűjtó lejtőin 834 gleccsert számláltak meg.
Vízutánpótlását elsősorban a környező hegyek gleccsereinek olvadékvize biztosítja. Mintegy 118 folyó és patak ömlik belé, ezek közül a legnagyobbak a Gyirgalan és a Tiup. Környékén sok a forróvizes forrás.
Csak párolgás útján távozik belőle víz, bár vannak hidrológusok, akik feltételezik, hogy valahol mélyen a föld alatt vize utat talál a Csüj folyóba.
A tófenék monohidrokalcit ásványt tartalmaz, ez a tavi üledék ritka jelenségének egyik ismert példája.
Vizében a só koncentrációja 0,6 százalék, ami a tengervíz koncentrációjának kevesebb, mint egyhuszada.
Mintegy 20 millió évvel ezelőtt keletkezett, a kora miocén idején, miután a tektonikus mozgások által a hegyek közt létrehozott mélyedés megtelt vízzel. A pliocén idején a tó nagyobb volt, mint ma.
Шаблон:Commons Angol nyelven: