A Gerbeaud-ház Budapesten, az V. kerületi Vörösmarty tér 7-9. alatti épület. Négyemeletes, több belsőudvaros, szecessziós-későeklektikus épület-pár, amely 1860-ban épült. Az építtető Eisele Antal (PMKB Rt.) volt, a tervező és építő pedig Gottgeb Antal és Hild József.
Budapest egyik legpatinásabb épülete a Harmincadhivatal kitelepülése és ingatlanának négy részre osztva történő elárverezése után a két déli ingatlan Eisele Antal szabómester és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. birtokába került. A két északi telek tulajdonosaival, Lyka D. Anasztázzal és Kovács Sebestyén Endrével együtt egységesen tervezték a nagy telek-négyest beépíteni. Az általuk kiírt pályázatot 1859-ben Gerster Károly és Frey Lajos nyerték meg. A pályázat körülményei sem egészen tisztázottak, hiszen az ingatlanok telekkönyvileg csak 1860-ban kerültek az építtetők tulajdonába. Eisele, még a pályázat lefolyása előtt megbízást adott Gottgeb Antalnak, bérháztervezésre. A bank pedig – már csak később – Hild Józsefet bízta meg a tervezéssel.
Gottgeb eredetileg háromemeletes 2-7-2 ablaktengely osztású főhomlokzatot tervezett E terv szerint az épület rusztikus keretezésű sarokrizalitokkal és falsávos földszinttel épült volna, és a három emeletén hangsúlyos mellvédpárkány sáv futott volna körbe. A homlokzatot nagykonzolos főpárkány zárta volna le, az első és a második emeleten egyenes, a harmadik emeleten háromszögletű szemöldökpárkánnyal díszített ablakok helyezkedtek volna el.
A két tulajdonos és a két építész azonban még építés előtt megegyezett abban, hogy az eredeti terv helyett Hild mindkét épületet egybefoglaló homlokzata kerül kivitelezésre. Ezen 1-5-5-5-1 tengelyes homlokzatot és az oldalhomlokzatokat a földszint fölött övpárkány sáv, a második emeleten mellvédpárkány sáv, a harmadik emeleten könyöklőpárkány sáv tagolta és három-részes főpárkány zárta le. A földszinten nagy állótéglány alakú falnyílásokat képeztek ki. Az emeleti rizalitokat három szintet átfogó, korinthoszi féloszlopok keretezték. Mindhárom emeleten félköríves záródású falnyílásokat képeztek ki, amelyek állótéglány alakú befoglaló tükreit felül szemöldökpárkányok emelték ki. A főhomlokzati rizalit elé négy, két emelet magas korinthoszi oszlopot állítottak, amelyen a posztamenseken antik álló szobrok helyezkedtek el. A rizalitokat kőbábos mellvéd, illetve közepén tömör mellvédszakasz hangsúlyozták, amelyeken a főhomlokzati középső rizalit felett monumentális szobrok helyezkedtek el. A Hild József által eredetileg tervezett háromszögletű oromzat nem készült el a középső rizalit felett. Az épületpáros 1862 körül készült el.
