Galilea történelmi régió Palesztina területén, Izrael három tartománya közül (Júdea, Samária, Galilea) a legészakibb. A Genezáreti tótól (más néven Tiberias-tó, Galileai-tenger)től nyugatra eső vidék. Délről a Jezréel-völgy, ÉK-en a Hermon-hegy, nyugaton a tengerparti síkság határolja. A terület nagyrészt hegyes-dombos vidék, köztük termékeny völgyekkel. Dél-Galilea területén alacsonyabb hegyek jellemzők, amelyek magassága nem haladja meg a 600 métert. Észak-Galileában a hegycsúcsok néhol elérik az 1200 métert. A két részt a Bét Kerem-völgy választja el egymástól.
Az ókori Izraeli Királyság népének fogságba vitele után a régiót - legfőképp az északi részt - pogányokkal telepítették be. A Galileában és Szamáriában megmaradt zsidók egy része összekeveredett ezekkel az idegen népekkel, akiket később szamaritánusoknak neveztek. A maradék zsidók nagy részét aztán a Makkabeusok idején átvitték Júdeába.
Jézus Galileából származott, ezért galileainak is hívták és ez a vidék volt evangéliumi működésének egyik fő színtere. Az ő idejében igen kevés eredeti zsidó lakott már itt, így a pogányok Galileájáról lehetett beszélni. A Galileaiak sajátos tájszólással beszéltek. Jézus és a tanítványai - akik Galileából jöttek - is ilyen akcentussal beszéltek. A zsidók általában megvetették a Galileabelieket.
A területet ma is Galileának hívják és legnagyobb része Izraelhez tartozik. A 20. században az első zsidó telepesek itt hozták létre a kibucaikat.
