A Fertő-táj nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy 1979-ben bioszféra rezervátummá nyilvánították, 1989-től pedig a Ramsari Egyezmény nemzetközi jelentőségű vadvizei között is számon tartják. 1994. március 8-án az egykori Hanság Tájvédelmi Körzet hozzácsatolásával létrejött a Fertő–Hanság Nemzeti Park. 1994. április 24-én került sor az osztrák oldalon megalakult nemzeti parkkal közös megnyitóra.
Fertő–Hanság Nemzeti Park területe Magyarországon 23 731 hektár, míg Ausztriában a Neusiedler See – Seewinkel Nemzeti Park 10 500 hektár, a hazai park igazgatósága Sarródon, a Kócsagvárban van, míg az osztrák területé Illmicben található.
A Fertő (vagy Fertő tó) Közép-Európa harmadik legnagyobb tava és a kontinentális síkvidéki sós tavak legnyugatibb képviselője. Kb. 20 ezer évvel ezelőtt, kéregmozgások és jégkorszaki szelek hatására jött létre. Felülete: 310 km². Sekélysége miatt (átlagos vízmélysége 1 méter) területe tág határok között változik, a történelem során többször kiszáradt, legutóbb az 1868-1872 közötti években. A vízszint ingadozásában nagy szerepet játszik a szél, az itt uralkodó É-ÉNy-i szelek a hozzávetőlegesen É-D hossztengelyű tómederben a vizet a déli, a ritkább, de jellemző déli szelek az északi részekre tolják. Ilyenkor a vízszint néhány óra alatt akár 50–80 cm-t változhat. A vízben magas a sótartalom, mintegy 2 kg köbméterenként. A XX. század első harmadában a tó és a vele vízrajzilag összefüggő Hanság lecsapolása és szabályozása miatt a tópart mentén, főleg a déli oldalon gyors ütemben elnádasodott. Ez a folyamat mára jelentősen lelassult, de nem állt meg.
Ez a környezet sok vízimadárnak biztosít megfelelő életfeltételeket. Fészkel itt nagy kócsag, bíbic, kanalasgém és nyári lúd. Madárvonulás idején megjelennek a cankók, partfutók, énekesmadarak. Ritka madarak is előfordulnak, mint a vörösnyakú lúd, vörös gém, réti sas és a kékes rétihéja. A tó legértékesebb halai a réti csík, a csuka, a lápi póc, a compó és a garda.
A tó nyugati részén, a pusztai réteken ritka növényeket láthatunk, itt él a boldogasszony-papucsa (másik nevén rigópohár), a légybangó, a pókbangó, a tarka és a törpe nőszirom. Sok védett lepkefaj talált a területen élőhelyet, például a nagy pávaszem, a tölgyfa szender, a sápadt szemeslepke vagy a halálfejes lepke. A Kistómalmi-láprét értékes jégkorszaki maradványokat őrzött meg, a mocsári hízókát és a mocsári nöszőfüvet.
A tó keleti vidékén szikes puszták találhatók, amelyek jellegzetes növényei a fertői mézpázsit, a sziki sóballa, a sziki őszirózsa. A területek karbantartása a hagyományos magyar háziállatokból álló állatállomány feladata. Él a területen rackajuhnyáj, szilajon tartott bivaly és magyar szürke marha-gulya.
A Fertő ritka hüllője a fokozottan védett rákosi vipera vagy más néven parlagi vipera. A tó partján gyakran találkozhatunk a szintén védett vízisiklóval is.
A Hanságot a szél felszínformáló munkája alakította ki a folyók homokos-kavicsos hordalékának lerakása után. Területét a múlt század elején épített Hanság-főcsatorna osztja ketté.
A Kapuvári-Hany erdőinek rovar- és hüllővilága gazdagabb; itt él például az elevenszülő gyík. A Lébényi-Hanyra a kiszáradó láprétek jellemzők; rajtuk kosborok nyílnak. A területen fészkel a védett túzok, és néha látható itt a parlagi vipera is. Ligeterdeinek lakója a kabasólyom, az erdei fülesbagoly és macskabagoly.
A megmaradt tavak adnak otthont a vízivilágnak. Bennük is él a lápi póc és a compó. A nádasokban bölömbika fészkel. A mosonbánfalvai Fehér-tó környékén él a ritka patkányfejű pocok.
2001-ben a Nyirkai-Hany újraárasztásával megkezdődött a Hanság egy részének rehabilitációja.
