Az Ermitázs Oroszország legnagyobb és leghíresebb múzeuma, Szentpéterváron a Néva partján található. Nevét a Nagy Katalin cárnő által építtetett ún. Remete-lakról kapta, ami franciául Hermitage. Itt tartotta első gyűjteményét az uralkodó. Az Ermitázs története megegyezik a Téli Palota történetével.
A városban található mintegy 250 múzeum közül az Ermitázs maga mintegy 2-3 millió látogatót fogad évente Oroszországból és a világ minden tájáról. A világ talán legjelentősebb múzeuma a londoni Tate-tel és a párizsi Louvre-ral együtt. A múzeum 1917 óta ad otthont a legnagyobb európai festők műveinek.
Az Ermitázs múzeum a Téli Palota épületét kapta meg, 1918-ban csupán egy részét, majd 1922-ben az egészet. A Téli Palota, azaz az Ermitázs épületében régebben csak a cárok festmény-, szobor-, és gobelingyűjteményét állították ki. Nem volt látogatható. Az Ermitázs Múzeum több mint 4 millió darabos gyűjteménnyel rendelkezik, ebből nagyon kevés látható az 535 termes Téli Palotában, a többség raktárakban pihen. A múzeumban megtalálhatók az olasz reneszánsz, a holland barokk és francia mesterek alkotásai. Megnézhetjük a tróntermet, a cári hintót, ókori szobrokat, a felvilágosodás korából az európai festészet gyöngyszemeit. Közel 8000 nyugat-európai festmény díszíti a múzeum falait. A múzeumban jelenleg 365 helyiségben és falain közel 2,5 millió képzőművészeti alkotás található. Az Ermitázs ma együttműködik az IBM-el abban, hogy létrehozzák az Ermitázs internetről elérhető digitális katalógusát.
A történelem előtti korok gyűjteménye óriási, ennek csak nagyon kis töredéke van kiállítva. Megismerhetjük Szibéria történetét egy vadász tárgyain keresztül, ugyanígy mesél nekünk a régi korokról a Kínából származó fegyvergyűjtemény és az őskori használati tárgyak, de találunk itt mongol és más emlékeket is. A történelmi korokból származó éremgyűjtemény is egyedülálló, 120 000 antik, Kelet-Ázsiából 220 000, Oroszországból pedig mintegy 300 000 érme van a múzeum birtokában. Nem szabad kihagyni az ókori vázák és szobrok gyűjteményét sem. Csodálatos a Kincstárban megtekinthető, az időszámításunk előtti 3.évezredtől az antik koron át vezető arany- és ékszergyűjtemény.
A nyugat-európai művészek mellett a világ minden tájáról rengeteg művészeti alkotás megtekinthető. Ehhez hozzátartozik a 12. századból származó orosz ikonosztáz gyűjtemény, amely Kijevből, Novgorodból és Moszkvából származik. Számos ékszert és Fabergé-tojást, illetve nagy értékű történelmi ruhát lehet megcsodálni. Rengeteg szobor és porcelán található a XVIII.-XX. századi orosz művészek alkotásaiból az Ermitázsban. Külön teremben csodálhatjuk meg Nagy Péter 300 fős testőrségének fegyvereit, használati tárgyait, ruháit és bepillantást nyerhetünk a mindennapi életükbe.
Az olasz művészek klasszikus alkotásai az egész európai festészet legszebb gyöngyszemei, természetesen az Ermitázs is nagy hangsúlyt fektet a bemutatásukra. Így a 12 eredeti Leonardo da Vinci (pl: Madonna egy virággal (1478) és a híres Madonna gyermekével (1490-1491) kép kiemelt helyett kapott. Itt van még a Madonna Conestabila (1502-1503) és a Szent család (1506) Raffaellótól. A Múzeumban kiállították Tiziano kései képeit, Michelangelo alkotásait, továbbá Paolo Veronese, Caravaggio, Annibale Carracci, Luca Giordano, Salvator Rosa, Giuseppe Maria Crespi, Tiepolo, Stefano Torelli és Francesco Guardi műveit is.
A legjelentősebb spanyol festők képeit is meg lehet tekinteni. El Greco (Péter és Pál apostolok), Jusepe de Ribera (Krisztus a kereszten) – a spanyol realista iskola képviselőinek képei, Francisco de Goya (Antonia Zarate portréja ( 1811) és Velazquez festményei mind megtalálhatóak a kiállításon. Természetesen itt van még Murillo, Zurbaran és Juan Pantoja de la Cruz néhány munkája.
A tizenhetedik és tizennyolcadik századi flamand festmények gyűjteménye: a flamand iskola vezető mestereinek műveivel több mint 140 művész több mint 500 vásznából áll. A kiállítás öt szobát foglal el az Ermitázs első emeletén. A tizenhetedik századi legkiemelkedőbb művészek: Peter Paul Rubens és a legközelibb üzlettársai, Anthony van Dyck és Frans Snyders. A munkáik eléggé számosak, csak a Rubensnek 22 festménye található itt.
A 15. és 16. századi holland festmények gyűjteménye, közel 100 tétel, közöttük több nagyszerű mestermű van kiállítva. Jelentősebbek: Robert Campin az 1430-as években készült legjobb munkái, Rogier van der Weyden („St. Luke Drawing a Virgin”); és Lucas van Leyden utolsó és legfontosabb művei közül az egyik a „The Healing Jericho Blind Man”je (1531). Itt van még egy csoportportré Dirk Jacobstól , ami rendkívül ritkán látható Hollandián kívül.
Az Ermitázs francia gyűjteménye a 18-20. századból gazdag és változó. Ez lehetővé teszi a látogatónak, hogy megfigyelje a különböző stílusok fejlődését és ennek az időnek a képzőművészeti iskoláit.
A múzeum 2. emeletén külön szobákban csodálhatjuk meg Pierre-Auguste Renoir, Paul Cézanne, Claude Monet, Édouard Manet, Auguste Rodin, Vincent van Gogh, Paul Gauguin, Henri Matisse (37 kép) és Pablo Picasso (31 kép) alkotásait. A francia reneszánsz kiválóságainak gyűjteménye lenyűgöző. A képek többsége a II. világháború során került az orosz állam tulajdonába. Továbbá láthatóak még: Nicolas Poussin, Claude Gellée, Antoine Watteau, François Boucher, Jean-Honoré Fragonard, Hubert Robert, Jean Baptiste Greuze és Jean Siméon Chardin művei.
A Napóleon feletti diadalmas győzelem után Sándor cár arra gondolt, hogy létrehoz egy galériát a Téli Palotában, hogy bemutassa az 1812 évi Honvédő Háború dicsőséges katonai vezetőinek portréit. Az angol művészt, George Dawe-t meghívta Pétervárra, hogy készítse el a portrékat. Így jött létre az orosz katonai dicsőség egyedülálló emlékműve, az "The War Gallery of 1812".
A festményeken a tábornokok és a háború során jelentős tetteket végrehajtó hősök és az uralkodó család tagjai láthatóak.
A kiállítást 1999. október 7. és 2000. október 22-e között tartották. Az Ermitázs a Faberge Arts Foundationnel együttműködve szervezte több másik múzeummal összefogva (The Peterhof State Museum, The Tsarskoe Selo State Museum, The Pavlovsk State Museum, The Yelagin Palace Museum.) Több tárgyat adott kölcsön ifj. Mr. John A. Traina a gyűjteményéből- San Franciscóból. Ez a kiállítás több mint 100 darab művészeti alkotást mutatott be, amelyek képviselték a hírneves mesterek munkáját. A nagyközönség végre láthatta a Fabergé tojások készítőinek legszebb munkáit, mint például M. Perkhin, G. Vigstrem, illetve Rappoport és F. Rukert alkotásai. A kiállított tárgyak közül 14 tárgy a Fabergé kortársaktól, főleg Szentpétervári művészektől, (mint például K. Bolin, I. Britsin, P. Ovcsinnikov, A. Tillander, Carl Fabergé) származott.
Néhány figyelemre méltó tárgy:
Shizuokából, a Fuji lábánál levő városból való textilkészítő mester kiállítása (2006. november 10-től 2007. január 8-ig). Serizawa textiltervező és kelmefestő. A Mingei mozgás bajnoka és úttörő sablonszövetfestésben, aki csatlakozott a Mingei Movementhez, miután 1925-ben elolvasta a Yanagi által írt szöveget. 1956-ban „Japán élő nemzeti kincsé”vé nyilvánították.
Az Ermitázs Színház az Oroszországban levő legöregebb színházak közül az egyik. Az építész, Giacomo Quarenghi által, 1782-1785-ben építtette Nagy Katalin cárnő. Egyszerű neoklasszicista stílusban épült, szorosan kapcsolódva a Téli Palotához. Igen szokatlan a hangversenyterme, úgy tervezték, hogy hasonlítson egy amfiteátrumra, a falakat és oszlopokat színes műmárvánnyal díszítették. Apollo szobrai és a kilenc Múzsa találhatóak a falmélyedésekben, illetve híres zenészek portréi, fölöttük pedig elismert költők képei díszítik a termet.
Az első évszak a Színházban egy vígoperával 1785. november 16-án kezdődött. Előadásokat tartott itt minden szentpétervári színházi csoport, illetve néhány olasz, francia és német balettszíntársulat.
A forradalom után 1917-ben a szovjet igazgató, Vsevolod Meyerhold, sikertelen kísérletet tett arra, hogy felélessze a Színházat, ami ebben az időszakban fokozatosan átváltozott az Ermitázs előadó- és konferenciatermévé. Az 1980-as évek elején hoztak döntést a színház felújításáról, illetve az egész épület helyreállításáról. Az újjáépítés során modern berendezéseket szereltek be, beleértve egy fordítórendszert is (akár öt nyelv egyidejű tolmácsolására képes egyszerre). Új, számítógépvezérelt hang- és fénytechnikai rendszereket is kapott az intézmény. Az újjáépítés befejezése óta a Színházat nem csak előadások, szemináriumok és konferenciák tartására használták, hanem végre újra igazi színházként is, ahogy eredetileg működött.
