Cumae (görögül: Kümé; olaszul: Cuma) egy ókori görög település a mai Olaszország Campania régiójában, Nápolytól északnyugatra.
Története
Feltehetően i. e. 8. században alapították görög telepesek akik
az Euboia szigeti Cumából és Khalkiszból érkeztek a vidékre.
Eusebius, ókeresztény író szerint a város i. e. 1050-ben
alapították. Neve a görög kymé szóból ered, melynek
jelentése hullám.
Cumae volt az első görög kolónia az Appennini-félszigeten, Magna
Graeciában. Az Ischia és Szicília szigetein lévő korábbi kolóniákat
szintén Cumából és Khalkiszból származó telepesek alapították. A
város hírnevét elsősorban a cumai szibüllának köszönheti. Szentélye
ma is látható. Cumaen keresztül honosodott meg Itáliában a
Cumaei ábécé, melyet a későbbiekben átvettek a rómaiak is. A
kolónia az i. e. 6 században a vidék legbefolyásosabb városa volt,
fennhatósága alá került Puteoli, Misenum majd később Neapolis is. A
cumaei görögök fennhatósága ellen a capuai etruszkok lázadást
szerveztek, szövetkezve a vidék többi őslakos nemzetével. I. e.
524-ben a cumaiak Arisztodémusz vezetésével leverték a felkelőket.
A cumai és a szürakúzai közös flotta i. e. 474-ben elsöprő
vereséget mért az etruszkokra. A római köztársaság megalapítása
után Lucius Tarquinius Superbus a városban élt száműzetésben. A
kolóniát egy sziklára építették, mely tengerparti oldalába a
második világháború során a német csapatok bunkert építettek és
ágyúkat telepítettek. A római mitológia szerint a Cumae melletti
Avernusban található az alvilág egyik bejárata, amelyet Aeneas
használt. A 17. század elején a környéken lakó földművesek találtak
rá a város romjai között az első szobrokra. A rendszeres feltárások
csak a 19. század második felében vettek nagyobb lendületet.
Az 1912-ben elkezdett nagyméretű ásatások során felszínre
kerültek az akropolisz, a Szibülla-szentély, a Zeusz-templom, stb.
romjai.
Cumae ma
Az ókori település területén ma két község, nagyobb részben
Pozzuoli, kisebb részben Bacoli osztozik.
Az antik város fő látnivalói:
- az akropolisz és a Zeusz-templom romjai
- az Apollón-templom a cumaei akropoliszra vezető Via
Sacra alsó részén, az akropolisz alsó teraszán épült. Az 1912-es
nagyméretű régészeti ásatások során egy oszk feliratot találtak,
mely a tisztelt istenség nevét is tartalmazta. Az i.e. 5 században
épült templomból csak a terméskőből épült alap maradt meg, ez
valószínűleg egy még korábban itt álló templom helyére épült. A
templom oszlopalapzatai és a talpak már Augustus császár idejéből
származnak, amikor keleti oldala elé egy porticust is építettek. A
pillércsarnokok viszont a 6-7. századi átépítések bizonyítékai.
Ugyanitt a padozatba mélyítve több mint száz ókeresztény síhelyet
találtak. A régi templom alapfalain kívül kiásták még egy
nyolcszögletű épület alapfalait is, mely valószínűleg egy
keresztelőkápolna lehetett. A görög korból való a templomon kívül
eső félköríves épület és egy ovális alakú, terméskőből épült
ciszterna is. Az alsó terasz többi romja később épített
magánházakból vagy az erődítményfalból maradt meg.
- a Szibülla-szentély nyílása közvetlen az akropolisz
kapuja alatt kezdődő kis út végén van. Csak 1932-ben találtak rá,
Vergilius és egy 4. századi ismeretlen költő leírásai alapján. A
szentély tulajdonképpen egy hatalmas, 131 méter hosszú folyosó,
több hozzá csatlakozó fülkével. A folyosó keresztmetszete lecsapott
hegyű, fordított V alakú. Magassága 5 méter, legnagyobb szélessége
2,5 méter. A folyosóban egymástól egyforma távolságban 6 hasonló
keresztmetszetű fülke van, amelyek egyik vége nyitott és a tengerre
néz. Felettük kútszerű nyílás vezet a folyosó feletti felszínre. A
folyosó közepe tájától kezdve csak a tengerrel szemben fekvő
oldalon nyílnak fülkék. Ezeket mélyebbre vágták és a rómaiak a
későbbiekben ciszternákká alakították át őket. A fülkék előtti
falakban lyukak láthatók, melyekbe valószínűleg ajtók vagy
függönytartók álltak. A folyosó legvégén levő, nagyobb,
dongaboltozatos terem magasabb. Ebből három fülke nyílik. Ezt a
termet találta meg először egy helybéli földműves, aki a terem
folyosó felőli bejáratát befalazta és e helyiségben tárolta
boroshordóit. Így a szentély borospince volt egészen a legutóbbi
időkig, amikor innen kiindulva tárták fel a szentélyfolyosót. A
szentélyt 1932-ben a neves régész Amedeo Maiuri tárta fel.
- a római alagút közvetlenül a Szibülla-szentély mellett,
az akropolisz aljában nyílik. 1925-ben találták meg és azt hitték,
hogy a jósnő barlangjára leltek. A későbbiekben azonban
bebizonyosodott, hogy a Grotta di Cocceióhoz hasonló, katonai
célokat szolgáló alagútról van szó. Részben sziklába vájt, részben
pedig magasan felfalazott hosszú helyiség, amelynek teteje az idők
folyamán beszakadt. A 23 méter magas előcsarnoka a
Szibülla-szentély bejáratának szintjén van, ahonnan egy lejárat
vezet az alagúthoz, mely 180 méter hosszan áthalad a hegy alatt.
Kijárata a Grotta di Cocceióval szemben van, a Monte Grillo
oldalában. A Cocceius-féle alagúttal egy időben épülhetett, az i.e.
század utolsó felében. Az alagútból sziklába vájt fülkék nyílnak és
a benne levő vízvezeték-maradványok arra utalnak, hogy a rómaiak
víztározóként is használták, akárcsak a Bacoliban található Piscina
Mirabilist. Az alagút végén a falakon bevésett keresztény jelképek
láthatók, amelyek arra utalnak, hogy temetkezési helyül is
használták.
Felhasznált irodalom
- Dombi József: Nápoly, Panoráma Kiadó, 1978,
- New Guide to Naples and Surrounding Area,