A Cshangdokkung a koreai Csoszon-dinasztia szöuli öt palotája közül a másodikként épült 1405-ben. Nevének jelentése „virágzó erény”. A 16. századi japán invázió idején leégett, 1609-ben újjáépítették. Megépítésétől a japán támadásig másodlagos palotaként funkcionált, az újjáépítést követően azonban ez lett a dinasztia székhelye, több mint 250 éven át.
A palota az UNESCO Világörökség része, 2004-ben pedig forgatási helyszínül is szolgált, itt forgatták a nagy sikerű A palota ékköve című kosztümös sorozat néhány epizódját.
A koreai történelem folyamán a főváros gyakran költözködött, Keszong és Hanjang (a mai Szöul) között. Az 1400-as évek elején Thedzsong király úgy döntött, az udvart Hanjangba telepíti, de az ott már meglévő Kjongbok palotát nem tartotta megfelelőnek, így új palota építését rendelte el. Az első épületek 1405-ben készültek el, a teljes komplexumot 1412-re fejezték be. Az 57,9 hektár területen fekvő Cshangdokkung Szöul északi részén, a Pegak-hegy Ungbong-csúcsának lábánál található.
Az épületegyüttest 1462-ben északnyugati irányban tovább bővítették. A 16. századi japán invázió idején teljesen leégett, rekonstrukciója Szondzso király uralkodása alatt, 1609/10-re fejeződött be. 1623-ban újabb tűz pusztított a palotában, 1647-re sikerült helyreállítani, majd a századok folyamán többször is bővítették illetve felújították az épületeket.
1990 és 1999 között nagyszabású felújítást hajtottak végre, közben pedig 1997-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította az épületegyüttest.
A palotát úgy építették meg, hogy az épületek a terület déli részén helyezkednek el, észak felé pedig a nagy méretű, finoman kidolgozott kert, az úgynevezett „Titkos Kert” található. Az elrendezés a hagyományos koreai palotaépítészet jegyeit követi, három kapu és három udvar épült, az adminisztratív udvar, a királyi lakóudvar és egy harmadik udvar, ahol az audienciákat tartották. Az épületek általában kő alapokra épültek, gazdagon díszített fa szerkezettel.
Tonhvamun (돈화문)A palota főbejárata, eredetileg gránit alapokra épült, ma azonban már csak a faszerkezet áll. A 16. századi japán invázió során a kapu elpusztult, 1607-ben újjáépítették. A kapu az egyik legrégebbi faépület Szöulban; Dél-Korea 383. kincse.
Szöul egyik legrégebbi kőhídja, 1411-ben épült, boltíves, mitikus állatfigurákkal díszített. Egykoron egy északon fakadó patak futott alatta, mely körbeölelte a palota külső épületeit. A híd 12,9 méter hosszú és 12,5 méter széles.
Indzsongdzson (인정전)A palota fő csarnoka, kétszintes épület, melyben 5+4 szoba kapott helyet. Középpontjában a trónszék állt, mennyezetét főnixfestmény díszítette. Az Indzsongdzson a külső épületek középpontjában áll, 1912-ben helyreállították az egykor előtte álló kaput (인정문, Indzsongmun) is. A csarnok Dél-Korea 225. nemzeti kincse.
Szondzsongdzson (선정전)Az egyszintes, kék cserepes tetejű épület a király dolgozószobájaként funkcionált, ahol minisztereivel és hivatalnokaival tanácskozott. Dél-Korea 814. kincse.
A Hidzsongdang a későbbi Csoszon királyok használták dolgozószobaként, amikor a nyugati civilizáció elérte Koreát. Bár az épület maga hagyományos koreai építészeti alkotás, belül nyugati bútorokkal és anyagokkal rendezték be. 1917-ben leégett, akkor a Kjongbok palotából hozott építőanyagokkal és bútorokkal rekonstruálták. Dél-Korea 815. kincse.
A Tedzsodzson a királyné lakosztálya volt. Dél-Korea 816. nemzeti kincse.
Titkos KertA leginkább csak Titkos Kert (비원, Pivon) néven emlegetett kert hivatalos neve Huvon (후원, „hátsó kert”). A kertben lótusztó található, számos pavilonnal és több mint Шаблон:Szám növénnyel, köztük diófákkal, tölgyfákkal, gyertyánszilekkel, páfrányfenyőkkel, gyertyánokkal, szilvafákkal.
