A belga Celles település közelében, az Arden erdőben állt a Miranda kastély, egy nagy múltú épület. A kastélyt más néven Chateau de Noisy néven is emlegetik.
A kastély története 19. század közepe felé kezdődött, amikor egy gazdag helyi család, a Liedekerke-Beaufort, megbízott egy angol építészt, Edward Milnert, hogy tervezzen nekik egy új kastélyt Celles külterületén. A család azelőtt egy másik, sokkal kisebb kastélyban élt, amit a francia forradalom idején el kellett hagyniuk. Ez az épület jelenleg is látogatható, a neve Château de Vêves.
Hosszú tervezés után, végül 1866-ban neogótikus stílusban elkezdődött a kastély építése de végleges formáját több mint 40 évvel később, 1907-ben nyeri csak el, ugyanis ekkor húzzák fel az 56 méter magas óratornyot és ebben az évben fejeződnek be az építkezési munkálatok.
A Miranda elkészültét Edward Milner építész sajnos nem élhette meg, nem sokkal a kastély befejezése előtt meghalt.
A 20. század elején a család élete viszonylag csendesen telt a kastélyban, de a második világháború szele ide is eljutott. Az Ardenneki offenzívában a német Harmadik Birodalom utolsó és egyben legnagyobb ellentámadása és területnyerése során sikerült a Miranda kastélyt is elfoglalniuk, amiben ideiglenes kórházat alakítottak ki a harcokban megsebesült katonák számára. Az ott élő család elmenekült. Ennek ellenére a kastély a háborút viszonylag épségben átvészelte.
1950-ben a kastély a Belga Nemzeti Vasúttársaság birtokába került. Ettől kezdve új funkciót kapott: szanatóriumként üzemelt tovább, ahol jobbára beteg és árva gyermekek tölthették a vakációjukat. Az erdei környezet, a friss levegő, az egészséges étrend jó hatással volt a gyerekek állapotára, akik egyenruhát hordtak. Mivel a kastény innentől másként funkcionált, új nevet is kapott: "Home de Noisy", vagyis a "Zaj Otthona", utalva a gyermekzsivajra, ami ekkortájt az udvart és az egész épületet uralta. Még a kastély nyugati részén lévő díszes szökőkutat és átépítették medencévé a gyermekek számára. Ekkoriban "Château de Noisy" ("A zaj kastélya") néven is hívták a kastélyt.
A monumentális kastély állagmegóvására, karbantartására nem költöttek megfelelő mennyiségű összeget, így az évek során annyira leromlott az állaga, hogy végül 1991-ben be kellett zárni. Az elmúlt negyed évszázad időjárása pedig nem kímélte az épületet, ahogy a vandálok és a fosztogatók sem. 1995-ben kigyulladt az épület egy része, ám nyomai alig látszottak.
2013-ban a kastélyról levették az örökségvédelmet és kiadták rá a bontási határozatot, ami hatalmas felháborodást váltott ki a helyiek és az egész ország körében. Csaknem két éven át folytak a tüntetések. 2016 októberében a kastélyt körbekerítették, kertjében pedig munkagépek sorakoztak fel. A későbbi pár hétben több elemet eltávolítottak az épületről, beleértve az összes fából készült toronycsúcsot. A bontás viszont 2016 decemberében váratlanul leállt, a munkagépek eltűntek. A bontási határozatot ugyanis sikerült határozatlan időre felfüggeszteni.
2017 augusztusában a telekre érkezett egy gép, ami a kastély hátsó oldalát részlegesen visszabontotta. A megbontott épületrész ennek következtében pár hét múlva múlva elkezdett romba dőlni, majd újabb munkagépek érkeztek, és végleg elpusztították az építményt. Később az egyik belga lap megtudta, hogy a kastély bontását végző vállalatnak nem volt engedélye bontani, ezért a bíróságnak bizonyára még sokáig lesz napirendjén a Miranda kastély ügye.
Napjainkban már csak a toronyrész pár méter magas csonkja emlékezet az egykori pompás kastélyra.
