Berlin-Schönefeld repülőtér

A repülőtértől délre épül Berlin leendő fő repülőtere, a Berlin-Brandenburg repülőtér, melynek megnyitását 2019-re tervezik.

Dinamik @ WikiCommons

Fekvése és megközelítése

A repülőtér a Brandenburg állam Dahme-Spreewald megyéjében lévő Schönefeld városában található, Berlin történelmi városmagjától 22 km-re délkeletre; a már nem használt északi futópálya benyúlik Berlin területére. A repülőtér 48 méterrel fekszik a tengerszint fölött, 620 hektáros területével a régió legnagyobb területű repülőtere. Vasúti megállója a Berlin-Schönefeld repülőtéri pályaudvar, ahová regionális és S-Bahn-szerelvények (S45, S9) is közlekednek. Óránként kétszer jár az „Airport Express”, melynek RE7 és RB14 vonala a berlini Keleti pályaudvaron át a berlini főpályaudvarral köti össze a repülőteret, RB22 vonala pedig Potsdamba közlekedik. A repülőtér ezeken kívül számos buszjárattal is megközelíthető. Autóval a 113-as szövetségi autópályán át érhető el. A taxik az A terminál elől indulnak.

German Federal Police with heavy equipment on the Berlin Airport — zeesenboot @ Flickr

Története

A kezdetek

1934. október 15-én kezdte meg működését Schönefelden a Henschel repülőgépgyár, amely a második világháború végéig körülbelül 14 000 repülőgépet épített. A gyár miatt épült három, egyenként 800 méter hosszú beton futópálya. 1945. április 22-én a szovjet csapatok elfoglalták Schönefeldet, a gyár egyes létesítményeit vagy szétszedték és hazájukba vitték, vagy felrobbantották, a területen pedig 1947-ig vasúti kocsikat javítottak, valamint mezőgazdasági gépeket építettek és javítottak meg.

Iron Maiden (Air Atlanta) Boeing 747-400; TF-AAK@ZRH;01.06.2016 — Aero Icarus @ Flickr

A II. világháború után

1946-ban a szovjet légierő a Berlin közelében fekvő johannisthali repülőtérről Schönefeldre költözött. Az Aeroflot még ugyanebben az évben járatokat kezdett üzemeltetni a repülőtérre. 1947-ben a németországi szovjet katonai vezetés 93-as számú utasításában elrendelte egy polgári repülőtér építését Schönefelden. Az eredeti építkezés befejezése után a repülőteret az ország 1990-es újraegyesítéséig többször is bővítették, és a Német Demokratikus Köztársaság fő repülőterévé vált, utaskapacitását 18 millió főre tervezték. A repülőtér jelentőségét mutatja, hogy ún. Jugendobjektté nyilvánították (a szocialista Kelet-Németországban a fiatal munkásbrigádok számára ezen program keretén belül tűztek ki megvalósítandó célokat, gyakran valaminek a felépítését). Mivel Schönefeld a tulajdonképpeni Berlin határán kívül feküdt, a Tegel és Tempelhof repülőterekkel ellentétben itt nemcsak a szövetséges államok légitársaságainak gépei szállhattak le korlátozások nélkül, hanem a világ bármely országából érkezők, Berlin négyhatalmi felosztásának ideje alatt is. Ebbe beleszámítottak a keletnémet légitársaságok is, mint az Interflug vagy 1963-as megszűnéséig a keletnémet Deutsche Lufthansa. A repülőteret a nyugatnémet légitársaságok, köztük a Lufthansa is használhatták volna, erre azonban ideológiai okokból nem került sor. Egyedül az északi (ma már a 113-as autópálya építése miatt nem létező) futópálya keleti vége nyúlt be Berlin egyik városrészébe, Bohnsdorfba, így a kelet felé felszálló vagy onnan közelítő gépek technikailag behatoltak Kelet-Berlin légterébe, amire a nem szövetséges országok légitársaságai elvileg nem voltak jogosultak, gyakorlatilag azonban a megszálló hatalom szemet hunyt fölötte.

Berlino marzo 2016 — Toscana Tour @ Flickr

Az 1960-as évektől a rendszerváltásig a „Berlin-Schönefeld központi repülőtér” néven ismert légikikötő Nyugat-Berlin lakosságát is nagyon érdekelte, mert innen számos szocialista ország repülőterei elérhetőek voltak, köztük Budapesté vagy Prágáé, később pedig több olyan, az NSZK-n kívüli nyugat-európai célpont is, amelyekre Tempelhofról vagy Tegelről nem (vagy csak jóval magasabb áron) indult járat. Mivel a keleti blokkban a kerozin beszerzése a szocialista államok közti kereskedelmi megegyezések keretén belül folyt, az üzemeltetési költségek az Interflugnál olyan alacsonyak voltak, hogy a légitársaság megengedhette magának, hogy akár 70%-kal alacsonyabb áron kínálja a repülőjegyeit, mint az ugyanoda a Tegelről vagy a Tempelhofról induló járatokat üzemeltető légitársaságok. A kelet-berlini közlekedési vállalat 1963 és 1990 között ráhordó buszjáratot is üzemeltetett nyugat-berliniek számára a repülőtérre, a Charlottenburg városrészben, a Kurfürstendamm és az Adenauerplatz sarkán álló Hotel Arosától, amely megállt a nyugat-berlini Messegeländénél (a központi távolsági buszállomásnál) és Wilmersdorfban, a Güntzel- és az Uhlandstraße sarkán, a keletnémet Helios utazási irodánál.

1959. október 3-án szállt le a repülőtéren az első sugárhajtású repülőgép, a SAS Scandinavian Airlines egyik Caravelle típusú gépe. A repülőtér 1961-ben az 1-es besorolást kapta az ICAO-tól.

Runner1928 @ WikiCommons

1960-ban az NDK vezetése a schönefeldi repülőtér bővítéséről döntött. Erre egyrészt az elkövetkezendő évtizedekben várható forgalomnövekedés miatt volt szükség (úgy számították, 1980-ig a repülőtér eléri az évi 3,5 millió utast, egész Berlin pedig a 14 milliót), másrészt pedig azért, hogy legyen egy repülőtér, amely megfelel a modern, sugárhajtású gépekkel bonyolított forgalomnak és a hatékony utaskiszolgálás követelményeinek. A tervek előrevetítették a rövid- és hosszútávú járatok szétválasztását. A pályaudvartól északra két utasmólóval rendelkező terminálépületet és két rövid futópályát terveztek, délre egy terminálépületet szintén két utasmólóval és egy vagy két további futópályával. A meglévő futópályát több mint 4 km hosszúra tervezték bővíteni. Mindezek mellett a repülőteret szoros összeköttetésbe kívánták hozni a berlini S-Bahn-, U-Bahn- és vasúthálózattal.

EasyJet Airbus A319-111; G-EJAR@ZRH;28.04.2018 — Aero Icarus @ Flickr

Az egymilliós utasforgalmat 1969-ben lépte át a repülőtér, a hárommilliót azonban csak 1990-ben érte el. Nem sokkal az újraegyesítés előtt az Interflug négy kontinensen 53 repülőtérre indított járatokat Schönefeldről.

1976-ban adták át a ma a repülőtér északi részén található A terminált, NPA (Neue Passagier-Abfertigung, új utasterminál) néven. 1985-ben az épületet bővítették a mai B és C terminálokkal, melyek az A-tól balra és jobbra találhatóak. Ebben az időben a B terminált (melyet ma az easyJet használ) kizárólag a Nyugat-Berlin felől érkező és oda induló utasok számára tartották fenn, ami azt jelentette, hogy teljesen el volt zárva a többi termináltól és a nagy előtér többi részétől is, és csak egy korláttal elzárt ellenőrzőponton keresztül lehetett megközelíteni. A fentebb már említett nyugat-berlini transzferbuszokat innentől már nem a közeli határátkelőhelyen (Waltersdorfer Chaussee) ellenőrizték, ehelyett a keletnémet határőrség egyetlen tagja szállt fel az érkező buszra, és ő vezette a buszt a terminálig vezető rövid úton (hogy más keletnémet állampolgár ne tudjon észrevétlenül felszökni itt a buszra és bejutni a repülőtér nyugatiaknak fenntartott részébe). A check-in, a poggyászfeladás és az útlevélellenőrzés szintén teljesen elkülönítve zajlott a nyugat-berliniek esetében, csak a kapuk előtti nagy váróteremben keveredhettek a keletnémet utasokkal. Érkezésnél ugyanez a procedúra zajlott le visszafelé: a Nyugat-Berlinbe tartó utasoknak 1985 utá nem az általában használt érkezési csarnokba kellett menniük, hanem azonnal a B terminál érkezési területére irányították őket, ellenőrzés után. Itt szálltak be a transzferbuszba, amelyet a keletnémet határőrség egyik tagja kísért a határátkelőhöz. A határőr itt elhagyta a buszt, és minden további ellenőrzés nélkül továbbengedte Nyugat-Berlin felé. Ez az újfajta utaskezelés (a határátkelésnél történő útlevélellenőrzés kihagyása) 1985 után jóval egyszerűbbé és kevésbé időigényessé tette a nyugat-berliniek számára a schönefeldi repülőtér használatát.

MB-one @ WikiCommons

Az A terminál második szintjén ma egy látogatók számára kialakított terasz és egy étterem található. A terasz eredetileg az épület teljes hosszán végighúzódott, az 1990-es évek óta azonban kisebb területet foglal el az A terminál fölött.

Interfase @ WikiCommons

A repülőtér déli részén voltak az Interflug hangárjai és karbantartó épületei, melyeket felújításuk után a Lufthansa vett használatba. A repülőtérnek ezt a részét katonai célokra is használták.

A keletnémet Néphadsereg 44-es repülőosztaga az 1980-as évek elején átköltöztette a kormány Tu-134 gépeit Marxwaldéből (a mai Neuhardenbergből) Schönefeldre, mert a kormány egyre több tagja repült Berlinből külföldre. A repülőosztag három Il-62 gépet állomásoztatott a repülőtéren.

Oyoyoy @ WikiCommons

Az újraegyesítés után

Németország újraegyesítése után a repülőtér az 1990-es évekbeli további bővítések ellenére is jelentős csökkenést tapasztalt utasszám terén. Ezt részben az Interflug 1991-es megszűnése okozta, részben pedig a többi légitársaság átköltözése a modernebb és központibb fekvésű Berlin-Tegel repülőtérrel. Schönefeld ebben az időszakban visszafelé fejlődött, főleg charterjáratok használták. Ennek ellenére 1992-ben használatba vehette a felújított déli futópályát. A terminálhoz közel álló repülőgépek egészen a rendszerváltás utánig gyalog is megközelíthetőek voltak az utasok számára, az A terminál három utashídját először 1993-ban használták. 1991 és 1993 között a repülőteret a légierő 65-ös repülőszázada használta Il-62M gépeivel.

SXF - observationdeck — ilyushin18 @ Flickr

Az üzemeltető cég 1995-ben bővítette a terminált. 1996 elején a német állam, valamint Berlin és Brandenburg szövetségi államok úgy döntöttek, a repülőteret kibővítik egy nagyobb repülőtérré, amely a Berlin-Brandenburg nevet kapta. Ebben az időben kevés, menetrend szerinti járatokat üzemeltető légitársaság használta a repteret; közéjük tartozott az Aeroflot, amelynek Moszkvába volt innen járata, valamint a Rossija, amelynek Szentpétervárra. A diszkont légitársaságok fellendüléséig (amelyek 2007-ben a repülőtér teljes forgalmának körülbelül 80%-át adták) a repülőteret használó gépek nagy része chartergép volt. A charterjáratok uralta időszak 2003-ig tartott, innentől kezdve Schönefeld a diszkont légitársaságok egyik fő úti célja lett. A Ryanair, valamint a KLM leányvállalata, a Buzz átvette a Schönefeld-London útvonalat, a V Bird légitársaság Weezébe indított járatot, a Germanwings 2003 ősze óta már nem a Tegelről, hanem a Schönefeldről indít járatokat különféle külföldi repülőterekre. Fontos mérföldkő volt a repülőtér történetében az EasyJet érkezése 2004. április 28-án; 2005-ben Berlin-Schönefeld a légitársaság második legnagyobb európai bázisa lett London–Luton után. 2005. március 11-én a Germanwings is bejelentette, hogy két gépet Schönefelden fog állomásoztatni. Az EasyJettel való békés együttműködés érdekében a Germanwings főleg olyan repülőterekre indított járatokat Schönefeldről, ahová az EasyJet nem. A 2012-13-as téli menetrend bevezetésével a Germanwings átköltözött a Tegel repülőtérre.

2005. december 19-én megnyílt a D terminál, amely mindenekelőtt a diszkont légitársaságok kiszolgálásra épült, és 2012-ig főleg a Germanwings járatai használták. Eredetileg az EasyJetet tervezték ideköltöztetni a B terminálról. A diszkont légitársaságoknak köszönhetően Schönefeld utasszáma 2005-ben 50%-kal nőtt, 5,08 millióra. Ez nagyobb növekedés, mint amit a többi berlini repülőtér produkált. 2006-ban a repülőtérnek 5713 alkalmazottja volt. 2006 óta a Schönefeld vasúti pályaudvar már nem távolsági pályaudvar. 2007. november 30-ától a repülőtér északi futópályáját nem használták, majd később megszüntették, hogy lehetővé tegyék a 113-as autóút bővítését. A légiforgalom azóta csak a déli futópályát használja, amely az új Brandenburg repülőtér felépítésével annak északi futópályája lesz. Az egykori északi futópálya egy megmaradt része jelenleg a hosszabb ideig itt tárolt, nagyobb méretű magánrepülőgépek parkolójául szolgál, mert az eddig erre a célra használt terület az építkezés miatt már nem alkalmas rá.

Dabbelju @ WikiCommons

Beépítése a Berlin-Brandenburg repülőtérbe

Az 1960-as években tervezett, de csak részben megvalósult átfogó bővítési tervek után az 1990-es évek első felében megkezdődtek a komplex területrendezési munkálatok egy új, nagy repülőtér létrehozása érdekében, mert az újraegyesítés után megnövekedett utasszám szükségessé tette. 1996-ban a repülőtér vezetése, Berlin és Brandenburg államok, valamint a szövetségi kormány úgy tervezte, hogy 2012-re Schönefeldet bővítsék és képessé tegyék arra, hogy egyedüli repülőtérként szolgálja ki Berlint, ezzel a fővárosi régió legfontosabb, az országban pedig a frankfurti és a müncheni mellett az egyik legfontosabb utas- és teherforgalmi repülőterévé váljon. A terv része volt, hogy Tegel repülőteret az új repülőtér használatba vétele után legkésőbb hat hónappal, a Tempelhof repülőteret pedig 2008 októberének végén bezárják. Az építkezés 2006-ban megkezdődött. A fejlesztés részeként az északi futópályát 2007. december 1-jével lezárták. Az új autóút az egykori futópálya egy részét keresztezi. A déli futópályát, amely a tervek szerint az új, nagy repülőtér déli futópályája lesz, 3600 méteresre hosszabbították és 2012. április 23-án átadták a forgalomnak. Május 3-a óta a korábbi 07R/25L helyett a 07L/25R jelet használja. A felújítás 2015. május 2-ára lezajlott. Az északi futópálya felszámolása 2015. május 6-án kezdődött meg, és október 24-én ért véget.

Arne Müseler @ WikiCommons

Kialakítása

A Berlin-Schönefeld repülőtér négy terminállal rendelkezik, melyeket A, B, C és D betűkkel jelölnek. A legtöbb repülőgép az A terminálról indul és ide érkezik. Az EasyJet az egyetlen légitársaság, amely a B terminált használja. A D terminált a Condor, a Sunexpress, az Air Berlin, a WOW air és a Norwegian Air Shuttle használja. A C terminálon 2008-ig különleges biztonsági berendezések is voltak, ezért hosszú ideig innen indultak azok a járatok, amelyeknél kiemelkedő szintű biztonsági intézkedésekre volt szükség, például az izraeli járatok. Később rendezvényhelyszínként használták, konferenciákhoz és privát rendezvényekhez volt bérelhető. Innen indultak a sétarepülések egy történelmi „mazsolabombázó” géppel is, amely azonban 2010. június 19-én egy kényszerleszállás során károsodott, és azóta nem alkalmas repülésre. 2015 novembere óta a C terminálon a kapacitás növelése érdekében további biztonsági ellenőrzőpontokat létesítettek olyan utasok számára, akiknek nincs feladandó poggyászuk, és már az interneten becsekkoltak a járatra. A négy terminál egybeépült egymással. Egyedül az A terminál rendelkezik utashidakkal, melyekből három található a forgalmi előtérben. Összesen 36 állóhely van a repülőgépeknek. A repülőtér területének déli részén található a kisgépes terminál, ahonnan magánrepülőgépek, légitaxik, charterjáratok és helikopterek indulnak. A teherszállító gépek terminálja 3850 m²-en helyezkedik el, kapacitása évente 30 000 tonna; az épületben többek között karantén is található állatok számára. A repülőtéren ezenkívül három hangár is található a nagygépek, továbbá három a kisgépek számára.

A repülőtér 2007 végéig két futópályával rendelkezett, melyek közül az északi 2710 méter, a déli 3000 méter hosszú volt. Mindkét futópálya 45 méter széles. A Berlin-Brandenburg repülőtér építése során az északi futópályát részben lebontották, hogy legyen hely a 113-as autóút hosszabbításának, amely 2008 tavaszán készült el. Még ezt megelőzően a déli futópályát meghosszabbították 3600 méteresre, hogy az épülő új repülőtér északi futópályájaként szolgálhasson.

D-AKNR Airbus Germanwings in T Com scheme. — TJ BRYAN @ Flickr

A repülőtér rendelkezik saját repülőtéri tűzoltósággal, valamint CAT III műszeres leszállító rendszerrel, ami minden időjárási körülménynél lehetővé teszi a leszállást.

Rakoon @ WikiCommons

1992 óta a repülőtér területén rendezik meg kétévente a Berlini Nemzetközi Légiközlekedési és Űrhajózási Kiállítást. A repülőtér szomszédságában található a Lufthansa szimulátorközpontja.

2007 óta a repülőtéren található a Német Vöröskereszt egyik logisztikai központja, amely a hatasztrófavédelmet szolgálja bel- és külföldön; 4000 m²-es területen helyezkednek el a mentéshez használt eszközök. A repülőtérről vészhelyzet esetén 72 óra alatt érnek el a mentőegységek a világ bármely tájára. Emellett különleges járművek is találhatóak itt, melyeket egy Németországon belüli katasztrófa esetén használhatnak a kommunikáció és a mentésirányítás elősegítésére.

IL-18D Romavia — Rob Schleiffert @ Flickr

A forgalom alakulása

A Berlin-Schönefeld repülőtér utasforgalma erőteljesen növekszik. Míg 2003-ban 1,7 millió utas használta a repülőteret, 2005-ben már több mint ötmillió, 2006-ban pedig a forgalom már túllépte a hatmillió főt is. 2016-ban 11,6 millió utas használta a repülőteret, ami az előző évhez képest több mint 35%-os növekedést jelent.

MB-one @ WikiCommons

Utasforgalom úti célok szerint

Kritikák

Az eDreams légi utazással foglalkozó portál közvéleménykutatásán részt vevők Schönefeldet a világ legrosszabb nemzetközi repülőterévé választották. A válaszolók a vásárlási lehetőségeket, az étkezési lehetőségeket és a várókat értékelték. Kritika érte az épület elavult állapotát, valamint azt is, hogy túl messze vannak a parkolók. A repülőtér zajára rendszeresen panaszkodnak a közelben lakók.

Balesetek

• Az Interflug Iljusin Il–62 repülőgépe (lajstromjel: DM-SEA) 1972. augusztus 14-én Königs Wusterhausennél lezuhant a schönefeldi repülőtér megközelítése közben, 31 perccel azután, hogy a repülőgép útnak indult Schönefeldről, de megkísérelt visszafordulni, mert problémák léptek fel az irányításával. A fedélzeten tartózkodó 156 ember közül senki nem élte túl a katasztrófát.
• 1986. december 12-én az Aeroflot Minszkből érkező Tupoljev Tu–134 gépe zuhant le a repülőtér megközelítése közben Berlin egyik városrésze, Bohnsdorf közelében (lásd Aeroflot 892-es járat). A fedélzeten 82 ember tartózkodott, akik közül 72-en életüket veszítették, tíz utas megsérült.
• Az Interflug 102-es, Berlin–Moszkva járatát teljesítő Il–62 repülőgép (DDR-SEW) 1989. június 17-én egy szerencsétlen indulás során akadályokba ütközött a futópályán és darabokra tört; a fedélzeten tartózkodó 113 ember közül 21-en haltak meg.

További hivatkozások

• Németország repülőtereinek listája

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Flughafen Berlin Schönefeld című német Wikipédia-szócikk Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom

• Bernd Kuhlmann: Schönefeld bei Berlin. 1 Amt, 1 Flughafen und 11 Bahnhöfe. Ges. für Verkehrspolitik und Eisenbahnwesen, Berlin 1996, . Das Buch beschreibt die Geschichte Schönefelds, die – im Schatten der Luftfahrt – stets von strategischen, politischen, propagandistischen sowie von wirtschaftlichen Aspekten geprägt war.
• Hans von Przychowski: Fehlstart oder Bruchlandung? Berlin-Brandenburger Flughafen-Politik. Verlorene Jahre – verlorene Millionen. Das Ringen um den BBI, 1990–2000, eine Zeittafel mit Kommentaren. NoRa, Berlin 2001, .
• Andreas Wendt, Frank Mangelsdorf (Hrsg.): Flughafen Schönefeld – Einst und jetzt. Culturcon/Märkische Oderzeitung, 2012, .

Külső hivatkozások

• Hivatalos weboldal
• A Schönefeld repülőtér története

Dabbelju @ WikiCommons

Arne Müseler @ WikiCommons

DerAlex~commonswiki @ WikiCommons

Vkontakte User @ Vkontakte

Vkontakte User @ Vkontakte