A Balmoral-kastély egy tágas udvarház Skóciában, Aberdeenshire megyében, a Dee folyó mentén, a Royal Deeside néven ismert területen. A birtokot Viktória királynő házastársa, Albert herceg vásárolta és mindmáig ez a királyi család kedvenc nyári rezidenciája.
A kastélyhoz tartozó terület generációról generációra szállva fokozatosan gyarapodott és jelenleg több, mint 260 négyzetkilométer. Jelenleg is működő gazdaság, 50 főmunkaidős és 50-100 részidőben foglalkoztatott alkalmazottat tart el.
A Balmoral udvarházat eredetileg Sir William Drummond építette otthonául 1390-ben. A birtok korábban II. Róbert skót király tulajdonában volt, akinek egy vadászháza is volt a környéken. Később, a XV. században a birtokot Alexander Gordon, Huntly 3. őrgrófja vásárolta meg. A család kezén maradt egészen 1662-ig, mikor eladták a Farquharson klánnak. Ők 1798-ban adták tovább Fife 2. őrgrófjának. Az épület szerepet játszott 1822-ben IV. György király koronázási ceremóniájában is.
Balmoral manapság királyi tartózkodási helyként a legismertebb, mivel itt van II. Erzsébet királynő és férje, Fülöp, Edinburgh hercege nyári rezidenciája. Királyi lakhelyként 1848-ban kezdődött a története, mikor a házat kibérelte Viktória királynő és Albert herceg. Nagyon elégedettek voltak a hellyel, így 1852-ben alig több, mint 30.000 fontért megvették a birtokot. A herceg azonnal tervezgetni kezdte – William Smith közreműködésével – a meglévő XV. századi kastély bővítését, valamint egy új, nagyobb, a királyi családhoz illő kastély építését. A részben Albert herceg által tervezett új kastély a régítől körülbelül 100 méterre épült és 1856-ra fejezték be.
A Balmora-kastély alapkövét Viktória királynő helyezte el 1853. szeptember 28-án és a bejárat nyugati falának közelében található a lábazatban található. Az alapkő letétele előtt a királynő aláírt egy dátummal ellátott pergament, amelyet a birodalom forgalomban lévő fémpénzeinek egy példányával együtt palackba zártak és a palackot az alapkő helye alá készített üregbe tették.
Akárcsak a Sandringham House, Balmoral is a brit királyi család magántulajdona és nem része a királyi vagyonnak. Az utódlás akkor vált kérdésessé, mikor VIII. Eduárd király 1936-ban lemondott a trónról. A birtokokat Eduárd apjától V. Györgytől örökölte és lemondásakor nem mentek át automatikusan öccse, VI. György tulajdonába. Györgynek a két kastélyt meg kellett vásárolni Eduárdtól, így aztán azok továbbra is a család magántulajdonában maradhattak.
A birtok mindmáig működő gazdaság, több, mint 20.000 hektáron terül el. Ebből 18.700 hektár Balmoral, Birkhall és Glenn Doll települések között található, egy 2.900 hektáros fajdkakasos láp Corgarff közelében van, 4700 hektárt pedig egy szomszédtól bérelnek. 3.000 hektárt erdő borít, 222 hektár pedig szántó és legelő, 100 skót felföldi marhával és a királynő pónijaival. Mindez munkát biztosít a helyi lakosságnak is. A királyi család nagyjából 50 állandó és 50–100 részmunkaidős alkalmazottat foglalkoztat a kastély és az állatok körül. A nem állandó alkalmazottak többnyire a királynő évenkénti látogatása idején dolgoznak. A talaj és az időjárás miatt a gazdálkodás meglehetősen körülményes, a területen hét úgynevezett munro (3.000 lábnál, azaz nagyjából 1.000 méternél magasabb hegy) található. Jelenleg hozzávetőlegesen 100 hektár szántót művelnek, további 75-öt pedig szomszéd gazdálkodóknak adnak bérbe.
Gazdaságilag az egyik legfontosabb terület a körülbelül 1.000 hektárnyi ballochbuie-i erdő. 1878-ban vásárolta meg Viktória királynő, hogy megmentse a fakereskedőktől. Napjainkban itt található az ország legnagyobb olyan erdeje, amelyben az ősi kaledóniai fenyők állnak.
Ballochbuie mellett további 2.000 hektáron telepítettek erdőt, mely gímszarvasoknak nyújt búvóhelyet. Több, mint 20 pónit is tartanak a túrázáshoz és a szarvasvadászathoz.
A Balmoral-kastély hozzájárul a helyi turizmus fellendüléséhez is. A környéken körülbelül 4.000 ember él a turistákból és a látogatók számára az egyik fő attrakciót a kastély jelenti.
Hozzávetőlegesen 85.000-en látogatnak évente a kastélyba és a hozzá tartozó parkba, sokan mások pedig a kastélyt övező varázslatos környezetben barangolnak.
1974-ben a Loch Muick és Lochnagar települések körüli területet vadrezervátummá nyilvánították, melyet a Skót Vadvédelmi Alapítvány kezel, valamint egy látogatóközpontot is megnyitottak az egyre növekvő számú vendég fogadására.
Az Aberdeen University által 1995-ben készített felmérés szerint évente 180.000 túrázó keresi fel sík és a hegyes vidéket, valamint a szomszédos kastélyt.
A birtok – a Scottish National Heritage (Skót Nemzeti Örökség) segítségével – javítja és karbantartja a turistaösvényeket.
Évtizedek óta hivatásos erdőőr szolgálat is működik, nyaranta négy őr segíti és irányítja a túrázókat.
A birtok tartja karban a hegymászók menedékhelyeit is, melyeket számtalan klub és szervezet használ. Hegyimentők is rendszeresen gyakorlatoznak a környéken.
Több, mint 40.000 gépjármű használja évente a látogatóközponthoz vezető keskeny utat. Azonban a környezet védelme érdekében célszerűbb a tömegközlekedést választani, különösen, mert a birtok több értékes állat élőhelye is (például Lochnagar környéke a havasi lile második legfontosabb fészkelőhelye az Egyesült Királyságban).
1987. óta a kastély képe szerepel a Royal Bank of Scotland által kibocsátott 100 fontos bankjegy hátoldalán.