Az Árpád híd Budapest legészakibb közúti hídja Budapest III. kerülete és Budapest XIII. kerülete között, egyben a leghosszabb budapesti Duna-híd.
Helyén már a rómaiak is létesítettek hidat, amely összekötötte Aquincumot a túloldali erőddel. Az Árpád híd építését már 1903-ban eltervezték, azonban a tervpályázatot csak 1929-ben írták ki. Építése 1939-ben indult meg Kossalka János tervei szerint, mely a 928 méter hosszú hidat 103 és 102 méteres nyílásokkal képzelte el. A budai oldali 103 méteres nyílások tervezésük idején a világ legnagyobb támaszközű gerinclemezes hídjai voltak. A munkálatokat 1942-ben, a II. világháború miatt félbehagyták, ekkor még csak az alépítmények, valamint a felépítmények rövid szakasza készült el. A hidat végül 1950-ben nyitották meg, az eredetileg neki szánt Árpád név helyett Sztálinról elnevezve. A munkákat Széchy Károly és Sávoly Pál irányította. Az Újpesti vasúti híd megépültéig (1955) a hídi villamos vágányt vasúti teherszállításra is használták. 1969-ben nagyobb fokú javítási munkákat végeztek. Az 1958-ban Árpádra visszakeresztelt híd 1980–1984 között a Hungária körgyűrű kialakítása miatt 2×3 sávosra bővült, korszerűsítették a hídon áthaladó villamosvonalat is.
Ma a híd Budapest legforgalmasabb hídja, naponta mintegy 150 000 jármű halad át rajta.
A híd 1950-es kiépítésekor, 11,00 m szélességű útpályával, és 2×1 méteres járdával rendelkezett. A teljes szélességre való kiépítéskor az eredeti középső útpálya mellé két oldalt épült új híddal 18,80 méter szélességűre bővült. 3,4 méter szélességű járdával, valamint 1-1 méter szélességű kerékpársávval egészítették ki. A pilléreket már a kezdetekkor a majdani teljes szélességűre alakították ki. A középső régi hídon zajlik a villamosforgalom.
