Az Aldan (oroszul: Алдан) folyó Kelet-Szibériában, az oroszországi Jakutföldön. A Léna legbővízűbb és második leghosszabb, jobb oldali mellékfolyója. Forrásvidéke aranyban gazdag, erre utal a folyó neve: ótörök altun (arany), jakut altan (réz), mongol altan (arany).
Hossza: 2273 km, vízgyűjtő területe: 729 000 km², évi közepes vízhozama a torkolatnál: 5060 m³/sec.
A Sztanovoj-hegység északi részén, 1400 m magasságban, Jakutföld déli határán ered. Felső szakaszán az Aldan-felföldön folyik, köves medrében sok a zúgó. Kezdetben északkelet felé tart, Ugojan településnél élesen délkeletre fordul, lejjebb ismét északkelet felé folytatja útját.
Az Ucsur és a Maja mellékfolyók torkolata közötti szakaszon hegyek közötti sík vidéken, széles völgyben halad, medrének átlagos szélessége kb. 600 m, árterét számtalan kis tó borítja. A Maja torkolatától északra, majd Handiga településtől nagy kanyart téve északnyugat felé folyik tovább; alsó szakaszán alacsony, erdővel benőtt partok között folyik, ágakra bomlik és Batamaj településnél ömlik a Lénába.
Az Aldan medencéjének nagy része a sokéves-fagy övezetében fekszik, a folyót esővizek és olvadékvizek vegyesen táplálják. Télen októbertől mintegy 7 hónapon át jég fedi. A tavaszi áradás májustól júliusig tart, a legmagasabb vízállás idején a vízszint 7–10 m-rel is megemelkedik, de augusztus-szeptemberben is gyakoriak a nagyobb áradások. Az Aldan szállítja a Léna teljes vízhozamának közel 30%-át. Magasabb vízálláskor Tommot városig hajózható.
A torkolattól 310 km-re, az Aldan jobb partja mentén különleges őslénytani lelőhelyet tártak fel, ahol 15 millió éve élt növények, kis- és nagyemlősök maradványainak sokasága látható. Az ún. Mammut-hegy tájvédelmi körzetté nyilvánítása még várat magára.
275 olyan mellékfolyója van, amelyek hossza meghaladja a 10 km-t. Legnagyobb mellékfolyóit – egy kivétellel – jobbról veszi fel.
Az Aldan medencéje aranybányászatáról híres, ezenkívül a csillám kitermelése is (a Tyimpton völgyében) országos jelentőségű. A középső szakasztól a jobb part mentén egészen a Lénáig, sőt tovább, 30–80 km szélességben kőszéntelepek húzódnak.
A folyó partján nagyobb városok nincsenek. A folyami teherszállítás szempontjából fontos kikötők: Handiga, Uszty-Maja, Tommot; személyhajójárat Uszty-Maja településtől (vagyis a Maja-folyó torkolatától) lefelé közlekedik.