Alberobello (bari dialektusban Iarubèdd) város Olaszország Puglia régiójában, Bari megyében. Jellegzetes építményei a trullók (ui. egyesszámban trullo) Dél-Olaszország Puglia régiójában található jellegzetes kúp alakú, habarcs nélkül, mészkőből épült lakóházak. A legtöbb trullo elszórtan Valle d’Itria vidékén található, városképet meghatározóan Alberobellóban található, amely ezáltal 1996 óta az UNESCO Világörökségének része.
Alberobello Baritól délkeletre fekszik a Salento és a Gargano között félúton, a Murge-fennsík dombos vidékén. A város két részre osztható, délen a történelmi városközpont (Rione Monti és Rione Aia Piccola), északon pedig a modern város. Alberobellóhoz tartozik Coreggia, egy kis falu, valamint számos tanya (masseria): Marzalossa, Marraffa, Badessa, Cavallerizza Malvischi, Torricella, Muscio, Chietri.
Geológiai szempontból a vidéket vastag mészkőrétegek alkotják (a kréta korban rakódtak le, kb. 100 millió évvel ezelőtt), amelyekben a víz számos érdekes karsztjelenséget hozott létre. Ezek közül a leglátványosabbak a patakok meredek szurdokvölgyei, a gravinák (a helyiek ezeket nevezik még pulénak, vorénak és laménak is). Ugyancsak a víz eróziós munkájának köszönhető a vidéken számos barlang is található. A mészkő ugyanakkor könnyen termelhető és építkezésekhez kiváló alapanyag. Az erősen aprózódott mészkőrétegek miatt a vidéket hívják Puglia Pietrosának is, azaz Köves Apúliának.
A mészkőrétegeken általában terra rossa típusú talaj képződött, ami kedvező az olíva-, mandula-, cseresznye- és szőlőtermesztésnek. A település mellett egy nagyobb erdőség taláható, a Bosco Selva, amely 1985-től védett terület. Ez az erdő volt Alberobello névadója is (Silva aut nemus Arboris belli). Leggyakoribb növényei a tölgyek (Quercus trojana, Quercus pubescens, Quercus ilex) valamint a bükk és a juhar.
A vidéknek tipikus mediterrán éghajlata van: enyhe telekkel és forró nyarakkal. A legtöbb csapadék novemberben és decemberben, valamint február-márciusban hullik. A Köppen-féle rendszerben a Csa osztályba tartozik.
Hónap | Jan | Feb | Már | Ápr | Máj | Jún | Júl | Aug | Sze | Okt | Nov | Dec | Év |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Átl. max (°C) | 9,8 | 10,5 | 13 | 16,7 | 21,8 | 26,3 | 29,5 | 29,1 | 25,3 | 19,6 | 14,5 | 11 | 18,92 |
Átl. min (°C ) | 1,9 | 2,1 | 3,6 | 5,8 | 9,6 | 13,3 | 16 | 15,8 | 13,3 | 9,8 | 5,8 | 3,2 | 8,35 |
Átl. csapadék (mm) | 53 | 67,5 | 66,9 | 41,7 | 46,3 | 39,2 | 28,3 | 41,6 | 49 | 68,7 | 66,5 | 67,5 | 636,2 |
Forrás: |
A település kialakulása a conversanói grófok, az Aquavivák nevéhez fűződik, akik hálaként részvételükért a keresztes hadjáratokban, megszerezték e vidék feletti uralmat. 1480-ban I. Giulio Antonio di Acqaviva gróf azt a parancsot kapta a nápolyi királytól, Aragóniai Ferdinándtól, hogy akadályozza meg a törökök partraszállását Otranto mellett. A hadjárat sikerrel járt, a törökök visszavonultak, de a gróf életét vesztette a hadszintéren. A királyi jutalmat így fia, Andrea Matteo vette át: ez a Murge egyik lakatlan területe volt, amelyet Silva vetusissima Arboris Belli néven ismertek és amely addig Martina Franca hercegeinek birtoka volt. Az ifjú gróf a vidéket Silva aut nemus Alberobelli-nek nevezte át és telepeseket hozott a föld megművelése céljából.
A kis település, amelynek neve Selva lett, fokozatosan növekedett, 1616-ban már közel 200-an lakták. A lakóházak a mai Monti negyed területén tömörültek. A település gyors fejlődése azonban II. Giangirolamo di Acquaviva gróf következett be. Ezt három legendával/hipotézissel magyarázzák. Az első legenda szerint Giangirolamo gróf szenvedélyes vadász volt és gyakran látogatta a vidéket. Meghatódva az itteni emberek egyszerű életvitelén, elrendelte, hogy számára is építsenek itt egy egyszerű házat, illetve az ígényeit kiszolgálandó egy pékműhelyt és egy malmot, ami által hozzájárult a település fejlődéséhez. A második hipotézis szintén csak szájhagyományok útján maradt fenn. Eszerint a gróf otthont biztosított a Bariból, ortodox vallásuk miatt elüldözött szlávoknak.
A harmadik hipotézis szerint – amelyet a történelmi dokumentumok is alátámasztanak — a település kifejlődésének köze volt a gróf hírhedt adócsalásaihoz. A gróf segítséget nyújtott az itt letelepedő parasztoknak illetve az Apúlia más részeiről érkező menekülteknek: hosszú lejáratú kölcsönöket adott. Az egyre nagyobb számban letelepedők hozzájárultak a gróf hatalma és befolyása növekedéséhez a nápolyi király hatalmának kárára. Miután a királyi udvar nem nézte jó szemmel az egyes helyi hűbérurak hatalmának növekedését, így a Giangirolamóét sem, kiadta a Prammatica di Baronibus című rendeletet, mely kimondta, hogy a hűbérurak ezentúl nem a birtokukban levő területek, hanem az egyes területeken lévő házak száma alapján kell adózniuk (ennek a neve decima sui fuochi volt azaz tűztized). A trullók egy kedvező lehetőséget jelentettek a gróf számára, hogy becsapja a királyi adószedőket: a trullókat ugyanis száraz építési módjuk miatt könnyen le lehetett bontani és így elhagyatott törmelékkupac látszatát keltették, majd az adószedők távozása után rövid idő alatt újjá lehetett őket építeni.
1654-ben I. Francesco Caracciolo, Martina Franca hercege írígységében feljelentette a Giangirolamót a nápolyi királynál. A király azonnal egy kivizsgálóbizottságot küldött Alberobellóba, a grófnak pedig nem sikerült időben lebontani az épületeket, így fény derült a turpisságra és az adócsalásra. A grófot elfogták és Spanyolországban szállították letölteni büntetését. 1665-ben szabadult, azonban sohasem tért vissza, Barcelonában ismeretlen okok miatt meghalt.
Alberobello továbbra is a conversanói grófok birtoka maradt, akik kemény kézzel, saját törvényeik alapján uralkodtak. A súlyos adóterhek és kegyetlen bánásmód miatt a város hét képviselője 1797-ben elhatározta, hogy Nápolyba utazik és panaszt tesz a királynál. Időközben a király Tarantóban tartózkodott, tehát nem kellett a fővárosig utazniuk, de a hét képviselőnek azonban nem sikerült egy kihallgatást elérni. Szerencséjükre azonban egy tarantói ügyvéd, Don Nicola Vivenzio felkarolta ügyüket és összeállított egy részletes beszámolót a grófok tevékenységéről és szokásairól, külön kiemelve, hogy több ízben is megszegik a nemesi hatalmat szabályozó törvényt, a Prammatica de Baronibust. Ezt a beszámolót 1797. május 15-én küldte el John Acton, miniszterelnöknek. A válaszra nem sokat kellett várniuk, május 27-én megérkezett a királyi dekrétum, melyben IV. Ferdinánd királyi várossá (Città Reggia) nyilvánította Alberobellót. Az immár szabad város lakossága megtartotta az első szabad polgármesteri választásokat (korábban közigazgatásilag a szomszédos Nocitól függött), amelynek győztese Francesco Lippolis lett. Ugyanakkor saját plébániát alaptítottak. A szabadsággal együtt lehetőséget kaptak arra is, hogy cementtel ragasztott téglaépületeket építsenek, ezáltal felhagyva az évszázados szárazépítési technikákkal. Az első téglaépületet Francesco d’Amore építette. A kétemeletes épület homlokzatán a következő felirat olvasható: ex auctoritate regia hoc primum erectum. A lakosok hálájuk jeléül, a királyról akarták elnevezni városukat Ferdinandinának azonban az ötletet elvetették és megmaradt az Alberobello név.
A lakosság számának alakulása:
<timeline> Colors= id:lightgrey value:gray(0.9) id:darkgrey
value:gray(0.7) id:sfondo value:rgb(1,1,1) id:barra
value:rgb(0.6,0.7,0.8)
ImageSize = width:455 height:373 PlotArea = left:50 bottom:50 top:30 right:30 DateFormat = x.y Period = from:0 till:15000 TimeAxis = orientation:vertical AlignBars = justify ScaleMajor = gridcolor:darkgrey increment:5000 start:0 ScaleMinor = gridcolor:lightgrey increment:1000 start:0 BackgroundColors = canvas:sfondo
BarData= bar:1861 text:1861 bar:1871 text:1871 bar:1881 text:1881 bar:1901 text:1901 bar:1911 text:1911 bar:1921 text:1921 bar:1931 text:1931 bar:1936 text:1936 bar:1951 text:1951 bar:1961 text:1961 bar:1971 text:1971 bar:1981 text:1981 bar:1991 text:1991 bar:2001 text:2001
PlotData= color:barra width:20 align:left
bar:1861 from:0 till: 5181 bar:1871 from:0 till: 5587 bar:1881 from:0 till: 6731 bar:1901 from:0 till: 8083 bar:1911 from:0 till: 8041 bar:1921 from:0 till: 8468 bar:1931 from:0 till: 8529 bar:1936 from:0 till: 8363 bar:1951 from:0 till: 9546 bar:1961 from:0 till: 9405 bar:1971 from:0 till: 9361 bar:1981 from:0 till: 9788 bar:1991 from:0 till: 10655 bar:2001 from:0 till: 10859
PlotData=
bar:1861 at: 5181 fontsize:S text: 5.181 shift:(-8,5) bar:1871 at: 5587 fontsize:S text: 5.587 shift:(-10,5) bar:1881 at: 6731 fontsize:S text: 6.731 shift:(-10,5) bar:1901 at: 8083 fontsize:S text: 8.083 shift:(-10,5) bar:1911 at: 8041 fontsize:S text: 8.041 shift:(-10,5) bar:1921 at: 8468 fontsize:S text: 8.468 shift:(-10,5) bar:1931 at: 8529 fontsize:S text: 8.529 shift:(-10,5) bar:1936 at: 8363 fontsize:S text: 8.363 shift:(-10,5) bar:1951 at: 9546 fontsize:S text: 9.546 shift:(-10,5) bar:1961 at: 9405 fontsize:S text: 9.405 shift:(-10,5) bar:1971 at: 9361 fontsize:S text: 9.361 shift:(-10,5) bar:1981 at: 9788 fontsize:S text: 9.788 shift:(-10,5) bar:1991 at: 10655 fontsize:S text: 10.655 shift:(-10,5) bar:2001 at: 10859 fontsize:S text: 10.859 shift:(-10,5)
TextData= fontsize:S pos:(20,20) text:fonte ISTAT - elaborazione grafica a cura di Wikipedia
</timeline>
Alberobellói trullók | |
Világörökség | |
Alberobellói trullik | |
Adatok | |
Ország | Olaszország |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | III, IV, V |
Felvétel éve | 1999 |
Elhelyezkedése | |
Alberobellói
trullók
|
Alberobello történelmi városközpontja (Zona Monumentale) két negyedből áll: Rione Monti és Rione Aia Piccola. Ezekben közel 1400 trullo áll. A Rione Montit 1923-ban, míg a Rione Aia Piccolát 1930-ban nyilvánították nemzeti műemlékké, majd 1996-ban kezdeményezték a két negyed Világörökség listájára való felvételét.
A trullókat a környékről származó csiszolt mészkődarabokból építették fel, alapozás és habarcs nékül. A négyszögletes szobáknak apró ablakokat építettek, a kandallókat pedig az 1,5-1,8 m vastagba falba mélyítve építették. Az építményeket chianche-nek nevezett 5–7 cm vastag mészkőlapokkal burkolták, amelyeket kúp-szerűen illesztettek egymáshoz. A tető csúcsát általában díszítették (cucurneo). A belső terek kialakításánál, így emeletek hozzáadásához, fát használtak. A többszobás trullók esetében minden szobához külön kúpos-tető tartozik. Az épületeket fehérre meszelték.
Ezen kívül számos gasztronómiai fesztivált szerveznek, vásárokat, konferenciákat, elsősorban az idelátogató turisták számára.
Alberobello az A14-es autópályán a Gioia del Collei letérőnél közelíthető meg. Bari, Brindisi és Lecce felől az S.S. 16-os országúton, Monopolinál kell letérni. Taranto felől az S.S. 172-es főút vezet Martina Franca, Locorotondo és Alberobello irányába. A várost autóbuszjáratok kötik össze Apúlia más városaival. Vasúton Taranto és Bari felől közelíthető meg. A legközelebbi repülőterek Bari és Brindisi mellett vannak.