Perszepolisz (ma: Takht-e Jamshid, vagyis Jamshid trónusa) Iránban, Siráztól 65 km-re, északkeletre fekszik. Neve görög eredetű szó, jelentése: a perzsák városa. Dareiosz kezdte el építeni, de még utódai sem tudták befejezni. Kr. e. 330-ban Nagy Sándor és csapatai felgyújtották.
Perszepolisz a szakrális főváros szerepét töltötte be. A tavaszi napéjegyenlőség, a perzsa újév, Nouruz ünnepségeinek székhelye lett. Ekkor a birodalom minden pontjáról érkeztek az alattvalók ajándékaikkal, hogy hódoljanak a királynak.
Az udvar Szúzából érkezett, amely adminisztratív főváros volt, és az ünnepségek után Ekhbatanába ment, amely a király nyári rezidenciája volt. A három várost összekötő úthálózat volt a legjobb az egész birodalom területén. A negyedik fontos város, Paszargadai, amely Nagy Kürosz idejében főváros, megmarad koronázó városnak az akhaimenidák idején.
Dariosz indiai hadjárata után kezdődött Fársz tartományban, perzsa területen. Tervrajzát ismeretlen építész dolgozta ki, akit Dareiosz munkafelügyelőként alkalmazott. A király a munkavezetőket és a mestereket Szúzából hozatta át. Minden műalkotásban, így az építészetben is, tükröződnie kellett az udvar hatalmának és erejének. Ez határozza meg Perszepoliszt is. Merítettek mindabból, amit a nagy múltú civilizációk megteremtettek (Babilón, Asszíria, Egyiptom), így valamennyi ősi birodalom kultúrájának stílusjegye megtalálható az épületeken. A kiválasztott területet elegyengedték, majd hatalmas, mesterséges teraszt hoztak létre kőből. 111 fokos lépcső vezetett fel rá kőkorláttal. A teraszt szintén kőből készült védelmi fal vette körül őrtornyokkal. Innen Xerxész kapuján keresztül lehetett belépni Perszepoliszba.
Asszír uralkodókat utánozva "minden népnek" állítatta ezt a kapuépületet. Két oldalán emberarcú szárnyas bikák álltak, amelyek maradványai ma is láthatóak. Ezek pontos másolatai azoknak, amelyek asszír paloták bejáratait őrizték. A bika a perzsáknál a termékenység és az erő jelképe.
A szó jelentése: oszlopcsarnok. Xerxész kapuján áthaladva ide érünk. Ez volt a trónterem. Az épület közvetlen prototípusa valószínűleg a szúzai Dareiosz palota apadánája volt. Azonban nincs rá bizonyíték, hogy hamarabb kész lett, mint a perszepoliszi. De mindkét apadána terve és szerkezete nagyon hasonló egymáshoz.
Mint minden palota, ez is napon szárított agyagtéglából épült, ami az idők folyamán teljesen szétmállott. A padlózat és a tetőt tartó oszlopok kőből voltak. A kőoszlopok tetejét bika- vagy szarvval ellátott oroszlánfejek díszítették. Az ajtók tömör fából készültek, amelyet fémborítással – ebben az esetben arannyal – láttak el. A libanoni cédrusból készült tetőt az Apadánában 72 oszlop tartotta. A majdnem 20 méteres oszlopokból ma már csak 13 áll. A 60×60 m alapterületű csarnok sötét belső terét fáklyákkal világították meg, illetve kis üvegablakokon keresztül kapott fényt a terem.
Az ide vezető lépcső két oldalát a meghódított népeket ábrázoló dombormű díszíti. Az emberek épp ajándékaikat hozzák az uralkodónak. Ennek a domborműnek nemcsak az a célja, hogy az uralkodó hatalmát hirdesse, hanem hogy képet adjon a birodalom etnikai összetételéről. Az Apadánát körülbelül 30 évig építették. A Dareiosz korában elkezdett munkát Xerxész uralkodása alatt fejezték be.
Ez az épület az Apadánával szemközt állt, amely Perszepolisz legnagyobb palotája volt. Xerxész kezdte el építeni, de fia, I. Artaxerxész fejezte be.
Az Apadánához hasonlóan ez is egy hatalmas, négyzet alapú épület, amelyet a palotaőrség és a személyzet szobái vettek körül. A csarnok alapterülete 70×70 m. 8 ajtó nyílt a terembe, kettő-kettő minden oldalon. A díszes ajtókereteken különböző ábrák találhatók: a déli oldalon a birodalom hűbéresei voltak láthatóak, míg a keleti és nyugati ajtókon maga a király, amint szárnyas oroszlánfejű vagy skorpiófarkú szörnyekkel viaskodik. De valamennyi közül kiemelkedik az északi oldal: öt, egymás feletti sorban összesen ötven lándzsás perzsa és méd harcos volt látható. Míg a hatodik sorban egy királyi fogadást ábrázoltak: a király a trónon ülve fogad egy magas rangú médet, és a király mögött szolgák és perzsa testőrök állnak.
Az Apadánából lehet eljutni Dareiosz palotájába. Nemcsak az alaprajza, de a mérete is eltér a szúzaiétól, mert sokkal kisebb nála. Az egyetlen oszlopcsarnok két oldalán lakóhelyiségek sorakoznak. Később ilyen típusúak lettek az irániak lakóépületei is. A palota központi terme, a tacsarta (ismertebb nevén: tükörterem) nevét onnan kapta, hogy fénylett a padlója, mert olyan simára csiszolták a köveket. Ennek a palotának az ajtókereteit is féldomborművek díszítették. Az ábrázolásokon a belépő vagy távozó király, illetve az oroszlánnal, bikával vagy szörnnyel viaskodó uralkodó látható. A palota mögött a Hadis romjai láthatók.
A Hadis (vagyis Xerxész palotája) ugyan nagyobb Dareiosz palotájánál, de másban nem tér el tőle. Tulajdonképpen annak kibővített változata, még a berendezése is megegyezik.
A Dareiosz palotájával szemben található Tripülon, vagyis Hármas kapu eredeti célja nem ismert, csupán találgatnak a kutatók. Lehetett tanács- vagy fogadóterem, ahol a király magas rangú főembereivel találkozott. Egyesek szerint elképzelhető, hogy afféle bálteremként használták.
A kis méretű épület oszlopait emberarcú oszlopfők díszítették, míg a falakon valamikor ételt hordó szolgák képe volt látható.
Mostanában a Király kapujának is nevezik, mert innen az uralkodó bárhová, akár a Hárembe is, eljuthatott.
A Hárem volt az ún. női negyed, a feleségek és ágyasok lakóhelye. A rengeteg szobát keskeny, nedves és sötét folyosók kötötték össze. A Hárem építését szintén Dareiosz kezdte el, de munkáját Xerxész fejezte be.
A Hárem mellett állt valamikor Perszepolisz legfontosabb épülete, a kincstár. A kincstár a hegy felőli oldalon épült, így még inkább védett volt. Ez az első épület, amit befejeztek. Először Dareiosz uralkodása alatt épült fel, amit később kibővítettek. Erre épült rá Xerxész kincstára, amely jóval nyugatabbra, a Hárem területére is kiterjedt. Előtte azonban Xerxész valószínűleg megépíttette a Hárem keleti szárnyát is.
A kincstár körülbelül száz kisebb szobából és két nagyobb teremből állt. A többi épülettől eltérően itt karcsú faoszlopok tartották a tetőt.
Az épület három funkciót töltött be: a király itt is fogadta alattvalóit, itt kapott helyet az egész apparátus, és itt őrizték azokat a kincseket, amelyeket hódítások során szereztek meg, illetve ajándék vagy adó formájában hajtottak be.
Mivel nem volt víz a közelben, az udvart víztározóból látták el. A paloták alatt összefüggő csatornahálózat húzódott, amely szintén kőből készült. A terasz déli oldalán vezették el a szennyvizet, amelyet Perszepolisz alatt meghúzódó város lakossága használt. Perszepoliszban nem volt mellékhelyiség.
Perszepolisz mellett található Naqs-e Rosztam sziklafala, amelyben négy, achaimenida király sírja található, de csak az egyikről tudjuk biztosan, hogy kié. Felfedezésük sorrendjében ez a négy a következő: II. Dareiosz, I. Artaxerxész, I. Dareiosz és Xerxész. Egyedül I. Dareiosz sírján van felirat, a többi csak feltételezés.
Valamennyi azonos formában épült. A sziklába vájt kriptába ajtó vezet, ami egy hatalmas, görög kereszt alakú, simára csiszolt függőleges homlokzat közepén található.
Dareiosz sírja előtt agyagtégla maradványokra bukkantak a kutatók. Valószínű, hogy műemlékek álltak a sírok előtt, de nem lehet tudni, milyenek voltak ezek.
Perszepolisz térképét és a királyi paloták gondos felmérését először Fugene Flandin és Pascal X. Coste készítették. A magyar utazók közül két nevet érdemes megjegyezni: Vámbéry Ármin és Maróthy István. De az antik perzsa kultúra legjobb ismerője és kutatója Roman Ghirsman. Шаблон:Commonscat