A Posztócsarnok (Sukiennice) Krakkó egyik legjellegzetesebb épülete, Krakkó főterén található. Valamikor a nemzetközi kereskedelem fontos gócpontja volt. Virágkorát a 15. században élte, amikor a Keletről érkező egzotikus áruk – fűszerek, selyem, bőr és viasz – ide érkeztek be, Krakkó pedig itt adott túl textiljén, a Wieliczkában bányászott són és az ólmon.
Krakkó, Lengyelország királyi székhelyeként a középkori Európa legpompásabb városai közé tartozott. Fénykora azonban nem tartott örökké. A város hanyatlását háborúk és politikai balfogások gyorsították fel. 1870-re, amikor a Sukiennice felújítása felmerült, Krakkó történelmi központjának nagy része már elöregedett. Ám a politikai szerencse forgandósága Galícia számára egyfajta új reneszánszt hozott, melynek folyamán a Posztócsarnok felújítása a korszak egyik legjelentősebb tette volt.
A csarnok számtalan hírességet látott vendégül az évszázadok során, és még gyakran fogad magas méltóságokat és uralkodókat. A brit Károly herceg és Akihito japán császár is járt itt 2002-ben. A régmúltban bálokat is tartottak itt, különösen miután Józef Poniatowski herceg felszabadította a várost az Osztrák Birodalom alól 1809-ben. Fényes történelme és óriási kulturális értéke mellett a Posztócsarnok jelenleg is működik kereskedelmi funkciójában, bár az árult javak eléggé különböznek az évszázadokon keresztül itt árultaktól – leginkább turisták számára készült szuvenírek kaphatók itt.
Míg az csúcsíves árkádok alatt rengeteg kis bazár sorakozik az aranyművesektől kezdve a fafaragókig, pincéjében pedig egy kevesek által ismert, 100 méter széles és 5 méter magas földalatti vásárcsarnok húzódik, a Posztócsarnok emelete a Nemzeti Múzeum képcsarnokának ad otthont.
Léteztek a Sukiennicéhez hasonló posztócsarnokok Lengyelországban és más európai városokban is, például Ypres (Belgium); Braunschweig (Németország); Leeds (Anglia), négy egymást követő csarnokkal; de a krakkói Posztócsarnok mind közül a legismertebb és a legjobb állapotban fennmaradt mind közül.
|